Egyéb történetek - 68.oldal

Én Nóra mellett álltam. Velem átlósan Gabi volt. Még volt másfél órám a hazamenetelig. Egyszer csak megcsörrent Nóra telefonja. Mennie kellett. Puszit adtunk egymásnak, ő rám kacsintott, azzal a célzattal, hogy drukkol, hogy történjen valami, majd eltűnt az ajtóban. Már nagyon szerettem volna Gabival kettesben maradni, de akárhogy tátogtam Bencének, sehogysem akart észrevenni. De Gabi észrevette...

A helyzet az, hogy Önök szerelmesek, s mivel a szerelemnél nagyszerűbb, fontosabb és őrjítőbb érzés a világon nincsen, ez úton gratulálok Önöknek. Önök éppen indulnának szerelmeskedni, amikor eszükbe jut néhány hétköznapi teendő, igazán nem sok. Van a ház előtt néhány zsák sziromcement, azt kell behordani a fészerbe. Önök ezt könnyedén megteszik. Önök már libegnének is szerelmeskedni, hiszen mert rettenetesen szerelmesek, ráadásul őszintén és tiszta szívből azok, amikor eszükbe jut, hogy...

Az ágyon fekve lehunyom szemem, és érzem őt. Érzem, ahogy átölel, ahogy csókol, szinte fáj, hogy egy pillanatra elengedi ajkaimat, hogy nem érzem apró borostáinak érdes érintését. Hirtelen felébredek. A csönd újra égető fájdalomként hasít belém. Nincs itt. Gyorsan körbe járom pici lakásunkat, hátha csak kiment a szobából. Nincs a konyhában nincs sehol. Előtör újra a tegnap délután. Igen már emlékszem, itt hagyott...

Aztán a diplomaosztó után minden megváltozott. Eleinte mindketten a fővárosban próbáltunk szerencsét, kisebb-nagyobb szerencsével, ám kedves barátocskám hamarosan hazaköltözött Fenyvesagárdra, hogy átmenetileg kisegítő legyen az apja mellett. És ez olyannyira jól is ment neki, hogy végleg ott maradt. Én meg tovább építgettem a firkász karrierem, mígnem történt, ami történt. S azzal a lendülettel, amivel kiraktak a szerkesztőségből, szépen fogtam magam, és meg sem álltam Tibike szülővárosáig......

Halálfélelmem volt.
Mintha megérezte volna, előkapott egy injekciót.
Én megőrültem, küzdöttem volna ellene, de 3 tiszta szót súgott felém: "Ez csak nyugtató."
De inkább csak a hangja volt nyugtató. Olyan nyugalom áradt szét bennem, hogy még küzdeni sem akartam, inkább hinni.
Hinni, hogy minden jobb lesz.
És beadta az injekciót...

A szerelem a lélek étke.

A szerelem nem más, mint kémiai koktélok és különböző elektromos hullámhosszok bonyolult kölcsönhatása.
Kezdődhet már gyermekkorban és nem ritka 70 felett sem.

Elöljáróban
Veszélyes!
Ragályos is lehet, rabjává válhatunk, véget nem érően, túlhaladva a földi életen, tovaszáguldhat a végtelenség irányába…

Aztán minden ismét jóra fordult. Újra egymásra találtunk. Boldog voltam még két hétig. A szakítás valóságosan sosem történt meg másodjára. Tudtuk mi kimondatlanul is. Két héttel azután, hogy őszintén rájöttem, mennyire szeretem vidékre kellett utaznom szüleimhez. Ő nem jöhetett, mert nem kedvelték egyáltalán. Én diplomáciai utat tettem. Könnyes szemekkel mondtam el nekik, hogy mennyire szeretem a Katát, és ő mennyire szeret. Tökéletlen vagyok, de minden hibámat imádja, és én viszont. Édesanyám...

Vágyai közül Timo érintése rántotta a valóságba, kézen fogta és meg sem álltak a tánctér közepéig. Timo feltűnően szemezett a zenéket kezelő haverjával, aki kaján vigyorral vette ki a pörgős lemezt a lejátszóból és küldte a következő számot a legszebb lánynak a parketten.
Lassú, szerelmes dal csendült a teremben, a társaság egy része kihasználta az alkalmat a pihenésre és egy frissítő elfogyasztására. Nara átkulcsolta Timo nyakát, nem akart túlságosan közel húzódni, de Timo karjai...

Négy évig ez volt az iskolám… Milyen furcsa, hogy most már nem járok többet majd ide. Négy csodálatos évet töltöttem itt sok kedves osztálytársaimmal. De a legeslegjobb mindvégig Eva volt. Sajnos ezt sohasem mondhatom már el neki. Tegnap örökre eltávozott közülünk…

Mielőtt még elkezdtem volna szerencsétlenkedni a kiszedésével, észrevettem, hogy a bal alkarom alján véres a blúzom. Leakadtam és lassan kimeresztettem a szememet.
- MI… EZ?! – mondtam hangosan, és a párkányra néztem. Egy kicsi vértócsa volt rajta. Csak azért nem vettem észre az előbb, mert a párkány elég sötét árnyalatú.
- Úristen Lora… - futott végig az agyamon.
Nem tudom, hogy miért, de úgy éreztem, hogy ez az ő vére. Mondjuk női megérzés.
HA-HA-HA! Én meg a...