Regények - 107.oldal

- Nem szeretem, ha sírni láttok…- hajtotta le a fejét. – Sem te, sem a G.O.D, sem Mia, sem senki más! Nem tudom miért születtem ilyen érzékenynek, de nem szeretem azt a tudatot, hogy akármi történik az kihat az én lelkiállapotomra… Ez egy idő után elviselhetetlenül zavaró, amellett hogy tudom felesleges. Hiszen nem tartok örökké… Nekem kéne ezt tudnom a legjobban, hogy az ember nem tart örökké…

Mai napig nem tudnám megmondani ki ütött először. Utána már nem volt megállás. Nem lehetett. Csattanó öklök tompa hangja jutott el hozzám és anyu könyörgése.
- Hagyjátok már abba! - kiabálta végül. De ők meg sem hallották.
Anyu pedig gyengének bizonyult a két erős férfihez képest. Mikor megpróbálta szétválasztani őket félrelökték...

- Nemsokára Mark hazaér.
Kérdőn néztem rá.
- Ő lesz a papád. Az új apukád, jó?
Ezernyi kérdés kavargott bennem. Milyen lesz? Bántani fog? Neki is van szíja? Vagy kedves lesz? Megszeretem? Ő szeretni fog? ...

Apu szerint túl naiv vagyok, de mindenkit megillet az ártatlanság vélelme. Azóta persze nem találkoztunk, hogy, hogy megkérdezzem miért mondta apunak - adjon intézetbe.
Ő megkönyörült rajtam és inkább anyuhoz küldött...

Lelökött az ágyra és rám mászott. Ismét a nyakamat nyalogatta, közben a jobb kezével bemászott a pólóm alá és a hasamat simogatta, lassan felfelé haladva. Megcsókolt és újra hozzám bújt, gyengéd lökésekkel kiegészítve az amúgy is orgazmus közeli helyzetet. Úgy kapcsolta ki a melltartóm, hogy észre sem vettem. Lehúzta rólam a felsőm és egy fél másodpercig elmerült a látványban. Aztán mindkét kezével megfogott és lágyan masszírozott, majd nyalogatott. És még mindig nem hagyta abba a mozgást....

Még mindig félálomban megpróbáltam felülni, zsibbadó végtagjaimba csak lassan áramlott vissza a vér. Ruhám átizzadt és hideg volt, mintha az egész éjszakát futással töltöttem volna a házam mögötti réten. Végigtapogattam a talpam, de nem éreztem rajta sebeket, ez legalább nyugtató, hogy nem jutottam ki a házból...

Éreztél már félelmet?
Olyan félelmet, ami a csontodig hatol?
Amitől nem tudsz aludni éjszakánként, és hideg veríték lep el?..
Az én félelmem is ilyen volt.
Ha meghallottam apu lépteit- a gyomrom görcsbe rándult és remegni kezdtem.
Ha csak rá gondoltam, akkor is...

Már megint a szekrényben ébredtem. A fojtogató sötétség és a molyirtó illata bilincsként szorította a tüdőmet. A saját, félelemtől átitatott hangomra riadtam fel. A kiáltásom végigzengett az üres lakáson, hogy valahol a fürdőszoba mélyén eltűnjön. Az órám világító számlapjára néztem és láttam, hogy pontosan hajnali három óra van. Ugyan úgy, mint az elmúlt hetekben, az ébredés mindig ekkor következett be...

Nem tudta hol van, noha a környék ismerősnek tűnt. Bosszús tapasztalta, hogy már megint semmire nem emlékszik az elmúlt éjszakából, sőt még a napból sem. Ez már a harmadik ilyen eset ebben a hónapban, gondolta és némi nyugtalanság öntötte el, hogy egyre gyakrabban esik áldozatául a Scotty-val töltött duhaj éjszakáknak.
Most megborzongott a hidegtől és elindult, hogy valami ruhát keressen magának...

„Miért pont velem történik, és miért pont ez?!” – Nyöszörgött halkan, miközben forró könnyei megfagytak az arcán, nem gurultak tovább. A fojtogatásra tátogni kezdett, majd levegőtlenséget érzett, és megmarkolta a lepedőt. Hiába vett levegőt, légszomjas volt, majd hirtelen fekete fátyol borult a tekintetére...