Scharlotte

Ez a történet 10 évvel ezelőtt, 14 éves koromban, egy amerikai kisvárosban Amesben kezdődött. Most elmesélem, hogyan jutottam el idáig. Minden egy szép júniusi reggelen kezdődött.
- Scharlotte, Scharlotte ébresztő! - szólt Anya rikácsolva
- Tudod, Anya nyár van! V-A-K-Á-C-I-Ó!!!!!!!!!!
- Kész a reggeli! Sietnem kell, mert fontos elintézni valóm van.
- Jó Anya, már megszoktam.
Ja, pár szót Anyámról:
Mióta elváltak Apuval, már-már alig látom. Éjjel- nappal dolgozik, van, amikor haza sem jön. Mondjuk bátyám Greg sem nagyon, törődik velem. Tudniillik Ő mindig a barátnőével van elfoglalva.
Na, szóval ezen a délutánon is magamra maradtam.
Unalmas tinimagazinokat olvasgattam és a hörcsögömet (Luet) bámultam. Meglepetésemre, Anya betoppant az ajtón. Arca szikrázott a boldogságtól (költőien kifejezve magam).
- Mi van veled Anya, hogy ilyen hamar hazajöttél? És minek örülsz ennyire?
- Elintéztem izéé.......felvettek a New York-i Gimnáziumba, örülsz kicsim?
Leesett az állam és teljesen elsápadtam.
- Tessék anya miket beszélsz? Dehát én az Ames-i szakközépbe akartam menni és csak arra felvételiztem.
- Kislányom Te kitűnő és osztályelső vagy ezzel az ésszel még sokra viheted, ráadásul egy szuper bentlakásos isi tök luxus.
-B-E-N-T-L-A-K-Á-S-O-S? MI? Te megőrültél? Elment a józan eszed? Vagy mindkettő?

És ezzel a lendülettel bevágtam magam után az ajtót és elindultam a park felé.
Dühömben még Luet is magammal hoztam, hogy ne érezzem magam egyedül. Pár óra telt el és még mindig dühöngtem. Egyszer csak megláttam Greget részegen egy szimpatikus fiú kiséretében. Odaszaladtam hozzá látszólag rémülten.
- Greg, Greg! Mi bajod? – kérdeztem.
- Eemmii! - válaszolta
- Hát Te meg ki vagy? - kérdezte a fiú érdeklődve
- Scharlott ennek a hülye tuskónak a húga.
- Én David vagyok, örvendek.
- Részemről a szerencse, David.
És hosszas beszélgetésbe kezdtünk......
Este 10 óra körül szerencsére haza is értünk már nagyon fáradtak voltunk.
Anyu az ajtóban várt minket halálra aggódva magát.
- Ti meg hol voltatok? David már anyukád is telefonált!
- Elnézést Ella néni! Máskor hamarabb hozom vissza a lányát!
- Már ha lesz máskor!
- Holnap ugyanott, ugyanakkor, David! - kiabáltam.
- Rendben ott leszek!

Szóval így telt az egész nyaram vagy beszélgettünk, vagy moziztunk, vagy ettünk, de ez mind olyan hétköznapi. Egyik este elcsattant az első csók. Ez volt életem legszebb estéje. Sajnos a nyár nagyon gyorsan eltelt Daviddal, és még mindig nem tudta az igazságot azt, hogy a következő 4 évben, New York-ban tanulok tovább. Az utolsó este már nem úgy készülődtem, mint az azelőtti randikra. És nem is voltam olyan boldog aznap épp vacsizni hívott. A Burger King előtt taliztunk. Ott várt rám, már amikor odaértem. Megkajáltunk és el kellett mondanom neki a szomorú hírt.
- David, mondanom kell valamit 2 nap múlva, elutazom 4 évre New York-ba továbbtanulni.
- Ez már biztos?
- 100%
- Elvégre tarthatjuk a kapcsolatot, levelezhetünk, és fő a továbbtanulás. Nem? –kérdezte megértően David.
- Azt hittem rosszabbul reagálsz rá.
- Nem örülök neki, de remélem, még látjuk egymást.
Megölelt és elfutott. Soha többé nem láttam őt.
Két nappal rá már vonaton ültem unalmas ez a vonatút. Odaértünk.
- Dögös kis kéró! - szólalt meg valaki a hátam mögött.
Hátrafordultam.
- Hello Sophie vagyok.
- Én meg Scharlotte. Te is ide fogsz járni?
- Igen.
- Melyik városból jöttél?
- Ames-ből.
- Komolyan? Én is.
- Melyik szobában leszel?
- A 8-asban.
- Most hülyítesz? Mutasd a kulcsodat!
- Itt van.
- Nem hiszek a szememnek ez tényleg a nyolcas! Akkor úgy néz ki egy szobába, leszünk.
- Az szuper.
- Sziasztok gyerekek! Miss Klamed vagyok, gyertek, megmutatom nektek a sulit!
- Jó fejnek látszik. - mondtam.

Végül is jó barátok lettünk Sophie-val, sőt a legjobbak!
Ez a négy év gyorsan elment, mindig új tanárokkal és tantárgyakkal ismerkedtünk meg. Egyszóval jó volt a gimi. Sophie 4 év után úgy döntött, hogy hazautazik Amesbe szüleihez, hiszen apja nagyon gyengélkedett.
Én maradtam még egy évet, mert előkészítőre jártam a New York-i Jogi Egyetemre. 19 évesen visszarepültem Amesbe, de David sehol. Megkérdeztem bátyámat nem, tudja-e hol van, de ő már mikor elmentem nem haverkodott vele. Bátyám új életet kezdett, nem ivott és nem csajozott. Feleségül vette barátnőjét és született egy kislányuk is, akit Rebekanak hívtak. Anyának lett egy barátja George, aki nagyon szerette őt. Apámról nem tudok semmit, mivel nem érdeklődött ő se felőlem. Érdekes módon Sophiet se találtam vagy elutazott vagy, máshol jár Egyetemre. Én visszamentem New York-ba hogy elvégezzem az Egyetemet. Most 24 éves koromra itt gondolkodom a reptéren, hogy mi lett volna ha, de nem jutok dűlőre. Se pasim Se barátnőm.
- Hé Scharlotte!
Hallottam egy ismerős férfihangot magam mögött.....

(ha kíváncsi vagy mi a story folytatása, Scharlotte2 keressetek JÓ OLVASÁST!)