Sápadt Hold adatai

„Mikor kint álltam a ház előtt. Figyeltem következő áldozatom, de megláttam őt. Olyan kicsi volt. Még zsenge hús. Éretlen, puha bőr. Gyönyörű szőke haja megrészegített. Első látásra beleszerettem. El kellett hoznom. Ő megadhatja nekem azt a kellemes érzést, hogy édes magas hangján sikolt fel az éjszakába.”

Üresnek érzem magam, mint holmi bábu. Marionett baba, akit ide-oda lehet mozgatni. Az életet hívom Bábmesternek, de az érzelmek azok, amik cibálnak s őrlik fel minden gondolatom. Ebben a pillanatban, mindennél nehezebb létezni. Nem akarok. Csak eltűnni, elbújni a világ elől. Egy vagyok a sok ember közül, de nem érzem magam annak. Kevesebbre tartom önmagam.

Eleinte nem is értettem, hogy miért futok, még nem fogtam fel teljesen, annyira felkavartak az események. Csak futottam és sírtam. Üvölteni akartam, de nem jött ki hang a torkomon. Az idő tökéletesen fedte a bennem rejlő kaotikus érzelmeket. Abban a pillanatban, hogy újra megláttam az arcát magam előtt, mintha egy darabot szakítottak volna ki a szívemből…

Álmodom… Az ágyamban fekszek, hideg testel, kimerülve. Fázom… Hirtelen csap le rám a sötétség. Mindent elborít, s nem engedi, hogy lássak. Mintha egyszerűen lekapcsolták volna a villanyt. De nem, ez teljesen más. Sokkal, élettel telibb. Érezni lehet azt a hideg csendet, ami betakar. Illata is van… Rózsa, liliom és még, valami, amit nem ismerek. Mintha egy vázának az alján lennék, gyönyörű virágokkal. De nem, ez csak a feketeség...