Novellák - 38.oldal

Első novella, minden kritikát örömmel fogadok, jót is rosszat is.

Ez a kis novella arról szól, hogyan talált meg a szerelem.

A házasság az az intézmény, melyben az utódok érdekében lemondunk az olyan apróságokról, mint a szerelem és a szabadság - gondolta az asszony, miközben mosogatott. De -, nézett ki az ablakon keresztül az udvarra, ahol az unokája játszogatott – megérte.

Mert sárkányfák ilyenek: elpusztíthatatlanok. Ahogy a mesék is.

A történetemnek se címet nem tudtam adni, és még a főszereplőt sem tudtam elnevezni. Egyébként a többi dolgot, ami ennél a két dolognál fontosabb, azokat le tudtam írni, kicsit összevisszának érzem, lehet, hogy az, ami biztos: nincs befejezve, de ezt láthatjátok is.
Ami a lényeg: nem szeretek komoly dolgokról írni. Ha igazi mondanivalójú írást olvasnátok, akkor ezt inkább ne:) Ez is közvetít valamit, és nekem tetszik a témája, de amit én gondolok, az bármi lehet.

Már csak a hintából fel sem emelve hátsó felüket repítettek felé pár otromba szót, pár követ, maguk sem tudván már, hogy miért is teszik ezt, s hogy miért nem okoz már nagyobb örömöt nekik a gyenge, különc, kótyagos kívülálló lealázásának kísérlete. Neki is jobban fájt korábban mindez, s próbálta kedves szavakkal bírni jobb kapcsolatra a fiatalokat, de már elfogytak szavai, s már csak csendesen mosolygott rájuk, ahogy kedves játszótársadra tennéd, kivel egy asztalnál ültök, de teljesen...

Talán most nem a lepkék a hibásak.

Sokan mondják, hogy a külső nem számít, igazából a belső az, aminek igazán szépnek kell lennie. Akik ezt állítják hatalmasat hazudnak. Hiszen ez legtöbbször olyanok szájából hangzik el, akik csinosak, könnyen beszélnek. De mi van azokkal, akik súlyproblémával küzdenek? Biztos forrásból tudom, hogy az ő szemszögükből nézve már korántsem ilyen egyértelmű a dolog.

Gyakran a körülmények olyan tettekre kényszerítenek, melyeket ha megteszel, rögtön megbánod.

Velence talán több mint aminek látszik…