Történetek - 29.oldal

Tovább vihorásztunk, nem tudom észrevették-e a szándékomat. De nem is érdekelt. Ha egyszer a célegyenesben vagyok, majd akkor ráérnek dönteni, mit akarnak. Jó lett volna mindkét lányt megkapni, és tudtam, hogy vagy meglesz mindkettő, vagy egyik sem...

Tamás becsapja az ajtót, de nem indul el. Tényleg nem érti. Hiába töri a fejét, sehogy sem tudja miért csinálja ezt a lány, aki közben elindul az út mentén. Meredten nézi a távolodó alakot, majd mintha álomból ocsúdna, megrázza a fejét, elindítja a motort, és lassan utána gurul. Leengedi az ablakot, és úgy szól ki, de már nincs indulat a hangjában. Aggódik. Persze azt ő maga sem tudja, hogy vajon a lányért aggódik igazán, vagy csak a helyzet miatt, amit nem tud felfogni, de határozottan...

A szeretet, mint fogalom, mindenkinek mást jelent. Ez nem egy olyan szó, melyet szárazan definiálhatunk, akár egy matematikai összefüggést. Hiszen a szeretet megannyi formában érvényesülhet. Minden ember különböző, így a legősibb érzelem kifejezése is egyénenként változó...

Beállt a zuhany alá és hagyta, hogy a meleg víz lemosson róla minden szennyet, lemossa bánatát... és mint csaknem minden nap, amikor visszajönnek a Munabis király piramisából, most is szappanozni kezdte magát, sikamlós kezeivel masszírozta gyönyörű, gömbölyded melleit, eljátszogatott apró bimbóival, majd először a zuhannyal masszírozva fiatal punciját, végül mindkét keze igénybevételével érzékien megujjazta magát...

Kínos lassúsággal csusszantam lejjebb és lejjebb lábai között. Most is először a kezem kalandozott, csak azt követte szám. Milliről millire fedeztem fel mézescsuprát. Barbi folyamatosan próbálta közelebb nyomni fejemet pinájához, combjaival pedig szorosan körbezárta azt, így ha akartam volna se menekülhetek...

Gyorsan levettük megmaradt ruhadarabjainkat. Ágaskodó hímtagja, mint kard, úgy ugrott elő alsónadrágjából. Rögtön lecsaptam rá. Kezemet ráhelyeztem, és finoman, a makk alatt lévő részt is simogatva, fel-le húzogattam péniszén a bőrt. Utána odahajoltam hozzá, és nyelvemmel kezdtem el rajta játszani...

Őt senki sem szerette. A tanárnő ügyet sem vetett rá, amikor Elfie unalmában a függönnyel játszott, vagy aludt. Érdekesnek találtam. Kinézetre sem volt egy átlagos fiú, barna haja mindig kócos volt, teste félig kidolgozott, a szeme… Volt benne valami, amit máig nem tudok megfogalmazni. Hűvös volt, nem szólt hozzám, megvolt a maga világa. Egy hónap után megtört a jég. Rám nézett és csak annyit kérdezett:
- Há’ te meg minek ülsz itt? ...

Ahogy folytatódik az életem, és amik történtek velem egyre jobban érzem, hogy változik a világ, talán kezd egy kicsit rosszul működni minden, a jó elkapja a rossz büntetését. Valahogy úgy érzem, néha nem elég normálisan gondolkozni, és érzelmeket kimutatni, valahogy már ez sem lényeges már sok embernek. Valahogy az életben, sokszor nem elég az, hogy pozitívan állunk hozzá, mindig jóban hinni, aztán még is rossz dolgok történnek meg...

- Háromszög... csináljuk háromszögben - lihegtem. Miközben felrémlett a körbenyaló lányok képe.
Nem kellett magyaráznom. Hamar felvettük a pózt, és vadul nyalni kezdtük egymás tűzforró tocsogó pinájt. Én élveztem el újra leghamarabb, azután Eszter, végül Lia. Hangosan nyögdécseltünk.

A törp fejszéje hirtelen kékre változott és befagyott. Ádám meglepődött, majd megszólalt.
- Mi ez?! A te fegyverednek van ereje?!
- Azt hiszed, hogy csak a tiédnek van? Ez a fagyott fejsze.
- Honnan tudsz rólam és a lángoló kardr... - fejezte be volna a kérdést, de az ellenfél türelmetlenül rárontott...