Novellák - 44.oldal

Aranykalitka?
Igen. Önként, dalolva vagy mások által kerülünk bele. KITÖRNÜNKm többnyire érezzük tudjuk, ki kell a bűvös, általunk, vagy mások által meghúzött körből lépnünk, de azt, hogyan, miképpen sikerül?! Sikerül-e egyáltalán. Erre jó és rossz megoldások vannak, melyek, bekövetkeztek. A főszereplő élete jobbá, vagy rosszabbá lett.
(Megtörtént az eset. A hely, a személyek költöttek. Bárminemű hasonlatosság, a véletlen műve! - a szerző).

A szerető a szerelmét felvitte a hegyére. A szerelmes körbenézett és megkérdezte:
- Mást is felhoztál ide?
- Mindenkit hívtam ide, aki csak szeretett.
- És eljöttek?
- Aki igazán szeretett, igen – válaszolta a szerető.

Kedves Olvasóm,
aranykalitkás történeteim folytatódnak. Bizony mondom, nem is sejtjük, hányan és hányféle kalitkában élnek. Teszik ezt önként, de fizetségük hatalmas: az életük...
Most egy ügyvédről írok, akinek a lelkiismerete ébredt fel. De a szívével is gondja támadt...

A szerető a szerelmét felvitte a hegyére. A szerelmes körbenézett és megkérdezte:
- Mást is felhoztál ide?
- Mindenkit hívtam ide, aki csak szeretett.
- És eljöttek?
- Aki igazán szeretett, igen – válaszolta a szerető.

Emberek, sorsok... Ki önmaga köré, mintegy védelemül, ki mások által kijelölt, épített, vagy képzelt határok között élnek, élünk. Vannak közöttünk olyan sorsok, melyeket önként szerelemből, szeretetből, de vannak olyan élethelyzetek, melyeket meggondolatlanul, netán butaságból vállaltak, vállalunk fel.
Az Aranykalitkának sokfajta változata van.
Kedves Olvasóm, egy ilyen felvállalt "aranykalitkás" feleség-sorsot (1., 2., 3., 4.) részben az erotikus írások között olvashatod....

Késő éjszaka van. Gábor most semmi álmosságot nem érez mégsem. Ebéd ideje óta dolgozott, majdnem éjjel tizenegy óráig. Az előbb feküdt ágyba, de nem megy az alvás. Kitárta az ablakát, odaült...

Hogyan tudnék szabadulni egy férfitől, aki őrült módjára üldöz? Aki keres... aki nem adja fel?

A férfi mindig hamarabb ért az állomásra, s míg várta, hogy beálljon a vonat, a márciusi hóesésben a pályaudvarra érkezőket nézte. A nő, bár sietett volna a hóverésből, elkapta a férfi tekintetét:
- Vár valakit?
- Mondja, kérem, ez a martonvásári vonat?
- Nem, ez a dunaújvárosi. Martonvásárra indulna?
- Nem, Komáromba.
- Akkor jó utat, viszlát!
- Viszontlátásra!

Több mint fél éve kapcsolatban voltam a vőlegényemmel...mindent megkaptam tőle, de nem szerettem.

Öt éve már, hogy nem voltam itt. Öt hosszú, kínkeserves éve. Muszáj voltam elmenni és új életet kezdeni, de ma eljött az idő amikor hazaérkezem a szülőfalumba. Március van és kemény tél. Csak úgy kavarognak bennem az érzések ahogy a rozoga buszon zötykölődöm a csúszós, havas úton az otthon felé, melyet oly rég nem láttam. Egy dal szól a fejemben egész úton: