Lélekvesztő

Carol
Július 5.

A festőecset tompa puffanással landolt a földön. Carol még ettől az oly apró nesztől is a fejéhez kapott. Érezte, hogy minden erő elszáll belőle és a napok óta, alattomosan lapuló migrén lassan elárasztja egész testét, és a fák levelei között áttörő nap sugarai éles, fényes tőrként hasítanak a szemébe. Tudta, ó, istenem milyen nagyon jól tudta, hogy mi fog következni és azt is érezte, hogy nem tehet ellene semmit. Gyűlölte magát ezért, de bármennyire is szerette volna visszatartani, már nem lehetett megállítani. Egész egyszerűen a gondosan nyírt fűre hányt. Érezte, hogy a szégyen pírja azonnal felkúszik a tarkóján, de a gyomrában lévő görcsös erőlködés még akkor sem hagyott alább, amikor bejárónője Rachel, a villa lépcsőjétől rohanni kezdett felé és a nevét kiáltotta.
Lassan megfordult vele a világ, még egy utolsó éles fájdalom, ami végighasított a gerincén, majd pillanatok alatt betakarta a jótékony sötétség.

Heather
Július 10.

Már megint a szekrényben ébredtem. A fojtogató sötétség és a molyirtó illata bilincsként szorította a tüdőmet. A saját, félelemtől átitatott hangomra riadtam fel. A kiáltásom végigzengett az üres lakáson, hogy valahol a fürdőszoba mélyén eltűnjön. Az órám világító számlapjára néztem és láttam, hogy pontosan hajnali három óra van. Ugyan úgy, mint az elmúlt hetekben, az ébredés mindig ekkor következett be. Még mindig félálomban megpróbáltam felülni, zsibbadó végtagjaimba csak lassan áramlott vissza a vér. Ruhám átizzadt és hideg volt, mintha az egész éjszakát futással töltöttem volna a házam mögötti réten. Végigtapogattam a talpam, de nem éreztem rajta sebeket, ez legalább nyugtató, hogy nem jutottam ki a házból. Ki tudja meddig mentem volna a holdkórosok útján? Talán le egészen a kikötőig.

Egyszer azt olvastam, hogy az alvajárókat valamilyen megmagyarázhatatlan oknál fogva vonzza a víz. Vajon felébredtem volna, ha a tenger már ellepte a fejemet is? Megborzongtam és igyekeztem elhessegetni a gondolatot. Mindazonáltal úgy éreztem, hogy a dupla adag altató amit bevettem semmit sem használ, sőt ront a dolgokon. Azt gondoltam, ha jó mélyen alszom, talán nem lesz erőm arra, hogy éjszakai túrába fogjak a kétszintes házban. De úgy tűnik, nem segít. Ráadásul az altatótól ébredés után mindig pokoli fejfájás tört rám. És ez most sem volt másképpen, a kínzó bilincs, ami körülvette a koponyámat most is szorított. Négykézlábra ereszkedtem és lassan, nagyon lassan kikúsztam a gardróbból. Igyekeztem a sötét lakásban nem beleütközni semmibe és így viszonylagos biztonsággal eljutni a fürdőszobáig. Ott belekapaszkodtam a mosdóba és felhúztam magam. Megengedtem a csapot és a hűvös, tiszta víz alá tartottam az arcomat, miközben arra gondoltam, hogy ma már nem fogok tudni visszaaludni.
Egy újabb migrénes görcs azonban kisodorta alólam a lábamat és úgy ahogy voltam, meztelenül, a mályvaszínű, hideg fürdőszobakőre ájultam.