Novellák - 54.oldal

Gépiesen vánszorgott a megszokott úton... Egy nehéz, fárasztó nap állt mögötte: befizetendő számlák, elvégezendő házimunka, javítandó dolgozatok vártak még rá odahaza. Már a gondolat is lehangolta, akár csak a borús, májusi időjárás, amely képtelen volt eldönteni, hogy a napsütésnek vagy az esőnek adja meg magát…

– Emlékezzél anyám, amíg a papát be nem szorítottuk a nagy rekamiéra, hányszor mászott vagy esett le az öreg a sezlonról? Legutóbb is, amikor a feje a sezlon kerete alá szorult, ő meg üvöltött, mint a fába szorult féreg, a Béla szomszéddal alig bírtuk kiszabadítani a sezlon romjai alól. Erre igazán nincsen szükség, hogy te is összevizeld a szőnyegeket, csússzál, másszál, mint a múltkor is, amikor a vizeleteddel teli vödör rád borult, beszorult a fejed a hugyos rocskába.– Ide ne járjanak...

A királyfi, akit, hogy fattyú voltát eltitkolják, „ausztriainak” hívtak, hátrahagyta kíséretét s belovagolt a városba, úgymond „vadászni”. Nem vitt magával szolgákat vagy aranyat, biztos volt benne, hogy megjelenése, híre, vagy még inkább hírneve minden ajtót és szívet megnyit előtte. Fekete bársony ing, spanyol gallér, könnyű páncél és kard, arab telivér semmi másra nem volt szüksége. Kis város, úgy számolta, egy óra alatt felméri a kínálatot, egy óra alatt meghódítja a hölgy szívét,...

A király palotája tele volt ünneplő néppel. A padlót pompás szőnyegek borították, a fából faragott oszlopokat virágok és zöld ágak fonatai ölelték körül.Rabszolgák tucatjai hordták szét arany- és ezüsttálakon az ételeket, s helyezték mély meghajlással a vendégek előtt álló arany- és ezüsttányérokra, töltötték a gyöngyöző bort az arany- és ezüst serlegekbe. A pompás öltözetű vendégsereg közepén, valamivel magasabban a többinél, külön asztalnál ült Attila és új asszonya. Nyugodt, de...

A többi isten, meg hát uram bocsát, ment utána! Az ember sok okosságot kitalált furcsa meg nem magyarázható dolgok megmagyarázására. Példának felsorolnék párat, melyet az emberi bölcsesség, tapasztalat szült.
llyen például: Ki szarral dolgozik, szaros lesz! A pénznek nincs szaga! Mindenki megvehető!

Szerelem világában lebegve megszólalt:
- Szeretlek…
- Szeretlek.
- Rossz az, amit teszünk?
- Biztosan. De nem tudom annak érezni. Mintha a világ teremtése óta arra vártunk volna, hogy egymásra találjunk. Mintha az lenne az életünknek az egyetlen célja, hogy egyek legyünk. Teljesen. Szellemben, lélekben… Testben.
- Én sem érzem bűnösnek, pedig mindent megtagadtam, amiben eddig éltem. Mindent, amiben eddig hittem. Valamit kihoztál belőlem, amiről eddig nem tudtam....

Az életed eredete, avagy hogyan fejlődik ki egy pillangó a hasból.

Az egyik osztálytársam és nővére ihlette kis novellácska. Tűz és víz nem is mindig olyan ellentétes.

Nyári nap. Ugyan az a helyszín. Ugyanaz az idő. Talán még ugyanaz a szél is fúj. Emlékszel még?

Állunk a színpadon. Csend van. De nem azért, mert senki nincs a nézőtéren. Telt ház van ma este. Pontosítanék. Ma este is, de ma este utoljára. Ezzel a koncerttel véget ért a turné. Mondhatnám, hogy végre, de nem teszem. Egy évig úton voltunk, minden héten három koncertet adtunk, és megállás nélkül hajhásztuk az élvezeteket...