Az álom, ami egy pillanat alatt szerte foszlik

Forgalmas úton állsz. Rengeteg ember szalad a világban. Olyanok akiknek a buborék ott lebeg a fejük fölött és minden mozdulatukat követi. De akadnak olyanok is, akiknek ezt a buborékot nem sikerült felfújniuk. Úgy érzed most, hogy készen állsz, eljött az ideje, hogy végre te is megfújd a saját buborékodat.
Így hát te is buborékot fújsz. Lassan mártod bele a buborékfújót abba az üvegbe, melyben az elképzeléseid lapulnak. Mikor úgy érzed, elég sokat tartottad már az üvegben és elegendő mennyiségű álmod, terved és reményed rátapadt, még ennél is lassabban húzod ki. Ügyelsz arra, hogy még csak egy csepp se hulljon le belőle. Az az elképzelés ugyanis odaveszne. Remegő kézzel emeled ajkaidhoz a buborékfújót. Mély levegőt veszel, mint egy megnyugtatás képpen, nem könnyű ugyanis a kezdet. Félted az álmaidat. Bizonytalan vagy. Kételyek között vergődsz, nem tudod merjed-e. De aztán a merészebb éned győz. Hisz bátraké a szerencse, innen pedig már nem fordulsz vissza. Ajkaid megnyílnak és óvatosan fújni kezded azt a picinyke hártyát, amin most mindened ott lapul. Mindent feltettél. Most vagy soha. A buborékod fokozatosan növekszik. Körülötted jönnek mennek az emberek. Az utca zsúfolt. Sokan nem is foglalkoznak veled, van nálad sokkal fontosabb dolguk is, talán a saját buborékukat fújják éppen, sokan pedig biztatnak. Erőt és reményt adnak a továbbiakhoz. A buborék pedig bizalomgerjesztően csillog, ezer színben játszik és biztatóan vibrál, már-már kacsingat rád. Szinte már látod magad előtt, ahogy békésen szálldogál a levegőben. Olyan közel érzed magad a célhoz, hogy felbátorodsz. Nagyobb intenzitással kezded el fújni a levegőt. Erőszakosabb, türelmetlenebb leszel. Nem hagysz időt az álomhártyádnak, hogy fokozatosan növekedjen.Talán azért mert már alig várod a végét, látni akarod, ahogy az a buborék száll. Hasadban izgalom, kezed egyre görcsösebben szorítja a buborékfújót. De a kicsi hártya nem bírja az erőszakoskodást. Haragos hullámzásba kezd, a vibrálás felgyorsul, a színek csak úgy váltják egymást. Elkap a félsz. Talán valamit rosszul csináltál. Talán lassabban kéne fújnod a levegőt, de már nem tudsz megállni. Késő.
A buborék kipukkan.
A már magadban gondosan felépített álomvilágod egy szempillantás alatt szerte foszlik. Megdöbbensz. A buborék kipukkant és te kétségbeesetten kapkodsz minden darabkája után. De minden hiába. Ha el is csípsz egy-egy darabkát, a többi tovább zuhan. Elterül a földön, apró nyomot hagyva maga után és senkit nem érdekel, hogy éppen a te álmaidon gázol át. Szívedbe egy jeges kéz markol és megpróbálja szétnyomni. Az agyadban kétségbeesetten megszólalnak a harangok. Szédülsz, a fejed fájni kezd, a világ olykor elsötétül. Sírni tudnál, de a könnyek nem jönnek. Üvöltenél, de nem jön ki hang a torkodon. Toporzékolnál, de képtelen vagy. Lábaid gyökeret vertek. Csalódottság lesz úrrá rajtad. Nem hiszed el, hogy ez pont veled történik, ez a tény pedig miért kezdetű kérdések sorát vonja maga után. A miért kezdetű kérdésekre pedig sosincs válasz.. Ezt te is pontosan jól tudod.  Halálközeli élményben van részed. Egy darabka belőled, és ki tudja mennyire meghatározó darabka, most örökre elveszett. Kitéptek belőled valamit, amit már sosem kapsz vissza. A sebed pedig sosem gyógyul be igazán. Talán veled van a baj. Nem volt elég erőd és türelmed ahhoz, hogy a saját álmaidból egy vibráló buborékot fújj. Ezt a gondolatot pedig, amint lehet, el is hessegeted magadtól. Képtelen vagy beismerni. Nem lehet veled gond. A kezdeti magabiztosságod egy szempillantás alatt meginog. Le kell szállnod a földre. A földetérés azonban fájdalmasabb, mint maga a pillanat, amikor mindennek vége lett. Hatalmasat csattansz, de legalább felébredsz. Nem tudod, hogy most hogyan lépj tovább. Merre, hány centit?  Minden attól függ, hogy kompromisszum képes vagy-e. Képes vagy beérni kevesebbel? Vagy várni újra, hogy a kis üvegcséd megteljen, a buborékfújót újra belemártsd és talán érettebben, megfontoltabban, tapasztalatokkal gazdagodva megfújd a buborékodat.