Sci-fi történetek - 9.oldal

Főhősünknek most az Európát kell visszahódítania, de nem sejti, hogy az igazi ellenségeit nem a polipok között kell keresnie...

Ismeri cégünk jelszavát: „Nekünk az álomban nincs lehetetlen!”. Egy igazi prémiumterméket tudnék Önnek ajánlani: a kedves exe azt fogja álmodni, hogy egy börtönbe zárják, és minden reggel elviszik kivégezni, de kérem figyeljen, mert ez a művészet: minden reggel más módon végzik ki.

Az univerzum többi népe még csak nem is sejtette, hogy mit találtak ki a kertaniak. Titokban tartották mindenki előtt, mert tudták ez a fegyver valami egész más jövőnek a kezdetét jelentheti, és azt is, hogy a többi élőlény ezt nem engedné. Ők maguk is féltek tőle, de oly régóta dolgoztak rajta, hogy senki nem merte kimondani amit gondolt, hogy talán el kéne pusztítani! Mind a több milliárdot, mind, hogy nehogy rájuk is veszélyt jelentsen...

Amikor azt kérdezik, mikor kezdődött el a háború, legszívesebben azt mondanám, hogy akkor, amikor az „őslevesben” megjelent az első baktérium, vagy talán egy kicsit később, amint elkezdtek az egysejtűek osztódni, kimásztak a halak a vízből, lejöttek az emberszabásúak a fákról, de semmiképpen sem az értelem megjelenésével, vagy Gagarin első űrutazásával, mint ahogyan manapság néhány filozófus kedvű egyén állítani szokta. Egymás elpusztítása evolúciós kényszer, ami mélyen belénk van kódolva,...

A modern élet számtalan stresszel jár, amit ha nem dolgozunk fel, megbosszulja magát. Összemorzsolja a személyiségét a főnöke? A felesége, barátnője nem tartja férfinak? Mindenki magába törli a lábát?
Normális esetben az ilyen emberek szívinfarktusban halnak meg, sorozat- vagy öngyilkossá válnak. Mi lehetőséget adunk arra, hogy mindenki szabadon gyilkoljon, kiadja magából a dühét.

Kiment a teraszra és nézte a várost. Milyen nagy és erős: ezernyi fény, milliónyi lakos… Erős. Azonban ha sikerül a közel tízmillió lakost egymás ellen hangolni, akkor bárki könnyen átvenné felette az uralmat.

Egy diszkréten erotikus történet a sorsszerűségről.

Mivel kifejezetten unatkozok jelenleg, ezért úgy gondoltam leírom, mégis mi történt. Komolyan mondom az ember – vagy akármi is vagy te – nem is gondolná, hogy ez még megtörténhet, de ez most megtörtént, haver. Ja. Múlthéten.

- Szervusz, vén csataló! – hallatszott a barátom hangja a távolból. – Lenne egy kis munka és rád gondoltam.
- Na várjunk csak... Amikor először beszélgettünk, akkor kirúgtak az állásomból. Amikor másodszor, felkerültem a földi és a galaktikus titkosszolgálat halállistájára, most mi várhat még rám?
- Semmi különös. Az Európára kell mennünk tárgyalni a szektorbéli polip-parancsnoksággal. Tudod, kicsit zabosak... Azt állítják, hogy a fegyverkezési versennyel a föld megsértette...

- Akkor megint nekem, a nőnek kell kézbe vennem a dolgokat. Ennyit a férfiakról… – felállt és magára csatolta a szolgálati fegyverét. – Legkésőbb 10 óra múlva kell visszaindulni a hajóra. Ha nem érnék vissza és nem jeleznék, vidd vissza a kompot és tégy jelentést.
- Képes lennél elpusztítani a boldogság lehetőségét is?
- Ez a bolygó nagyobb veszélyt jelent az emberiségre, mint a polipok bármikor… Meg kell szabadulnunk tőlük. Ronda dolog, de ezt kell tennünk.