Novellák - 39.oldal

„Megtehettem volna. Soha nem fogjuk fel igazán az ilyen mondatnak az értelmét. Valójában életünk minden pillanata tartogat valamit, ami megtörténhetne, és mégsem történik meg. Rengeteg mágikus pillanat van, amit nem is veszünk észre, mígnem a sors keze - teljesen váratlanul - megváltoztatja az egész életünket.”

Nagyon lassan elindulok durcásan a munkahelyemre, ahol mosolyognom kell minden szembe jövő emberre, idiótára. Egy munkátlan ember biztosan azt mondaná, hogy semmi okom szomorkodni, mert fizetnek érte rendesen. Őszintén egy kis idő múltával megszokottá, monotonná válik az egész. A kiszolgálás is tud unalmas lenni, még ha azt egy előkelő étteremben kell elvégezni, de erről Ők kívül állóak mit sem tudnak...

Mit tennénk ha valaki azt mondaná nekünk életünk utolsó óráján hogy már nincs ránk
szükség és itt az idő hogy továbblépjünk?
Vajon meglepődnénk? Vagy a rémület lenne úrrá rajtunk? Esetleg makacsul
ragaszkodnánk hogy ugyan, hiszen még millió dolgunk van, nem mehetünk pont
most el!
Persze lehet hogy mind a három, ebben a sorrendben előjönne, pont úgy ahogy a
gyásznak is több szakasza van, ahogy az agyunk és a lelkünk feldolgoz valamit,
amivel addig...

Már hajnalodik. A város központjában vagyunk, ahol csak és kizárólag az én főnököm az úr. Az első munkába induló emberek elhagyják szűkös panellakásukat és a szürke harmattal ellepett utcákra lépnek. Irigylem őket. Sokan nem is tudják pontosan, hogy hol, minek a közepén élnek. Fogalmuk sincs arról, hogy esetlegesen közeledik egy maffiaháború, vagy az egyik családtagjuk nem jut haza se ma, se soha többé. Lehet, hogy miattam, de ők ebből csak egy újabb szerencsétlen balesetet fognak látni......

A történet súlyosan globalizmus ellenes. Ha a téma sért, úgy kérlek, ne olvasd el!

Bár megkésve, de újra jelentkezem Zelia történetének folytatásával.

Jól vagyok. Minden rendben van. Élem a minden napjaimat. Minden normális. Túl átlagos afféle vihar előtti csend . Amikor egy nyári napon érzed a fulladt levegőt szinte a napsugarak, megállnak a levegőben. Még is érzed, hogy jön a vihar. De van, hogy tévedsz. Van, amikor nem jön vihar. Nem történik semmi. Pedig annyira vágynál egy kis nyári felfrissülés után...

Ahogy elindult a busz fél füllel meghallottam, hogy a busz végén egy 2 méter magas ballonkabátos melák akit könnyebb lett volna átugrani mint megkerülni és hasonlóan kis darab munka társa jó hangosan megszólalt: „ Jó napot kívánok, jegyeket bérleteket”. Megfagyott bennem a levegő, gyorsan mérlegeltem a helyzetet.
Gyors járaton vagyok szóval ez a csotrogány évente kétszer áll meg, a helyszíni pótdíj ( nem mintha lett volna nálam annyi pénz) akárhogy is nézem 8000 Ft, ami bizony egy...

Életem egyik legrosszabb napján íródott, és életem legelső írása is egyben..

Egy Birodalom, ha úgy hozza a helyzet, megengedheti, hogy beismerje a tévedését, de azt a látszatot sohasem, hogy más dönthet helyette. Egy birodalom addig a Birodalom, amíg félnek tőle, minden alattvalója tudja, hogy életének minden rezdülését a hatalom határozza meg.