Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Történetek - 22.oldal
Övemről hiányoztak fegyvereim, csizmám szárából a jól megszokott tőr rubinköves ezüstmarkolata. Amik viszont nem hiányoztak, azok a bokáimat vasmarokként tartó bilincsek, melyek jó egyméteres lánccal voltak a falhoz erősítve. A szemöldököm fennakadt a meglepetéstől, s gyorsan nyúltam volna a bokámhoz, ám a csuklómba hirtelen éles fájdalom hasított, amit lánccsörgés követett. Felkaptam a fejem: körülöttem rácsok, több cella is, de mind üres, persze az enyémet kivéve...
Hittel kapcsolok minden apró gondolatot, ami felszökken a fejembe, eltolja minden vágyam, és a térbe löki őket. Bele az üres légbe. Áttöri a koponyád, behatol és felrobban agyad tekervényei között...
- Ne beszélj, arra koncentrálj, amit érzel! – intettem. Kezemet becsúsztattam az alsóba, és a vágáson keresztül kibújtattam a már kőkemény falloszt. Sejtettem, nem volt túl sok öröme az odabent nyomorgásban, szinte kipattant a tenyerembe. Óvatosan végigsimítottam, aztán hozzádörzsöltem az arcomat, simogatva vele a bőrömet.
- Ez az! – motyogta...
- Ez az! – motyogta...
A kutyus kikászálódott az autó alól, és a lábát húzva leült a járdára. Apukám az utcában volt, így szóltam neki, beraktuk a kutyust az autóba, és elvittük az állatkórházba. Megröntgenezték, szerencsére semmije nem tört el, a sebeit ellátták. Jött a kérdés, mi legyen vele. Mivel az előző kutyánkat el kellett altatni, ezért magunkhoz fogadtuk. Misinek neveztem el egy ismerősünk hatalmas német juhásza után...
- Gondoltál már arra, hogy milyen lehet repülni? Már úgy repülőgép nélkül. Arcodba süvít a szél, nem tart semmi a levegőben. Úgy, mint a Zupermen. Vagy mint a pókember. Az még ráadásul olyan vagányul is csinálja.
- Te olyan hülye vagy, mint amilyennek látszol... - mondta a mellettem ülő hasonló korú, magasságú, barna hajú és barna szemű, napszemüveget, farmert és egy fekete inget viselő srác...
- Te olyan hülye vagy, mint amilyennek látszol... - mondta a mellettem ülő hasonló korú, magasságú, barna hajú és barna szemű, napszemüveget, farmert és egy fekete inget viselő srác...
- Szóval, ő itt az új osztálytársatok. Remélem odafigyeltek rá. Dani, ha jól tudom te nagykarácsonyi vagy, nem?
- De igen, tanárnő.
- Akkor hazafele és befele jövet rád bíznám Évát, mert ő is Nagykarácsonyba költözött.
- Persze, tanárnő, nagyon szívesen - felelte Dani mosolyogva.
- Nos, akkor én itt is hagynám, aztán majd találkozunk a következő órán. Sziasztok – köszönt el, és rohant is vissza a tanáriba, nehogy még egy percnél többet kelljen az osztályával, vagyis...
- De igen, tanárnő.
- Akkor hazafele és befele jövet rád bíznám Évát, mert ő is Nagykarácsonyba költözött.
- Persze, tanárnő, nagyon szívesen - felelte Dani mosolyogva.
- Nos, akkor én itt is hagynám, aztán majd találkozunk a következő órán. Sziasztok – köszönt el, és rohant is vissza a tanáriba, nehogy még egy percnél többet kelljen az osztályával, vagyis...
Apa sokszor igenlően bólintott, majd ő is bizonygatni kezdte, hogy észrevette az apró teremtéseket - holott örülünk, ha a sündisznót és a mókust nem keveri össze. Nehéz eset, de hát az apám, én így szeretem őt. Épp ezen gondolkoztam, mikor az ablakon apa feje mellett letelepedett egy pávaszemes pillangó. Anya és én csendben örültünk a kis jövevénynek, de apa hirtelen felkiáltott:
- Nézzétek csak, milyen szép! - s eközben fejét oda-odakapta, ahelyett, hogy inkább az útra figyelt volna...
- Nézzétek csak, milyen szép! - s eközben fejét oda-odakapta, ahelyett, hogy inkább az útra figyelt volna...
Egy napon, úgy hatszáz évvel ezelőtt, egy átjáró nyílt Totusra. Furcsa lények jöttek be rajta, Totus népe nem tudta, barátok-e vagy inkább ellenségek. Emberek voltak, akik a saját hazájukból kiűzettek és ide menekültek. Próbáltak megélni a többiek mellett és mára saját birodalmat alakítottak. Sokan azonban ezt nem nézik jó szemmel, hiszen milyen dolog már az, hogy a betolakodók fogyasztják Totus népének minden jóját? De kénytelenek ebbe beletörődni, az emberek itt élnek köztük, és Totushoz...
Jó gyereknek számítottam, soha nem keveredtem bajba, tudtam mikor, és hol hogyan kell viselkedni. Ennek ellenére soha nem volt egy barátom sem, ha valaki hozzám is szólt vagy barátkozni próbált velem egy bizonyos idő után valami történt vele. Általános iskolában már egyáltalán nem is kezdeményeztem senkivel szoros kapcsolatba lépni. Intelligenciámmal hamar kitűntem társaim közül, ez még jobban rásegített a különcségemre...
Az én történetem egyszerű és szomorú. Minden, amit ide leírok igaz.
25 éves vagyok. Mivel nincs senkim, aki meghallgatná gondjaimat, gondolataimat és már nem bírom magamban tartani, ezért döntöttem úgy, hogy kiírok magamból mindent, ami a szívemet nyomja...
25 éves vagyok. Mivel nincs senkim, aki meghallgatná gondjaimat, gondolataimat és már nem bírom magamban tartani, ezért döntöttem úgy, hogy kiírok magamból mindent, ami a szívemet nyomja...