Regények - 127.oldal

Nicolas végre, oly sokévnyi várakozás után nyomozni kezdhet, most, hogy már van miből kiindulna. És Nicolas nyomozni kezdett több éve elrabolt lánya után, kiről szentül hitte, hogy még mindig életben van, s kiről azt hitte, hogy nemsokára visszakaphatja. Pedig mekkorát tévedett...

- Sziasztok! Nadja vagyok. Oroszországból jöttem. Moszkvában éltem a családommal, de mivel anyám magyar és már honvágya volt, így hazajöttünk. - a végén egészen belejött a mesélésbe és örült, hogy nem sült fel a mondandójával.
- Köszönjük! - mondta a tanár - most pedig foglalj helyet az egyik üres széken.
Nadja hosszan keresgélt az ülőhelyek között, majd az Anna melletti ülőhelyre esett a választása. A többiek kis összesúgással jelezték, hogy (szerintük) nem jó helyet választott....

Unalmas tinimagazinokat olvasgattam és a hörcsögömet (Luet) bámultam. Meglepetésemre, Anya betoppant az ajtón. Arca szikrázott a boldogságtól (költőien kifejezve magam).
- Mi van veled Anya, hogy ilyen hamar hazajöttél? És minek örülsz ennyire?
- Elintéztem izéé.......felvettek a New York-i Gimnáziumba, örülsz kicsim?
Leesett az állam és teljesen elsápadtam...

- Hol kezdjük az új életet?
- Az anyádnál, vagy New Yorkban, vagy Washingtonban. Ahol akarod. Nyugállományozott állami tisztviselő vagyok. A svájci bankszámlánkból vidáman megélünk életünk végéig. A nyarakat biztosan itt ebben a villában töltjük majd.
- Ez a tied? - kérdezte csodálkozva Eva.
- Nem az enyém, hanem a tied. Még nászajándékba vettem neked. Sajnos a küszöbön nem tudlak átvinni tekintve arra, hogy törött a karom és ketten vagytok. Kiszálltak a kocsiból és boldogan...

Eva felült és gyöngéden szájon csókolta a férfit. Az egy pillanatra meghökkent, aztán felszínre törtek az érzései. Magához ölelte az asszonyt és forrón megcsókolta. A haját simogatta. Evának először lelkiismeret furdalása volt, de aztán úgy gondolta, hogy úgy kell Adamnak, ezt megérdemli, hisz ismét eltűnt a szeme elől. Ali Hasszán most hanyatt fektette és gyöngéden felemelte a hosszú leplet, amiben most is volt. Elkezdte a mellét simogatni, majd a keze lejjebb csúszott...

Közben Muszuf megbeszélte a pilótával, hogy ő átmegy a másik faluba és megnézi, hogy mi a helyzet ezzel az Ali Hasszánnal. Majd mobiltelefonon tartják a kapcsolatot. Aztán mikor megjött a kocsi elbúcsúzott illően az öregtől, beült a kocsiba és elhajtott...

Már mindenkinek elege volt az egészből. Üldözni egy olyan csoportot, akik semmit sem csináltak. Tudták, hogy a két amerikait milyen körülmények között ítélték el. Aztán meg ez az akció elvonta őket a rendes munkájuktól...

Két évet töltött az apácák között az intézetben, de nem sikerült belőle apácát faragniuk. Susan elhatározta, mihelyt kikerül onnan, azonnal megváltoztatja nevét, eladja a házat - és belőle mindent - ahol eddig élt, és egy teljesen más államban fog életet kezdeni. Amiről eddig nem tudott az az volt, hogy anyja hagyott rá örökséget, amit csak 20 éves korában vehet fel, amihez apja nem tudott hozzá férni. Ez a pénz épp kapóra jött neki...

Reggel kiosztotta a térképeket a négy heikopteren elhelyezkedő embernek. Az ötödik gépre Abu Sahem saját maga ült fel, és egy embert pedig otthagytak a rádió mellett. A mentőautót elérve sugáralakban indultak el. Négy teherautó és egy személykocsi után indították el az akciócsoportokat, de hiába. Már tíz óra is elmúlt, amikor észrevették a táborhely maradványait...

Nekem már az is gyanús volt, hogy a sofőr úgy kiabált, hogy mért kell megállniuk, ha a sziréna szól. Aztán kinyitottam hátul az ajtót. Egy beteg volt csak benne, de úgy látszott, hogy nagyon rossz bőrben van. Egy női orvos az arcát kezelte le éppen. Volt még egy másik orvos is. Azzal beszéltem. Azt mondta, hogy azért van a kocsiban annyi orvos, mert a sebesült valami magas rangú ember. Aztán a beteg elkezdett köhögni, és vértköpött. Nagyon megijedtem, és tovább engedtem őket. De az mégis...