Egyéb történetek - 40.oldal

– Mindent megadok, amit kérsz! Csak vesd le fátylaidat és jöjj kerevetemre! – kérlelte a felajzott király. Salomé azonban felugrott öléből és középre perdülve táncolni kezdett. Egymás után dobálta le fátylait. Már csak egy fátyol volt rajta, amikor Heródes elé lebbent és így szólt hozzá incselkedve:
– Azt mondtad, mindent?
– Igen! Jól hallottad kedvesem. Kérhetsz bármit, megkapod, csakhogy bíborlándzsámat beléd helyezhessem! Siess, mert már ágaskodik bennem a férfierő! – dürrögte,...

Az erdő. Egy békés, nyugott hely, kis állatkákkal.
De mi történik az vele, mikor eljön az este?
Tudjátok meg most!
(Az első irásom, kérlek, ne öljetek meg ha nem jó, de kérek kritikát, hogy mit jacitsak:D) F/14

Ezt azoknak ajánlom, akik utálják a hétfőt.

Ezután vad tolték és zapoték harcosokat eresztettek össze a vérgőztől megvadult leopárdokkal. Miután lemészárolták a leopárdokat, azték harcosok lepték el az arénát, hogy a zapoték,és tolték harcosoknak egyenként levágják fejeiket, hogy a szertartást végző segédek a palotát körbe kerítő ezer kőoszlop tetejére tűzzék őket trófeaként. Így készült a koponyák fala…

[ebben a részben még nincs erotika!]
Nem értettem honnan jött az ötlet, pedig utáltam vezetni, nem éreztem magam biztonságban ebben a pici autóban, most mégis kreténül taposva a pedálokat száguldozom bele a havas éjszakába. Ráadásul féltettem az autót és még csak pár hónapja kaptam meg a jogsimat, talán nem kellett volna így felhúzni...

Fogta a kockás kis pokrócot, és miközben óvatos mozdulattal maga köré tekerte, kicammogott a konyhába. Elővette a nagymamája teáskészletét, és a kedvenc fahéjas teáját. Beleszimatolt a levegőbe, és elégedett mosoly töltötte el, azon a napon először. Apró kanállal méregette a cukrot a teába, egy… kettő. Megállt egy pillanatra, és beletöltött még pár kanálnyit. Végtére is… mostmár úgyis mindegy...

Belépve a több száz négyzet-méternyi főtérre, szembetaláltuk magunkat a főtemplommal. Lábaim földbe gyökereztek: ugyanaz az építmény, amit időutazásomkor láttam. Ugyanaz a szürke csonka gúlaszerű rengeteg lépcsős piramis, s fölül a végeláthatatlan magasságban egy pilonokra épülő trónszerű fülke, fekete meteoritből kiképezve. A trónfülke homlokzatán egy kiterjesztett szárnyú kőbe faragott madár: a Ketczál madár. A fülke belsejét hátulról vasajtó zárta le. A vasajtón arany kereszt világított....

Elkövettem azt a könnyelműséget, hogy a készletemben lévő három használt pólót is átnyújtottam neki, barátságom jeléül. Na, ettől teljesen meghatódott, s előcibálta a gyerek anyját, egy tizenéves, nagy szemű, kócos lánykát, mint kiderült legifjabb feleségét, s a homályban lévő hálófülkére mutogatva jelezte, hogy erre az éjszakára enyém az asszony...
Na mármost, ilyen körülmények között ellenkezésnek helye nincs, s az illemszabályok sem engedik meg a gazda barátságának visszautasítását....

..néhány napom a kórházban az érzések tükrében...

Ez a mindent felülmúló, mindent túlélő, minden felett álló, mindennél megmagyarázhatatlanabb, e legmélyebb, és legmagasztosabb, ez az értelem legfelsőbb szintjén értelmetlen, mindent vivő, csak nekünk megadatott misztérium, melynél nincsen elképesztőbb e létben, s mely mind térben, mind időben túlmutat az előző kettőn!