Történetek - 15.oldal

Nem értette, mért nem bassza meg inkább, vagy szopatja le magát, neki kisebb erőfeszítésbe telne, a tagnak meg hát mégiscsak jobb lenne, hiszen Orsi, tudta magáról, elég ügyes lány mindezekben, nem szoktak panaszkodni rá. Mégis, a fickó csak ritkán gerjedt be annyira, hogy egyáltalán a bugyiját levetesse vele, akkor is leginkább csak az ujjaival sóhajtozott bele a lányba. Orsi már egész beleszokott a lakótelepi kurva szerepébe, és a lakótelep is megszokta, hogy ő a sarkon áll, időnként...

- Ezt már megbeszéltük – nézett unokájára szemüvege felett az idős nő. - Úgy lesz, ahogy mondom – folytatta. - Mr. Ginger igazán jó parti. Nem tudom, mi lehet ellene a kifogásod!

- Például nem tetszik a külseje – válaszolt.

- Na és? A külső még nem minden – okította unokáját. – Ami számít, hogy nagy vagyona van, ezenkívül háza Londonban. Évente egyszer elmegy Párizsba és Badenbe – sorolta kedvező tulajdonságait az idős asszony...

Élni szörnyű. Valahogy ez az első gondolat, ami megfogalmazódott bennem. Egy kórházban fekszem, gépek pityegnek körülöttem. Két cső áll ki belőlem és szörnyen érzem magam. A szemem csukva van. Utálom a kórház szagát, de még a látványát is. Hangfoszlányokat hallok a szobám ajtaja elől. Anya és a doktor úr beszélgetnek. Nem értem miről, de lépteket hallok, majd ajtónyitódást. Lassan kinyitom a szemem. Látom, ahogy anya közeledik felém. Próbál mosolyt erőltetni az arcára, de nagyon nem megy...

„Kedves Télapó! Hallottam róla, hogy Te teljesíted a gyerekek kívánságát. Én nem kérek édességet és csinos babákat, csak ennyit szeretnék kérni, hogy a plüss macim, akit nagyon szeretek egy napra legyen élő maci és tudjak vele beszélgetni, meg játszani, mert ő az egyetlen barátom a világon és nagyon szeretném, ha egyszer elmondhatná, hogy ő is úgy szeret-e engem, mint én őt! Köszönöm szépen: Lili”

Végre itthon, de a munka nem áll meg, sőt most jön csak a nehezen. Szerencsére a kislányom igen lelkes segítő, - a fiamról ez ugyan nem mondható el -, és lassan a férjem is hazatéved. A hús a sütőben, a krumplipüré kész, a leves forr. Csak a süti van vissza. Gyúrás közepette megszólal az ajtódíszen lógó csengő, és férjem lép be az ajtón. Kislányom azonnal betámadja aput, aggódva kérdezi, hogy ugye a fát nem felejtette el (el tudjuk képzelni milyen édes egy 5 éves gyermektől ezeket a szavakat...

Tünde karjával, lábával, csípőjével ráfonódott a fiúra, annak izmos csupasz mellkasát cirógatva, tekintetét fürkészve.
- Biztonságban - mosolyodott el. - Tudod, hogy mi kell egy nőnek? - kérdezett vissza.
- Szenvedély- jelentette ki a férfi nemes határozottsággal. És szenvedélyesen megcsókolta a lányt. Tünde ujjongott belül, de nem merte kimutatni, még nem....

Ahogy egyre jobban néztem a parkot, a lovas mintha kivált volna belőle, önálló életre kelve. Láttam a várost, ahogy akkor kinézhetett: nem volt aszfalt, nem volt beton, sőt a kocsik sem ilyenek voltak még. A fák csupasz ágain itt-ott párnákban ült meg a hó, az emberek őszi zekéiket már rég vastag téli mentékre váltották le, a nők vastag szoknyákban kísérték gyermekeiket, a fiatal szerelmesek megálltak egy-egy padnál, s leültek beszélgetni, s pár bizalmas csókot váltani...

Szegény nem tudja, hogy már semmi esélye. Felőlem görcsösen rángatózhatna a padlón a hisztériától, akkor sem lenne semmi változás az érzelmi világomban. Elegem van, lövök. Ő is rájön, hogy mire készülök. Pupillája óriásira tágul a félelemtől, szemének már csak a széle kék. Lassítva látom, ahogy az aranyszínű golyó becsapódik a fejébe a bal szeme fölött...

- Na igen. Én sem tudnék mit mondani. Bocsánat? Felesleges. Egy érzés miatt nem kell bocsánatot kérni, nem is lehet. De gondold bele magad a helyzetembe. Egy 15 éves barátságot képes vagy feláldozni egy hazug, álszent és gonosz lányért.
- Te is tudod, hogy nem gonosz.
- De igen, gonosz. Kétszínű, és egyszerűen hányingerem van attól ahogy játszik veled. Csak te nem veszed észre. Velem is játszott. Nagyon utáltam...

Bevittem magammal egy üveg száraz vörösbort, a laptopomat, és legalább 30 gyertyát. Bekapcsoltam a hifit, halk, alternatív zenét hallgattam. Jól esett. Elrepítette a gondolataimat egy teljesen új világba, ahol a nyugalom, és a harmónia keveredett a kuszasággal és érthetetlenséggel. Tökéletes volt. Idilli, hogy úgy mondjam...