Egyéb történetek - 40.oldal

Ezt azoknak ajánlom, akik utálják a hétfőt.

Ezután vad tolték és zapoték harcosokat eresztettek össze a vérgőztől megvadult leopárdokkal. Miután lemészárolták a leopárdokat, azték harcosok lepték el az arénát, hogy a zapoték,és tolték harcosoknak egyenként levágják fejeiket, hogy a szertartást végző segédek a palotát körbe kerítő ezer kőoszlop tetejére tűzzék őket trófeaként. Így készült a koponyák fala…

[ebben a részben még nincs erotika!]
Nem értettem honnan jött az ötlet, pedig utáltam vezetni, nem éreztem magam biztonságban ebben a pici autóban, most mégis kreténül taposva a pedálokat száguldozom bele a havas éjszakába. Ráadásul féltettem az autót és még csak pár hónapja kaptam meg a jogsimat, talán nem kellett volna így felhúzni...

Fogta a kockás kis pokrócot, és miközben óvatos mozdulattal maga köré tekerte, kicammogott a konyhába. Elővette a nagymamája teáskészletét, és a kedvenc fahéjas teáját. Beleszimatolt a levegőbe, és elégedett mosoly töltötte el, azon a napon először. Apró kanállal méregette a cukrot a teába, egy… kettő. Megállt egy pillanatra, és beletöltött még pár kanálnyit. Végtére is… mostmár úgyis mindegy...

Belépve a több száz négyzet-méternyi főtérre, szembetaláltuk magunkat a főtemplommal. Lábaim földbe gyökereztek: ugyanaz az építmény, amit időutazásomkor láttam. Ugyanaz a szürke csonka gúlaszerű rengeteg lépcsős piramis, s fölül a végeláthatatlan magasságban egy pilonokra épülő trónszerű fülke, fekete meteoritből kiképezve. A trónfülke homlokzatán egy kiterjesztett szárnyú kőbe faragott madár: a Ketczál madár. A fülke belsejét hátulról vasajtó zárta le. A vasajtón arany kereszt világított....

Elkövettem azt a könnyelműséget, hogy a készletemben lévő három használt pólót is átnyújtottam neki, barátságom jeléül. Na, ettől teljesen meghatódott, s előcibálta a gyerek anyját, egy tizenéves, nagy szemű, kócos lánykát, mint kiderült legifjabb feleségét, s a homályban lévő hálófülkére mutogatva jelezte, hogy erre az éjszakára enyém az asszony...
Na mármost, ilyen körülmények között ellenkezésnek helye nincs, s az illemszabályok sem engedik meg a gazda barátságának visszautasítását....

..néhány napom a kórházban az érzések tükrében...

Ez a mindent felülmúló, mindent túlélő, minden felett álló, mindennél megmagyarázhatatlanabb, e legmélyebb, és legmagasztosabb, ez az értelem legfelsőbb szintjén értelmetlen, mindent vivő, csak nekünk megadatott misztérium, melynél nincsen elképesztőbb e létben, s mely mind térben, mind időben túlmutat az előző kettőn!

– Egyre jobban éreztem,hogy ágyékomat feszíti a vágy. Ösztönösen megjelenítettem és magam mellé hoztam Tinát. Mikor mellettem hevert, önkívületemben letepertem a lányt. Majd kínzó kéjvágyamnak engedve, a varázsló tilalma ellenére letéptem magamról ágyékkötőmet, s vadul meredő bíborlándzsámmal már-már rohamra indultam, amikor hatalmas áramütést éreztem halántékomon, s elvesztettem egy pillanatra az eszméletemet. Mikor felébredtem, a fallosz totem-isten előtt találtam magamat. Szemben...

A hajnali nap első sugarai térítettek magamhoz. Ott feküdtem a kecske szőrébe bebugyolálva, a jóságos kecske nyalta a képemet. Felriadva, örömmel konstatáltam a helyzetet, s tágra meredt szemmel néztem a vörösen az égre kúszó napba.Hírtelen elsötétedett az ég, homok recsegett a lépések alatt, s megjelent előttem egy aranyhajú, Cupidószerű angyal: ő volt az, Ui! – mondtam, és hálásan simogattam végig Ui formás testét, kéjesen időzve el gömbölyű fenekén. Majd, hogy meg ne sértődjön, Mayát...