Kinézek az ablakon. Szinte vakít az erős fény, pedig tél van és reggel 06:02. Nem is értem. De, már igen! Az utcalámpa... Fejem sajog a fáradságtól, habár kilenc órát alvással töltöttem. Az ablak előtt álló meggyfán gyönyörűen csillognak a ráfagyott hópelyhek. Elszáguld egy autó a szemben lévő úttesten, kábé 180 km/h-val. Marhaállat. Ha van egyáltalán ilyen szó. Visszadőlök. A puha párnába süllyesztem fejemet, ami már nem készül felrobbanni. Már csak egy kis földrengés van benne. Na mindegy...
Kikászálódom a melegből, és felveszem a köntösömet. A pizsama nem bizonyul elégnek a hidegben, majd szembesítem magam a kegyetlen valósággal: hétfő van... Ph, ez kellett még nekem.
A könnyű, imádott hétfő. Egy jó oldala van ennek a napnak; találkozok a haverokkal. Persze P. a legjobb barátnőm nem bír ki két napot. A házim íratlanul hever a táskámban. Leszarom. Majd lemásolom valakiéről.
Felkapcsolom a villanyt, és hunyorgok egy sort. Körbenézek. Tökéletes rend van a szobámban leszámítva, hogy a cuccaim a földön össze-vissza, ruháim épphogy ki nem dőlnek a szekrényből. Majd később foglalkozom a renddel... Most el vagyok foglalva a hajammal. Tegnap este jó ötletnek tűnt lófarokba kötni. Hát, most már nem annyira. A földszintről szitokáradat hallatszik.
- A kurva anyádat te rohadék pirító...! - hallom. Anya főz. Hát igen. Abbahagyom hajam babrálását, amelyen már nem lehet segíteni és anya segítségére indulok. Egy kenyérpirítóval csak elbánok nem? Habogok egy "jó reggelt!"-et, és kezelésbe veszem a készüléket. A kenyér benne ragadt. Már érezni is az égett szagot. Veszek egy villát, és kipiszkálom az elszenesedett valamit.
Miután végzek a keserves szaggal ellátott munkával, visszaindulok az emeletre. A szobámból felkapom az aznapi ruhámat, befordulok a fürdőbe, és nagy lendülettel olyan óvatosan dobom le a cuccomat a vécé tartályára, amilyen óvatosan csak két métert repülve.
Beállok a zuhany alá. A polcon anya csoda ketyeréi és kencéi sorakoznak. Elveszek egyet, amire fél méteres betűkkel van ráírva: TUSFÜRDŐ. Az oldalán feltüntetve, hogy milyen virág- és növényillatokat tartalmaz. Megint valami szuper szagos. Elnézést, illatos. Ha lehet ezt a szót használni egy virágláda plusz méz és jojobab keverékre. Lényegtelen... Leforrázom magam, aztán majd' megfagyok. Végül sikerül kibírható hőmérsékletűre tekerészni a tusoló tekerőjét, vagy mijét (?).
Megtörlöm magam a törölközővel, és felöltözöm.
Visszaténfergek a szobába. Bepakolok a táskába. Beragad a cipzár. Szuper! Lehet ennél rosszabb?! Várom, hogy - mint a filmekben - eleredjen az eső. De nem történik ilyesmi. Tegnap este már esett... Nagy nehezen sikerül megjavítanom a - kínai, mármint made in China – cipzárt, és sietek a buszmegállóba. Látom is a sulibuszt. Két kocsival arrébb tart már. Mellettem húz el mind a két autó. No, fene, az egyik lefröcsköl - nem is inkább eláztat! -, mert a tegnap este keletkezett pocsolyába hajt. Mint állat. Kár a szagos tusfürdőért, amitől eddig a pillanatig bűzölögtem.
Még hogy a hétfő reggelek békések!
Nekem nagyon tetszet.