Novellák - 98.oldal

Hollófekete hajfürtök megtörten hullnak alá a nyak vonaláig, míg az egykor a világra csodálkozó jégkék szempár, sötét, komor szomorú lélektükrökké vált. Beesett porcelánfehér arc, mely kitudja, mikor látott utoljára napfényt. A vértelen ajkak lefelé görbülnek. Nincs élet a nő közelében, olyan, mintha egy halott lenne, aki felébredt ezeréves álmából, hogy végignézzen a gyarló emberiségen, mit tettek a világukkal...

. Az éhes eb odalépett a tálhoz és félve, rettegve, nagyon figyelve beleszagolt, majd belenyalt. Amikor megérezte az étel ízét, habzsolva enni kezdett. Pillanatok alatt eltüntette a tálka tartalmát. A lány közben közelebb lépett és a kezét nyújtotta. A kutya bizalmatlanul méregette, de megszagolta a kezét. Úgy érezte, ez az illat nem hordoz veszélyt és közelebb lépett. A lány megsimogatta a fejét, és újra szaglásra nyújtotta a kezeit...

Thomas érezte, hogy valaki felhúzza őt a földről, majd szerelme hangját halotta.
- Jól vagy? – kérdezte a lány, miközben megfeszített erővel húzta két lábra a fiút. Az, aminthogy sikeresen megállt a saját lábain, indulatosan kapta el a lány derekát, és magához rántotta őt. Arisa két kezét a fiú mellkasához vágta, ütni kezdte, rémülten, dühkönnyekkel a szemeiben, - ENGEDJ EL! – sikította. Thomas megunta, s egy közeli padra lökte a lányt...

Eljött a péntek. Eleonóra reggel vízért ment a kúthoz. Jancsi ismét ott volt. Már hallotta, hogy szerelmét eljegyezték, hiszen az egész falu erről beszélt. Némán nézték egymást, majd Jancsi utoljára megölelte azt, akivel úgy szerették egymást. Eleonóra mielőtt elment a kék selyemkendőjét Jancsinak adta, de meghagyta neki, hogy a kendőt csak szombaton késő éjjel nyissa szét...

Egyszer egy nap az óvó néni elvette. Azt mondta, hogy elég volt. Ne játsszak vele többet. Azt mondta, hogy menjek ki én is az udvarra. Játsszak a többiekkel. Én akkor sírtam, de a néni nem adta vissza. Dühös voltam. Azt hittem, hogy ő is a kincseimre vágyik. Bocsáss meg nekem, Anyu! ...

A férfi szobájában a szokásos félhomály uralkodott. Az ágyhoz mentek.
– Ülj le ide! Mindjárt jövök – mondta és az egyik szekrényhez lépett. Egy injekciót vette elő, amiben kékes folyadék volt. Már napokkal ezelőtt bekészítette, hogy majd kéznél legyen, ha szükség lesz rá.Visszament a lányhoz. Ő ránézett, mélyen a szemeibe. A férfi szinte kiolvasta tekintetéből a kérdést...

- Az élet tele van meglepetésekkel! Nagyon rosszkor voltál nagyon rossz helyen. De úgy gondolom, hogy mielőtt véget érne, udvariasan társalogjunk egy kicsit. - Ekkor egy kicsit megállt, mintha gondolkodna a továbbiakon, majd folytatta: - Az én nevem Hokins, a tied? ...

- Számít az, hogy én mit akarok? Túsz vagyok. Azt teszem, amit ti akartok. Nem bánom velem mit csináltok, de Mr. Rubint hagyjátok ki ebből. Tudom, hogy nem fog fizetni és ti itt maradtok pénz nélkül.
- Honnan veszed, hogy pénzt akarunk tőle? - a lány csodálkozva lépett hátra.
- Mit akarnak tőle?
- Ő befolyásos ember és most egy vizsgálóbizottság előtt kell beszámolnia. Van, aki nem akarja, hogy mindenre emlékezzen, és te vagy, aki a memóriáját most irányítod. Amíg itt...

Hatalmas hibát követtem el, az életem pedig romokban hever, bár ez annyira nem újdonság. A különbség az, hogy ezzel végleg elástam magam. Mit kellene most tennem? Száljak szembe a rendőrökkel? Törődjek bele a sorsomba? Túl sok gond ez egyszerre egy ilyen vénembernek, mint én. Csak az vigasztal egy kicsit, hogy már kevés időm van hátra....

A fájdalomtól visszazuhant, s most már a feje is zsongott. Nem tudja, hogy hol sebesült meg, nem is gondolkodott rajta. Erőt vett magán, összeszorított fogai között éles sziszegés szűrődött ki, de sikerült. Még egyszer végignézett a szobán, s hirtelen rohanták meg a tárgyak nevei: röntgen, EKG, infúziós állvány, műtőasztal. Amíg ezeket végiggondolta valamiféle páni félelem fogta el...