Horror történetek - 63.oldal

Benjamin, Nick és Jason most már felfegyverkezve támadásba lendültek a maradék három vámpír ellen. Hősiesen belevetették magukat a küzdelembe. Amazok kézzel-lábbal, fogakkal küzdöttek ellenük. Egyikük, aki elég tapasztalatlannak látszott, beleharapott Nick vállába...

Hát...Hogy is mondjam...Valra, a vámpírok egyik legerősebbikére. Nehéz ügy, az biztos. Főleg, hogy nem tudom, hogy lehet megölni. Bármikor eltűnhet, amikor csak akar. Ellen nem érnek semmit a szívbe döfött karók meg ezüst golyók. Ellene más kell. De azt csak ők tudják. Van egy gyenge pontja, azt kéne megtalálni...

A hideg pengén megcsillant a fáklyák fénye. A kés a hasába vágódott, pontosan a jel közepébe. Majd újból és újból lesújtott, a vér lassan tócsába gyűlt körülötte. Még egy utolsót rúgott szabad lábával, kiáltása hörgésbe fulladt, és szép arcán szemhéja örökre eltakarta melegbarna szemeit. A fáraó magasra emelte fejét, diadalmasan ordított.
- Senki nem hagyhatja el élve szentélyemet!!! ...

Elszaladtak az ő szobájuk ajtónyitó cipzárja előtt. Ki az előszobához.
Miközben futottak, látták a fényt, mely hosszú árnyékot vet eléjük, ami követi őket… és … a fűrészek hangját, mely már csak 3- 4 méterre lehetett tőlük és egyre közeledett. Amikor már kezdtek reménykedni, hogy megússzák az egészet, akkor jött a baj...

- Fiúk! El sem fogjátok hinni, mit találtam! Megfogtuk az Isten lábát! Megvan a sír, az igazi szarkofág. És a fáraó egész vagyona, használati tárgyai, ékszerei! Ez csodálatos! Gazdagok vagyunk! Ha ezt mind kivisszük, dollár milliárdokat kaszálunk vele...

Vége, elmúlt a fesztivál. Azt hittük viszontagságainknak vége, de rosszul. Előző este égszakadás volt, a sátor összedőlt és beázott, minden ruhánk csurom víz, az össz szárazon maradt holmim egy pár zokni originál műanyag csomagolásban, amit még reggel valami isteni sugallatra zsebre vágtam. Béla még rosszabbul járt, ő az összedőlt sátorban aludt megosztva a hálózsákját 10 centi magas vízzel...

-Sikerült! - teljesen felmászott, és leporolta magáról a port. -Korán elszóltam magam.
-A francba! Rohadtul fáj a vállam! Vissza kéne rántani a helyére. Segítened kell!
-Hogy mit akarsz?
Jake egy szélesebb kiszögellésnek támasztotta hátát, és egy nagyot nyelt. Megrándult karját a kiszögellés szélére lógatta...

Most már senki sem mosolygott. Mind valami vonzást éreztek, amikor felfedezték ezt a barlangot, és rátaláltak a kijárat közelében a megdönthetetlen bizonyítékokra.
Eközben mindnyájan elővették saját köteleiket, és hozzákötözték a végét a földhöz erősített vaskarikához, mely segítségével majd visszatalálnak a kijárathoz, a kötél másik végét pedig derekuk köré kötötték. Elosztották egymás között, ki merre tartson, és a barlang mely részét fedezze fel...

Ereje egyre jobban gyengült, nem is beszélve az egész testébe nyilalló fájdalomról. Arca eltorzult, szédülni kezdett a vérveszteségtől. Jason fájó szívvel elfordult a látványtól, hányingere lett. Val hirtelen kihúzta fogait a félájult Marc nyakából, és eleresztette. A fiú a földre rogyott. Szeme lecsukódott...

Marc erősen megszorította a markában tartott ezüst tőr díszes markolatát. Beljebb mentek, egyre távolabb a megnyugtató utcai világítástól a sikátor belsejébe, ahol egyre kevésbé látták a terepet, mindössze az egyre gyengülő világítás adott némi segítséget a tájékozódáshoz. Egyre tovább araszoltak, amikor valami megmozdult mögöttük...