Novellák - 43.oldal

...Tudja, miután lediplomáztam, egy nagyvállalathoz kerültem és lakótelepeket terveztem. A minisztérium megmondta, mennyiből kell kihozni egy lakást, s mi ehhez igazodtunk. Aztán egy nap meglátogattak a szüleim, én meg azt akartam, hogy büszkék legyenek rám, így elvittem őket egy háztömbhöz, amit mi építettünk. Anyám hosszan hallgatott, majd megkérdezte: fiam, miért üres ezeknek az embereknek a szeme?

A nő a kávéscsésze foglyává vált...

Úristen, hajnali 3:42 perc. Szédülök... Fáj a fejem... Hánynom kell.
Hol vagyok? Basszus, ki horkol ilyen istentelenül mellettem?

Basszus, ez a Marci, a legjobb barátom. Ja, szóval a Marcinál vagyok. Igen, ez nem az én lakásom. De hogy a tökömbe kerültem ide? A rohadt életbe, ki kell mennem hányni...

- Bezzeg a mai fiatalok! Nézze ezt is itt! – és botjával egy fiatal lány felé bökött, akit a természet igencsak dús keblekkel áldott meg, s ő ezt az ajándékot önzetlen módon, amennyire csak lehet, megosztotta a világgal. – Nézze csak meg! Szemérmetlenül mutogatja a csöcseit, ilyenek ezek.
- Pedig Margó milyen szép volt még öregen is! Ezek a taknyosok elbújhatnak mellette. De ő olyan szemérmes volt, még én sem láthattam csurdén!
- Bizony, ma már nincsenek olyan nők, mint Margó...

Az alábbi történet a képzelet szüleménye, bár a valósággal való bárminemű hasonlóság nem csupán a véletlen műve lehet :)

Kapcsolat? Házasság?

Aki benne van - kikívánkozik...
Aki pedig egyedül - mindent elkövet(ne), hogy párkapcsolatban, házasságban éljen.
Régi a mondás, mi a különbség a férfi és a nő között? Mind a kettő mást akar: a férfi a nőt, a nő pedig a férfit.

...igen, ha titkolják is, mindketten sérülnek. Természetesen a beteget ápoló is az ápolási idő függvényében, no meg az ápolt, a betegségének súlyossága miatt.
Melyikük hogyan és miképpen?
De sérülnek, ez tagadhatatlan.
*

- Meghalt?
- Igen. – A férfi soha nem mondta ki a nevet, de a nő tudta, hogy a Führerre gondol.
- Biztos? – erősködött a férfi.
- Igen, ott voltam, láttam a holttestét, amikor az SS legények lelocsolták benzinnel és elégették.
- Olyan furcsa… Ott, a koncentrációs lágerben naponta imádkoztam ezért, mindig ezt a hírt vártam. Mégis, amikor a rádió bemondta, hogy hősi halált halt, csak ürességet éreztem. Mintha a gyűlölet és a rettegés, amit jelentett nekem, az énem...

A férfi a vonaton ült és olvasott. A nő odalépett hozzá:
- Szabad ez a hely?
- Parancsoljon – húzódott össze a férfi.

Vajon meggondolatlanság vagy inkább egy eszement döntés-e az, hogy egy sráccal már az első találkozásnál összejövünk? Én tudom erre a választ: egyszerűen egy eszement döntés. És vajon mért is? Mert még a végén az egészet megbánjuk és már ezen nem javíthatunk.
- Ez a kis novella valós történeten alapul, hiszen ez velem is megtörtént. És aki elolvassa, annak köszönöm a figyelmet. :)