Novellák - 38.oldal

Legvadabb álmaimban sem gondoltam volna, pláne nem a filmei nézése közben, hogy ő lesz a barátnőm. De mint tudjuk az élet a legjobb forgatókönyv író

Eszméletre térve a meleg ágyban, kőmereven s lüktető mirigyekkel, mily sugallat, szendergések milyen lehelete volt az első, az alfa, a rév, melyen a csaknem tudattalan álmodó átfolyt a féltudatos létezésbe?

Nem túl vidám és erotikát nem tartalmazó írás, így akik valami ilyesmit várnak, azoknak javaslom, ne olvassák tovább. :) Aki mégis rávetemedik, annak jó szórakozást! Véleményeket, kritikát szívesen fogadok. :)

Kifordult négy sarkából a világ, elveszettem, mi számomra az érték, megtettem, amit rég meg kellett volna, és odalettem

- Bence vagyok. Szólíts nyugodtan B-nek, vagy BB-nek ahogy tatszik.
- Hmmm. BB... Rendben. Amanda vagyok, de szólíts csak Amy-nak.
- És "Amy"... Miben lehetek szolgálatodra?
- Chat-en beszélgettél egy lánnyal...
- Stop, stop, stop! Ugye nem behajtó vagy?
- Nem, miért?
- ŐŐŐŐ. Nem érdekes. Mondd csak.
- Szóval beszéltél egy lánnyal, vagy ahogy így elnézlek inkább csak szédítetted...
- Erről honnan tudsz?
- A felhasználó...

Mesélj, öreg! – bátorítottam, bár szerintem bátorítás és bor nélkül is mesélt volna, látszott rajta, hogy szeret beszélni, de a regéit már az újszülött csecsemők is unják a faluban.
- Nos – törölte meg a száját és köpött egy nagyot illemtudóan - , a falu feletti hegyen lakott egy király, akinek minden gazdagsága megvolt, csak gyermeke nem. Aztán… - merengett el.
- Aztán lett? – rúgtam bele egyet, mert kezdtem türelmetlen lenni.
- Aztán sem. Csak lánya. De az öreg király...

Egy macskaszemű lány üldögélt egymagában a padon és egy kis sonkás szendvicset majszolt csöndesen.

Ez csak amolyan inspirációs-sablonos-önszórakoztatás, mert miért ne? Lightos.
-------------------

D. nem szerette a szemkontaktust. Szex közben legalábbis, nem igen törődött vele. Az egyszerűség és a gyorsan feledhető menetek híve volt, amik egyik résztvevőnek sem okoztak problémát. A nők egy kocsi hátsó ülésén, vagy egy bár mögött, lépcsőfordulókban ahova -akár egy gyors, nyári vihar elől - behúzódni lehet… szinte egyformák voltak.
A szőkék… talán a szőkéket...

Vasárnap este. A sötét, kihalt utcákon végigfújt a szél, a zuhogó eső a háztetőket kopogtatta. Az utcalámpák halovány fényei az egyre növekvő víztócsákban néztek voltak vissza a járókelőkre.
Csak néztek volna, ugyanis senki sem járt az utcákon. Kivéve őt.

Whatever