Regények - 94.oldal

- Egy hölgy kérését nem illik visszautasítani- hangzott a lovagias válasz.- Elmesélem a családi életemet. Nos 1485-ben születtem, 22 évesen megnősültem, egy gazdag gróf kisasszonyt vettem el, aki két gyereket szült nekem. Mindkettő három hónapos korában halt meg, s a feleségem is ebbe halt bele. Az apám fél év múlva meghalt, és én egyedül maradtam az anyámmal, aki soha nem szeretett...

Felértek a kastélyhoz. Valeriát lesegítette a férfi, majd a kocsis elvitte a hintót, és a lovakat. A férfi bekísérte a lányt, aki elámult a hatalmas előcsarnok méretétől, és a feje felett függő üvegből készült csillár méretétől.
- Nagyon szép helyen lakik. - nézett körbe.
A vámpír hanyagul körbe nézett.
- Igen, ez a Wallenstein kastély a magam és őseim sasfészke. Ha háború volt az elődeim beengedték a jobbágyokat, amíg elmúlt a veszély...

A palota előtt hatalmas tömeg várakozott. Az emberek tomboltak, ordítoztak, visítoztak. Nem is lehet tudni mi volt nagyobb látványosság. A koronázás vagy a kivégzés. Mit látott szívesebben a nép? Ha egy király fejére helyezik a koronát, vagy ha ugyanaz a fej a porba hull. A tömeg felmérhetetlen volt. A város utcái zsúfolásig megteltek. Mindenki kíváncsi volt az új uralkodóra...

A kétségbeesés közepén, furcsa érzésre emelte fel a tekintetét a fiatal lány. Egy megtermett és félelmetes kinézetű alak közeledett. Mivel guggolt, termete még nagyobbnak tűnt - az ijedt lány szemében így óriássá nőtt – szilárd és kimért léptei pedig ellentmondást nem tűrő agresszivitást tükröztek, akárcsak nagyméretű fegyvere, amely az oldalát verdeste...

- Hogy ment? Tudod már a koreográfiát? – kérdezgette az anyja.
- Michelle azt mondta, hogy szólóznom kell klasszikusban – újságolta teli szájjal Naomi.
Anyja furcsán nézett rá, hiszen nem igazán értette.
- A tánctanárom azt szeretné, ha egyedül is táncolnék a színpadon, klasszikus egyiptomi táncot – magyarázta meg a lány, majd megköszönte az ebédet, és elsietett a szobájába...

Sanyi a földön feküdt, pár méterre támadójától, ami fenyegetően közelített felé. Csápjával lefelé csapott, de Sanyi oldalt gurulva kitért előle, felpattant, átszaltózott a szörnyeteg feje felett, és közben eldobta a kardját, egyenesen a monstrum hátába.
A szörnyeteg felvisított. Rángott néhányat, aztán a földre zuhant.
Sanyi kivette a hátából a kardját, és máris újabb ellenfél után nézett...

- Sanyi, inkább menjünk, pakoljunk össze, és minél előbb nyerjük meg a háborút. Nem akarom, hogy tízezrek hasztalanul haljanak meg addig, míg mi jókedvűen ebédelünk a szüleidnél. Ez időpocsékolás.
- Csak életpocsékolás.
- Ilyen kifejezés nincs...

Bevitték az újhelyi pszichiátriára a bolondok közé, s ott egy Bohács nevű orvos sokkolni kezdte. Gyuszinak leállt a szíve.
Emil nevű fiatalember több coca-colás kupakot nyelt le, s így is megsokkolta dr. Bohács, ezután vitték az orvost elmeotthonba...

- Miért nem keresel magadnak olyan srácot, aki hozzád hasonlóan csak a jövőre gondol, hogy legyen hol élnie?! Mert te is csak erre gondolsz! Hogy nehogy az utcán kelljen kuporognod! Majd más! Majd más ellát, mi?! Tudod mit, Dia? Hagyjál békén! Zárjuk le ezt az egészet, jó úgyse származhat belőle! Úgyse bírlak elviselni! Úgyhogy szállj le rólam, keressél magadnak mást, engem felejts el! Én is majd keresek egy normális csajt! Legalább jól fogom magam érezni! – Sanyi lassacskán lehiggadt,...

Nem ismertem a feketebárány jelentését, ezt javasolták címnek. Mellékletet is rajzoltak hozzá: egy cseréptányért csontvázfejjel, csontvázas jelekkel, méreggel, mint gyógyszerrel, ami a Halál feje felett lett ábrázolva.
1960-ban született egy göndör hajú, gyönyörű kisfiú hatalmas nagy barna szemekkel, s meghalt, mielőtt megismerte az igazságot...