Egyéb történetek - 39.oldal

Arról szól a történetem, hogyan vetődtem Samoára az óceániai szigetvilág e gyöngyszemére. Ártatlan utazásnak indult, eltűnt kincsek felkutatására. Közben szenvedélyes női szívek építettek körém zátonyokat. Hajóm hosszan kalandozott e szirtek között, közben szirének csábító éneke irányította az utat. Először az angyali szeretet nyújtott menedéket, majd a féktelen vágyakozás rejtegetett, végül a csábos fiatalság vetett ágyat. Az utazás végén azt üzenem: a kincs, amire vágyakozunk nincs,...

Bhárata országa barátságosan fogadott - finom gyapjúszálakból font szavanna ruhát öltött, vállára teacserjét tűzött, dús, csúcsos haját a nap sugarai meg a szél fodrai fésülték, hullámait a hó és a jég készítették, csábító derekát, lelógó, szikrázó selyemszalag díszítette, a Brahmaputra vize hímezte - majd teaházba hívott Assamba.
Az írás 2009-es indiai utazásom emléke.

A szépséges Bajkál, a mély, kékszemü vizitündér, aki a heves Angarát szülte egy cseppet sem lepődött meg jöttömön. Már találkozott velem, de most tudomást sem vett rólam. Emberfiait küldte mesés történeteikbe öltöztetve.
Az írás saját, és valóságos történeten alapul.

Az ifjak, ledobva magukról a kígyókat, letekerték ágyékkötőiket, és felsorakozva a szüzekkel szemben, teljes erotikus kómában, fájdalmat nem érezve, a tövisekkel egyenként keresztben átszúrták vérpirosra duzzadt, a előkészített tövisekkel ajkaikat, fülcimpájukat, péniszüket, a nők nagy szeméremajkaikat döfték át. Nem maradhatott ki a mámorból Chach Tlalok sem. Ő legfőbb nemi szervét: hatalmas szőrös nyelvét szúrta át egy tüskével.Amikor tetőfokára hágott az élvezet, megszólaltak a kéjvágytól...

Létezik, tudom... Érzem... az általunk ismert univerzum egy távoli szegletében, nem kötik gúzsba sem a tér, sem az idő korlátai. Ő a megtestesült szabadság. Lassú, kimért léptekkel halad. Érzem, ahogy percről percre közelebb ér hozzám...

Bhárata országa barátságosan fogadott - finom gyapjúszálakból font szavanna ruhát öltött, vállára teacserjét tűzött, dús, csúcsos haját a nap sugarai meg a szél fodrai fésülték, hullámait, a hó és a jég készítették, csábító derekát lelógó szikrázó selyemszalag díszítette, a Brahmaputra vize hímezte - majd Teaházba hívott Assamba!

Egy esős délután szülötte ez a kis írás.

Sziasztok! Kis történetem 4 éve kezdődött, és a napokban végződött! Olvassátok el, érdekes, és tanulságos!

– Mindent megadok, amit kérsz! Csak vesd le fátylaidat és jöjj kerevetemre! – kérlelte a felajzott király. Salomé azonban felugrott öléből és középre perdülve táncolni kezdett. Egymás után dobálta le fátylait. Már csak egy fátyol volt rajta, amikor Heródes elé lebbent és így szólt hozzá incselkedve:
– Azt mondtad, mindent?
– Igen! Jól hallottad kedvesem. Kérhetsz bármit, megkapod, csakhogy bíborlándzsámat beléd helyezhessem! Siess, mert már ágaskodik bennem a férfierő! – dürrögte,...

Az erdő. Egy békés, nyugott hely, kis állatkákkal.
De mi történik az vele, mikor eljön az este?
Tudjátok meg most!
(Az első irásom, kérlek, ne öljetek meg ha nem jó, de kérek kritikát, hogy mit jacitsak:D) F/14