Fantasy történetek - 24.oldal

Itt a következő rész, jó szórakozást!

"Miközben ezen gondolkodtam, észrevettem valakit. Egy ember állt a szemben lévő bérház előtt és engem nézett. Tekintete furcsa volt, mintha szánna engem.
Idegesen csapkodtam John vállát.
- Mi van? - kérdezte nem túl lelkesen.
- Azt mondtad, az emberek nem látnak minket, ő mégis engem néz - mutattam a férfi felé. John ránézett, majd újból az ég felé fordult."

A szárnyait kifeszítette és már repült is. Megfigyeltem a testtartását, térdeit behajlítja és finoman előredől. Leírt egy nagy kört úgy ötven méter magasan, majd könnyedén landolt tőlem nem messze. Szárnyait ismét leeresztette. Várakozóan nézett rám.
– Azt hiszem, most én jövök – nyeltem egy nagyot, majd futni kezdtem. Úgy gondoltam, első próbálkozásnál inkább nekifutok, mintha távolt ugranék. Úgy tizenöt méter után, hirtelen elhatározással elrugaszkodtam a talajtól...

– Roxane! – tárta szét a karjait és megölelt. – Már nagyon vártalak – látva zavarodott tekintetemet gyorsan hozzátette: – Ó, persze nem a halálodat vártam, hanem csak úgy téged… Na, mindegy… Üdvözöllek a Pokolban, Roxane!
– A Po… Po… - csak hebegtem, nem akartam elhinni, hogy tényleg a… a… szóval ott vagyok, ahol mondta… Ő. Még gondolatban sem tudom magam értelmesen kifejezni...

Vannak emberek, akiknek már volt halál közeli élményük. Ők azt mondják, látták a fényt az alagút végén.
Én semmilyen fényt nem láttam. Sötétség vett körül, nagyon mély sötétség. A semmi kellős közepén voltam. Nem láttam, nem hallottam és nem éreztem semmit. Mintha kikapcsolták volna az érzékszerveimet. A sötétség pedig egyre mélyebb volt, szinte elnyelt.

Az újjászülető Kyr birodalom Yneven, és az Északi népek megpecsételt sorsa, a kék hold újbóli fényessége, tündöklése, borzalmai.

Az ember felállt a matracról, odalépett a rácsokhoz, nyugodtan megmarkolta, aztán feszíteni kezdte őket. A mágus szeme elkerekedett, ahogy látta a mágiával erősített acél hajlását, hallotta a fém csikorgását, majd egy hangos törést. Hátrébb lépett és utat engedett a cellából éppen kilépő embernek.
- Elképesztő. Ezen a helyen még én se tudnék varázsolni, erre te tökéletesen használtál egy Bika erejét. Lenyűgöző...
Az embert kevésbé foglalkoztatta ez, mint a elfet. Őt jobban...

Az éj végtelen, sötét óceánja veszi körül, olyan fagyos hideggel, mely megdermesztené bármely élő szívét. Nincs teste, csak gondolata, ahogy átszáguld az ürességen. Ó, mert szélsebesen halad, ahogy egy távoli fénypont tűnik fel a semmiben, nem múlik el egy pillanat, egyszer csak oly közel ér, milliárdnyi csillaggá robban szét. De ki is ő? Hol van, és az örök kérdés, miért? Nincs igazi emléke, csak ködös álmok, szerelem s fájdalom képei. Egy elf szelleme száguld át a végtelenen, közelebb,...

Az almalopás, Bábel és az özönvíz után az Úr, pihenésre vágyott. Természetgyógyásza egy welness hétvégét javasolt neki, ahol megtanították relaxálni és jógázni.
Háziorvosa egy híres pszichiátert ajánlott számára mivel félő volt, hogy pszichoszomatikus tünetei komoly fizikális változásokat fognak nála előidézni...

Elérkezett hát a rég várt pillanat, Harry Potter. Az én álmom és a te rémálmod egyszerre válik valóra. Gondolom, sokszor elképzelted magadban, milyen lesz az utolsó találkozásunk. Bizonyára attól reszkettél, hogy egyetlen varázsigével kioltom majd a hitvány kis életedet. Nos, kezdetben valóban ezt terveztem...

Ekkor Leon durván magához vonta Emmát. Tudt, hogy ő is vérfarkas, ezért nem kell visszafognia magát. Pár másodperc múlva már szenvedélyesen csókolta. Simogatta a hátát, majd kezei Emma melleire tévedtek...