Szép kora tavaszi reggelre ébredtem. Bár még csak 6 óra volt de már most 18°C volt. Egy egyszerű áprilisi reggelnek indult: 6 óra - kelés; 7 óra - indulás; 8-14:40-ig iskola. Suli után haverokkal szokás szerint bementünk egy fagyira és vettünk egy-egy sört a Coop-ban. Átlagos nap volt. Haza mentem a busszal, kihívtam a haverokat és megbeszéltünk 3-kor egy találkát a vasútállomásnál. Végre el jött a délután. Kimentem a vasútállomásra, 40-kor már mind a 6-an ott voltunk. Fogtuk a gördeszkákat és kedvenc helyünkre mentünk, a "gépterem"be.
- Szevasztok! Van pia? - kérdeztem a gépteremben.
- Van kemény 40%-os... - kezdte Ádi.
- ... meg tartalékolva 2 rekesz Soproni - fejezte be Tomi.
- Az gond!
- Miért?
- Mert itt az MK, és nem hiszem, hogy elég lesz 2 rekesz egy Champion-hoz.
- Hát az igaz.
- Tagadhatatlan.
- Akkor nem játszunk Champion-t.
- De úgy nem érdemes itt lenni.
- Jogosan beszél Tomi - szólalt meg a szűkszavú Ervin, aki az MK Champion legutóbbi és az országos bajnok volt. - Vagy játszunk Champion-t, vagy menjünk boltba és igyunk ott, mert én a Westből nem fogok visszagördülni.
- Ok. Akkor bolt, talán tudunk venni egy fütyülőst.
Így elmentünk a Westbe és a vasút felé mentünk, leálltunk az emlékműnél, ahol általában iszunk. Én és Sylvi a barátnőm ülünk az emlékművön,
Tomi és Tibi a deszkájukon, Ervin és Ádi pedig az emlékműnek támaszkodva.
Ahogy ott iszogattunk egy lány ment arra. Gyönyörű kék szeme, méz szőke haja, irigyelni való alakja, telt keblek, kerek fenék. Odajött hozzánk és megszólított engem:
- Hello, Amanda vagyok, most költöztünk ide, ezért még nem vagyok járatos a környéken. Meg tudnád mondani, hogy hol találom a Technikum közt? Egy bizonyos Lehrbaum Bencét keresek. Ismered?
- Nem jobban mint één - bújt oda hozzám Sylvi.
- Mit tudsz rólam amit én nem?
- Hogy mitől leszel egyből merev...
Itt elakadt a szavam. Sylvi és én még nem feküdtünk le. Ráadásnak szüzek voltunk. A szex téma nem került sosem szóba. Mindenki megtartotta magának a gondolatait erről a témáról. Visszazökkenve az extázisból lehámoztam magamról Sylvit, leugrottam Amandához, és nyújtottam a kezem:
- Bence vagyok. Szólíts nyugodtan B-nek, vagy BB-nek ahogy tatszik.
- Hmmm. BB... Rendben. Amanda vagyok, de szólíts csak Amy-nak.
- És "Amy"... Miben lehetek szolgálatodra?
- Chat-en beszélgettél egy lánnyal...
- Stop, stop, stop! Ugye nem behajtó vagy?
- Nem, miért?
- ŐŐŐŐ. Nem érdekes. Mondd csak.
- Szóval beszéltél egy lánnyal, vagy ahogy így elnézlek inkább csak szédítetted...
- Erről honnan tudsz?
- A felhasználó neve: Amyka98, A tiéd pedig: LBB99.
- Várj! Te vagy Amyka?
- Talált süllyedt.
- Csak ezért jöttél le, kertvárosba?
- Látom nem küszködsz önbizalom hiánnyal - mondta könnyel a szemében. - Te szemét szédítettél, mondtad nekem a szépet, a rizsát meg kérleltél, hogy jöjjek le. Erre itt talállak egy másik lány karjaiban, pálinkával a kezedben, mikor azt mondtad szingli vagy és sosem iszol. Utállak! Meg ne lássalak a chat szobámban többet!
Aztán elrohant. Persze magyarázkodhattam utána a haveroknak meg Sylvi-nek. Így az átlagosnak induló nap egy lány megríkatásával zárult. Amanda a fantáziám kreálta meztelen látványával, és a pajzán fantáziámmal aludtam el.
Másnap megint a szokásos reggeli rutin. Beérve viszont a suliba megláttam Amy-t. Az óra elején bejött a tanár és a jelentés után kihívta Amy-t. és bemutatta az osztálynak.
- Gyerekek bemutatom Kisshavasi Amandát. Most költözött a környékre és mostantól hozzánk fog járni.
- Na remek - gondoltam magamban. Egy osztályba járok azzal a lánnyal aki el tudná vágni a torkomat, mert 4 hónapon keresztül szédítettem.
- Sajnos ő még nem tart ott ahol mi, úgyhogy segíteni kell neki felzárkózni. Bence, Szilvi! Tudom, mi van köztetek. De, mivel Bence az osztály legjobb tanulója mellé ültetném így segíthet neki felzárkózni. Ezért téged Tomi mellé ültetlek, egy kis időre.
- Ne ez még remekebb. Most már korrepetálnom is kell Amy-t.
- Ismerkedjetek össze.
- Ó! Nem kell ismerjük egymást... - nézett a szemembe, de kacér, nem pedig dühös tekintettel.
