Novellák - 51.oldal

Forgalmas úton állsz. Rengeteg ember szalad a világban. Olyanok akiknek a buborék ott lebeg a fejük fölött és minden mozdulatukat követi. De akadnak olyanok is, akiknek ezt a buborékot nem sikerült felfújniuk. Úgy érzed most, hogy készen állsz, eljött az ideje, hogy végre te is megfújd a saját buborékodat.

Kétségbeesve lapozgattam az útikönyvemet Krakkó zsidó negyedében, elveszettnek éreztem magam. Az épületek gyönyörűen felújítva, tele történelmi emlékekkel, de valami hiányzott: a lakók, akik a házakba otthont álmodtak. A bedekker szerint már nem maradtak héberek a városban: aki túlélte a nácikat, az anticionista kampány során menekült ki Izraelbe a hatvanas években. Nyomasztott az üres város és a fojtogató hőség, hát hálát adtam az Örökkévalónak, amikor egy sarkon megláttam egy fagyizót....

Álmodok. Mint minden kislány. A kislányokkal csak az a baj, hogy hamar felnőnek.

Bitónak egy nagy rönköt használnak, a bárdot pedig egyenesen a mészárszékről hozták. Meg sem törölték mondván, neki már úgy is mindegy. A marhavér éppen csak alvadozott rajta. A kosarat, melybe a lehulló fejet várták, megtöltötték büdös hallal és rohadt paradicsommal....

Nauszikaá - going to return

Régen nem írtam semmit, most ez is csak egy ilyen próbálkozás, hogy vajh' mennyit romlott az elmém állapota...

Nauszikaá voltam. Újjászülettem.

Láttam rajta, hogy sírni fog. A helyzet is követelte. Elfogott az a furcsa érzés, megint. Tetszett a női gyengeség, hogy tudnak sírni. Szemhéjai kipirultak, pillantásai lelassultak, orra megtelt könnyel. Szipogni kezdett.

"A világ szépségének két éle van: a nevetés meg a kín, s ez vágja ketté a szívet." Jó olvasást! :)

- Na, szóval négyen voltak ilyen lottózók nálunk a brigádba, köztük a Karcsi. Ő volt a legjobban belegajdulva a dologba, mindenről a pénz jutott eszébe, meg hogy mire költené, meg ilyesmi. Állandóan erről pofázott, minden második mondata az volt, hogy ha egyszer ötöst nyernének, milyen kocsit venne, meg hová menne nyaralni. Minden héten pontosan tudta mennyi a nyeremény, és gondolatban már elosztotta négyfelé, hogy mennyi jutna rá. A többieket már kezdte idegesíteni a dolog, de azért senki...

Egy heves pillanatom eredménye...első publikációm ezen az oldalon :)

- No, érted öcsém, én es három disznót vágok mindég, mink nem vesszük a bótba a húst. Kettőt főfüstülünk, de a harmadik mén a hüttőládába. Te, a zasszony olyan rántott húst csinyát vasárnap a karajbú, olyan puha vót, hogy úgy ólvatt szét a számba mint a szar!
Szamóca rögtön lecsap a poénra:
- Mint a szar? Te Ferkó! Nem is kellene disznót vágnod, ehetnél egyenesen a ganyédombról!
Ezen Tyufkin akkorát röhög, hogy majd' az orrán folyik ki a piros fröccs, Szamóca pedig...