Történetek - 27.oldal

– Üdvözlégy a Szükség Szobájában, Lily Evans. Nem, nem kellett volna válaszolnod ott lent, mert én egyáltalán nem akartam kérdezni semmit. Ma nem kaptál választási jogot.
–James… – suttogta áhítattal Lily. – Óh, James…
– Örülök, hogy ennyire kedvelsz, de csak mindent csak szépen sorjában, drága. Hát igen, a szerelmi bájital segít a legrosszabb helyzetekben is. – Rámosolygott a lányra, aki még mindig áhítattal bámulta, majd az asztalhoz vezette...

- Akkor gyors leszek - azzal helyet foglalt a cseresznyefa íróasztal előtt álló, piros fotelbe. A szobán nem nagyon látszott, hogy egy hadvezér lakik benne. A rideg kőfalakra néhol fáklyák voltak akasztva és helyet kapott a Castle zászlaja is. Az asztal mellett egy baldachinos ágy állt, fehér függönnyel és fehér takaróval. A szobában helyet kapott még egy könyvespolc és még egy hatalmas láda is. A másik oldalon egy erkélyre nyílt ajtó...

Jó volt itt. Jó volt újra látni a gyerekkori barátokat, a rég nem látott arcokat. Maradna is szívesen, de muszáj menni, holnap dolgozni kell. Így is tovább maradt egy nappal. Pedig nem is nagyon volt kedve utazni, mikor a nagyi felhívta, hogy látogassa már meg ugyan, olyan rég járt erre. Persze az is lehet, hogy csak a meleg miatt nem volt kedve kimozdulni otthonról, hisz csaknem három óra az út, és közben még át is kell szállni...

Először csak óvatosan nyalogatta, majd szájába szívta, szopogatta, mire addig soha nem tapasztalt izgalmat és keménységet ért el. Ujjai közben fürgén mozogtak be és ki. Aktivitásom félig-meddig visszanyerve simogattam haját, és szorítottam combjaim közé fejét...

Ez a történte akkor született meg a fejembe mikor megtudtam, hogy a Honda az idén nem indul a Forma 1-ben. Azóta sok víz lefolyt már a Dunán, a csapatot is megvették ezért előrebocsájtom, hogy semmi köze nem lesz a valóságban történtekhez. Köszönöm - SiD

- A szabályokat mindenki ismeri, de itt, mögöttem megtalálhatjátok a táblán kifüggesztve! A mai napon a birodalmak varázslényei mérik össze erejüket! Elsőként láthatunk egy gargoyle-t, aki egy baziliszkusszal mérkőzik meg! Kérem a harcosokat, fáradjanak a küzdőtérre! – a birodalmak lényei ki kérték maguknak a harcos elnevezést, így kénytelen voltak így nevezni őket. Ezzel akarták kivívni maguknak, hogy ők is vannak olyan jók, mint a királyok vagy a hadvezérek...

- Hát… sok mágia kell egy halott feltámasztásához. A legtöbbjüket csak a nekromancia tartja össze. Ha megfosztanánk őket tőle, egy kupac csonttá esnének szét – magyarázta Tamika.
- A nekromancia bizony erőssé tehet akárkit. Ezek a csontkupacok a varázslattól sokkal erősebbek, mint egy egészséges férfi. Igaz, már feltalálták a nekromancia ellenszerét, de nem önthetjük le az egész nekropoliszi sereget trutyival…

Amikor kilépett, teljesen meztelen volt. Megcsodáltam tökéletes alakját, és megállapítottam, hogy tényleg elég sportos. Még nedves bimbói hegyesen meredtek előre csinos melléből, hosszú, fekete haja a vállára omlott. Borotvált puncija fölött csak egy keskeny, függőleges csíkot hagyott meg a szőrből...

Kinéztem a híd ablakán, pár apró rakéta hagyta el a hajó elejét, majd elkezdtek körbe-körbe repkedni.
- Remélem ennyi elég lesz, hogy megzavarjuk a rádiókommunikációjukat. Vedd célba az egyik csatahajó meghajtórendszerét, és lőj ki rá pár foton torpedót.
- Kezdenek körbefogni minket Pier, és pár zöld pötty jelent meg a radaron, a számítógép szerint mágneses pulzárok...

- Nos – próbálta Mihály bácsi folytatni –, Annuska és Tóbiás már ismerik egy ideje egymást, kedves barátok, és miután tegnap beszéltem Annussal, aki jelezte, hogy nagyon is örülne, ha az én Tóbiás öcsém felesége lehetne, így ha te és a bátyám is áldásotokat adjátok rá, akkor hamarosan megtarthatjuk az eljegyzést is.
A teraszon továbbra is néma csend volt. Barna úr mintha sokkot kapott volna a hírtől, csak ült, kezében a csészéjével.
- Hogy őszinte legyek, ez a bejelentés úgy...