A nap további részében próbáltam koncentrálni az órákra, de Amy nem hagyott. Folyton rajtam lógott. A szünetben még kosarazásba is beszállt. A nap végén legalább megszabadultam tőle. Legalábbis azt hittem. De mivel a környékre költözött még a buszon is végig flörtölt velem ami nem csak engem de Sylvit is idegesítette. Mégis ahogy órán flörtölt velem izgató volt. Hétvégén velünk jött a gépterembe és velünk játszott. Itt már Sylvit sem zavarta.
Hétfőn matekon kimentem vécére mert Amy sikeresen felizgatott és meg kellett mosakodnom. Amy utánam jött egyenesen a fiú vécébe. Próbált a közelembe férkőzni de nem hagytam. Amikor elmondtam Sylvinek a szünetben őrjöngött és azt mondta, hogy ha még egyszer azt látja, hogy flörtölök vele akkor szakítunk. Szünetben szokás szerint velünk kosarazott Amy, Sylvi pedig a pálya sarkában pletyizett. Amy panaszkodott mert nem mennek be a dobásai. Én hozzásimultam és fogtam a kezét, irányítgattam, hogyan dobja a labdát. Ez éppen elég volt ahhoz, hogy Sylvi észrevegye és szakítsunk. Így már szabad préda lettem Amy számára. Nem volt ürügy, kifogás, NINCS MENEKVÉS!
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2024-11-24
|
Novella
Egy balulsikerült kapcsolatfelvétel elgondolkodtató története.
2024-11-23
|
Novella
Egy fiatal férfi randevúra hívja az ismert színésznőt.
2024-11-22
|
Novella
Ebben a rövid történetben egy idős bácsi jelenik meg a kertvárosi kis kocsma ajtajában kutyájával....
2024-11-19
|
Novella
Édesanyja és unokabátyja szexualitásának egy kislányra gyakorolt hatása.
2024-11-18
|
Novella
Egy tanárnő igyekszik meggyőzni tanítványát, végül saját csapdájába esik.
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló történetek
De mi a célom… Magam sem tudom már, csak utazok, hogy eljussak egy olyan helyre, ami nem létezik. Nem létezhet, míg az ember, az egész emberi faj fel nem épül ebből a hihetetlen szellemi leépülésből, amin most keresztül megy…
Utazok…
Utazok…
Fél évig volt az elvonón. Zsolt minden nap meglátogatta. Először csak szakmailag karolta fel, de aztán, ahogy Andrea szépsége, és nyugalma kezdett visszatérni, úgy szerettek egymásba. Mikorra a lányt gyógyultnak nyilvánították, tudták, hogy össze fognak költözni. Andrea vissza sem ment a régi lakásába...
Hozzászólások
Először is a szereplők valósak és azt írom le ami velem történt.
Másodszor, az, hogy a szereplők hogyan viselkednek, mit miért tesznek, és hogyan nem tőlem kellene kérdezni, hanem tőlük. De szívesen megadom Amanda E-mail címét ha érdekel az ő verziója.
Ha teljesen igaz is a történet, kihagysz belőle olyan részleteket, ami fontos lenne ahhoz, hogy az olvasó elhigyje. Egy lány, akit még soha nem láttál random odamegy hozzád, és megkérdezi, hogy ismersz-e valakit, aki történetesen pont te vagy? Egyáltalán hogy került oda? Ha te szervezted úgy, miért volt ott a barátnőd is? Aztán ugyanez a lány másnap pont a te iskoládba és pont a te osztályodba kerül új diákként? Már önmagában az is hihetetlenné teszi, hogy mennyi filmben, könyvben rágták le ezt a csontot (sokkal hihetőbb kontextusba téve). És a tanár, aki csak úgy mellékesen bocsánatot kér amiért szétültet téged a szerelmeddel? A tanárok nem foglalkoznak a diákjaik szerelmi életével, és nem rombolják a tekintélyüket olyasmivel, hogy bocsánatot kérnek amiatt, hogy a hatalmukat gyakorolják. És őszintén szólva te magad is elég hihetetlen vagy ezzel a léha életmóddal, hogy suli után rögtön buli meg pia, és mégis te vagy az osztály legjobb diákja. Az osztály legjobb diákja MINDIG egy magolós könyvmoly, kivéve, ha Tony Stark, de bocsáss meg, amiért belőled nem nézem ki, hogy egy-a-millióból féle géniusz vagy. Tudod mi az a Mary-Sue (Marty Stu)? Ha nem, olvass utána, merthogy a te novelládra tökéletesen ráillik.
Az olvasó számára annyira hiteltelen az egész, hogy azt el nem lehet mondani. Íróként teljesen mindegy, hogy a történeted igaz-e, vagy sem. Nem kell bizonyítgatnod az igazadat, mert ez nem a bíróság és ez nem oknyomozó újságírás. Senkit sem érdekel, hogy amit papírra vetettél, az tényleg valós, vagy sem. Az egyedüli ami számít, hogy az olvasóddal el tudod-e hitetni, hogy az. Neked nagyon nem sikerült.
Egyébként ha igaz történetet írsz is meg, attól még illene ismerned a szereplőid motivációját. Egy író nem teheti meg, hogy nem tudja, a szereplői mit miért tesznek. Próbálkozz esetleg bloggal, ott elmegy az, ha tényleg fogalmad sincs a másik nézőpontjáról.
Bocsi, tényleg nem kioktatni akartalak, de neked még nagyon nem való az írás, mert sem az írástechnikai alapokkal, sem a történetvezetés mikéntjével nem vagy tisztában. Olvass. Sokat. Esetleg fordíts, ha elég jól ismersz valami idegen nyelvet. Utána talán megéri visszatérni ahhoz, hogy saját műbe kezdj.