Sci-fi történetek - 24.oldal

Milliárd évekig tartó harc kezdődött. Tűz és Jég - a Gonosz és az Eső istene között... ha ez egyik a legteljesebb mozdulatlanságba próbálta dermeszteni az atomokat, a másik több ezer csillag energiáját szabadította fel pillanatok milliomod része alatt. Jégkristályok pattogtak szét, s tűntek el sebesen a sötét űrben, lángok csaptak fel, s aludtak ki hirtelenül. Szétolvadt a jég, izzani kezdett a kőzet-köpeny... a következő pillanatban pedig felrobbant a bolygó...

Akkoriban a lényeg az volt, hogy ha nincs más, hát legalább 1 emberrel sokat beszélgessek. Ma, pedig már a sok emberrel keveset elven beszélgetünk. A mai embereknek egy közvélemény kutatás alapján az időből van a legkevesebb ez annak köszönhető, hogy mindenkinek megpróbálják tovább adni a mondanivalójukat, még ha tömören is adják elő magukat, még akkor is ez tovább tart, mint ha csak 1 embernek adnánk át bőven az üzenetünket...

A lények, nyilvánvalóan pszichés okokból folyamatosan rejtőzködő életmódot folytatnak. Igen nagy energiákat fektetnek abba, hogy testüket beborítsák különböző anyagokkal. Ezek között található más élőlények anyagaiból készített, és mesterségesen előállított anyag is. Különös, hogy szinte minden egyednek van saját búvóhelye, amelyen gyakran többen is osztoznak...

2027-ben kezdődött a Nagy Világ Válság. Nem akartunk vele foglakozni, mert azt hittük, hogy mi sebezhetetlenek vagyunk. A hírek minden nap megjósolták a válságot, és egyre inkább tartották rettegésben a kapitalista világot. Nem tudni, hogy mi volt a közvetlen kiváltó ok, de összeomlott a pénzügy. A világ 227 országában 99%-os inflációt jelentettek. Az egyik napról a másikra váltunk földönfutóvá és jött a tél...

Zajt hallottam a hátam mögül... megfordultam tengelyem körül, de senkit se láttam... van valami, illetve valaki a kukoricásban... szívem vadul kalapálni kezdett, levegőt sem mertem venni, csak füleltem, hátha újra neszt halok... de semmi...

- Szóval, bővebben. A földönkívüliek küldtek egy üzenetet, amit mi megfejtettünk. Az állt benne, hogy el akarnak látogatni hozzánk. Azt sajnos nem tudjuk, hogy békés szándékkal jönnek-e. Azt viszont igen, hogy ezt a bázist a világ megvédésére hoztuk létre, és még négyet a világ négy táján. A feladata mindössze annyi lesz, hogy egy gombot kell megnyomnia. Ha elfelejti, vagy nem ér oda időben, a világ öt kontinensén megindul egy önmegsemmisítő láncreakció, ami egy halálos vírust szabadít...

Ment is minden, mint a karikacsapás. Tényleg nem számítottak ránk, és tíz perccel a kezdés után már bent voltunk, a foglyokat bezártuk és elkezdtük az anyagok felpakolását. Ekkor csesződtek el a dolgok véglegesen. A levegő megremegett, és ahol eddig csak a puszta volt, most három céges csapat vette körül a bázist. Az egész bázis csak csali volt és tudták, hogy rá fogunk harapni...

Nitty nem tudta elhinni, ami elétárult. A hatalmas barlangüregben egyetlen cseppkőoszlop – valószínűleg több ezer éves – magasodott. Egy rozoga függőhíd vezetett oda, és ölelte körül gyilokjáróként. Pontosan még nem tudta kivenni a formákat, de egyre élesebben látta a környezetét. Már látta, mi van tőle tíz méterre. Hihetetlen...

Hogy a hasonló lázadás lehetőségét elkerüljék, a hadvezetést megreformálták. Többé nem kerülhetett a teljes Űrgárdista Sereg irányítása egyetlen kézbe, ezért az addig egyetlen sereget képző haderőt felszabdalták Űrgárdista Káptalanokra. Minden Káptalan egyedi jegyekkel rendelkezett, és egységeikbe az alapítójuk, vagyis Primarchájuk, génjeit ültették bele. A Birodalmat részekre osztották, ezekre kihelyeztek egy-egy Káptalant, hogy tűzzel-vassal őrizzék a békét...

A férfi kimondottan agresszívnak tűnt, mi több, igénytelennek is, de legalább nem jött egyből azzal, hogy hálát várjon el egy kulturáltságból adódó gesztusért.
– Amerre Dingó visz minket. Ha akarod, előremehetek hozzá.
– Nem, köszönöm – felelte Arina – Ha jól hallom, most Ryana is épp elég neki.
– Jah, tüzes kis szuka, az egyszer biztos – pillantott hátra a férfi. Soknapos szőke borostáját átvilágította a nap...