Novellák - 119.oldal

Éppen az igazgatói irodában valami statisztikát számoltam, amikor bejött Orsi, mellém ült, és megsúgta, hogy talán már készülhetünk első gyermekünk érkezésére. Ölbe kaptam, csókolgattam és forogtam vele, amikor Kata, és Mariska, a gazdasági helyettesem bejött. Ugyan szétrebbentünk, és zavarodottan táncpróbáról dadogtam, de akkor is láthatták rajtunk, itt nem csak tanár-diák viszony van...

Gazdám bűntudattal átitatott félelme vagyok.
Végigkúszok gerincén. Állandó kellemetlen indulatban tartva férfiasságát. Idegpályáit megtöltöm a fizikai vonzalom nélküli szexualitással. Elhitetem vele, hogy feszültségoldásra alkalmas egy maszturbáció. Átjárom izmait, átjárom csontjait, átjárom minden zsigerét. Tőlem remeg, tőlem kavarog feldúltan a gyomra. Minden pórusán én párolgok.
Testvérem a bűnhődni akaró, önmarcangolás....

Rejtsd el érzéseidet, de ne lepődj meg, ha már magad sem találod. A hangulatod tűz haragja fellobban egy pillanat alatt, hogy egy másik percben mosolyhullámként simuljon el. Esélyt adtál a gondolataimnak. Mégis újra és újra felvettem az ismeretlen, névtelen szellemmel a harcot a magam fegyverével, mert szélmalomharcos vér folyik az ereimben...

Körülötte a varázslatos illatú és díszes szoknyájú virágok az ő csodálatos alakjáról áradoztak. Akkor nézte meg saját gyönyörű, zöld sudár testét, melyen még a veszélyes tüskék is kedvesnek tetszettek. A közeli harmatvízben tűzpiros szirmai tündököltek, s úgy érezte, boldogság önti el...

Keserves küzdelem mások szeme elöl elrejteni valamit, ami úgy is nyilván való. De akkor is nevet, és éjjelente egy kedves emberről álmodik, ki sokat jelentett neki. Álmokba szőtt életet él, és várja a megváltást. De nem mondja...

A lány csak sírt, s a tavalyi augusztus elsejei napra gondolt, arra a napra, mikor mély depresszióba esett, s empátiája rengeteg emberbe elveszett. Szörnyű volt neki, hogy legjobb barátja utoljára ránézett, s ugrott, s meghalt, akkor is ilyen idő volt, eső zuhogott, szél fújt...

A tömeg mégsem fogadta magába. Más már feladta volna, ő csak ment tovább előre, ha neki nem is sikerül, majd az utána jövőknek már legalább lesz egy keskeny nyom, amit követhetnek, gondolta magában...

Teljesen természetes mozdulattal vetette le a hálóruhának használt ingemet, és az előző nap vásárolt fehérneműjét kereste elő, és vette fel. Közben végig néztem hibátlan testét, láthattam kívánatos idomait, még meg is állítottam, megmondva, hogy gyönyörködni akarok a látványában. Nem titkolt büszkeséggel pózolt előttem...

Egy hosszú, fekete kabátos férfi közeledett az utcán, majd befordult a sikátorba. Léptei visszhangot vertek az üres téglafalakon. Magas alak volt, borostás arca, mélyen ülő ezüstös szeme, mellyel egyfolytában az ablakokat kémlelte. Észre vehettem volna, ha a szemet nem borítja el a jól ismert rózsaszín köd, de én csak magammal foglalkoztam, és egy másodpercre sem engedtem volna el a tekintetemmel a lányt...

Nagy nehezen szereztem egy panellakást, egy fapados autót, egy tucat csinibabának a telefonszámát és persze némi társadalmi elismerést. Aztán jön a negyedikről az a hülye cserép és puff, filmszakadás...