Félelem vagyok

Gazdám bűntudattal átitatott félelme vagyok.
Végigkúszok gerincén. Állandó kellemetlen indulatban tartva férfiasságát. Idegpályáit megtöltöm a fizikai vonzalom nélküli szexualitással. Elhitetem vele, hogy feszültségoldásra alkalmas egy maszturbáció. Átjárom izmait, átjárom csontjait, átjárom minden zsigerét. Tőlem remeg, tőlem kavarog feldúltan a gyomra. Minden pórusán én párolgok.
Testvérem a bűnhődni akaró, önmarcangolás.
Érzem, ahogy megadja magát. Térdre rogy előttem. Azt hiszi, hogy a beismerés elég. Ostoba. Félelem vagyok, tőlem nem szabadulhatsz. Testvérem a bűntudat. Tőlünk izzadsz. Tőlünk hánykolódik a fekália beleidben. Olvadt bélsár-beismerésként adja ki magából a szennyes, lélektelen beismerést: megint halogatta, megint felkészületlen volt. De ideges végtermékként nem én, távozom. Én a félelem vagyok. Végbelén keresztül kúszok fel szívéig. Remegő belekben vonaglok, mint egy féreg. Lassan elérem célom. S mikor felérek, görcsbe rántom a gyomrát, vasmarokkal szorítom szívét.
Imádkozik, hogy sok munkája legyen. Akkor tudom, hogy nem figyel rám, de ott sem szabadulhat tőlem. Tarkója izzadt remegése vagyok. Fejfájásba szorított, tudatalatti jelenség vagyok. Kitörni készülő vulkán. Érzem, mindjárt megint ott leszek. Kiszárítom a száját, végigszaladok ujjain, melyek a billentyűzetet püfölik. Elbizonytalanodik. Fél.
Te Félsz! TE RETTEGSZ! Rettegsz TŐLEM.
Szánalmas vagy. Saját félelmedtől rettegsz.
Farkába harapó kígyó vagyok. Végső elkeseredésed. Ördögi kör bezárult. Enyém vagy. Már nem én vagyok a TE félelmed. Már nem TE vagy a gazdám. ÉN vagyok a gazda. Szánalmas féreg vagy, csontért pitiző kutya. Tőlem nem kapsz csontot ostoba! Én a pár év múlva rád törő infarktus spermiuma és petesejtje vagyok. Pánikbetegséged csírája. Elpazarolt életed rövid póráza.
Ennek a szánalmas féregnek vagyok bűntudattal átitatott félelme. Tőle én is szánalmas vagyok.
Én Ő vagyok és Ő Én.