Egyéb történetek - 173.oldal

Mért nem beszélünk nyíltan a szexről? Mért titkoljuk el és őrizzük mint valami titkot? Mért nem azzal csináljuk akiben legjobban bízunk és nagyon szeretünk?
Hiszen a szeretet egyik lényege, hogy a másiknak örömet okozzunk. Mért egy ismeretlennek adjuk a gyönyört, ha a barátunknak is adhatunk?...

Még utoljára megnézte magát a tükörben, megsimította lapos hasát, aztán lassan megnyitotta a csapot. Régóta várt erre a pillanatra. Érezte ahogyan a hasa belülről feszülni kezd. Először még semmi sem látszott, aztán lassan domborodni kezdett a hasa. Furcsa, bizsergő érzés futott végig egész testét...

Lilla és Móni leültek egy padra és beszélgettek. Eközben a szomszédból átmászott hozzájuk két fiatal, viszonylag helyes srác. Kicsit szórakoztak négyen. A flörtölést megszakította a hirtelen odaözönlő lánysereg, akik egyből levetették egyszerű ruházatukat és fölvették a kis toppukat és miniszoknyájukat. Milyen érdekes? Pedig egyáltalán nem volt meleg...

Lassan felemelem a fejem, az eső még mindig esik. Mintha apró jégdarabkák is dobolnák saját ritmusukat a tetőn. Annyira szép ez az összkép és mégsem vagyok boldog. Egyedül vagyok. Mindent megadnék egy érintésért, egy ölelésért. Bár lenne valaki akivel megoszthatnám ezt a pillanatot. Szavak nélkül, összebújva csak nézni a természet eme csodáját...

Akkor este elkezdett cikizni, hogy biztos nem is egy oroszlán (horoszkópom) vagyok, hanem egy nagy csacsi, hogy nem szeretnék találkozni vele. Pedig ha tudná, hogy mennyire szerettem volna. Végülis a telefont úgy raktuk le, hogy akkor majd másnap este a chaten találkozunk...

Csak állt ott. Talán fel sem fogta, mi történik. Csak állt ott, kezében virág, és siratta önmagát . Csak állt de érezte, nem vesztette el, hisz ő ott él benne. És nem veszíti el soha, mert egy emlékben mindig megmarad. De ez cseppet sem vigasztalta…

A papnő fölállította és szájon csókolta. Szabad kezével végigsimította a lány testét. Formás mellei, kissé kiálló bordái, lucskos puncija és izmos combja didergett a hideg kéz érintésétől. Csukott szemmel csókolta vissza a papnőt. Szenvedéllyel, élvezettel. Szinte már szerelemmel csókolta a nőt. Az elengedte a lány száját, megragadta a karját és az emelvényhez vitte. Az emelvény kb. derékig ért a nőnek. Ráfektette a lányt. Letolta melleiről a köpenyét...

Ez a lány az egész életét maga irányította, olyan magabiztosnak tűnt, hogy azt bármelyik férfi elirigyelhette volna. Most mégis éreztem benne valami bizonytalanságot. Egy pillanatra megálltam és éreztem, hogy remeg alattam. Megsejtettem, hogy ez nem csak a szeretkezésünknek szól. Tartott valamitől. Elemeltem a fejem és az arcára néztem. Már csak egy fiatal lány volt, pont olyan, mint bármelyik...

De amikor megfordulok egész közel érzem a száját a számhoz, és érzem a forró leheletét, ami átjárja minden porcikámat. Mélyen a szemébe nézek. Ő viszonozza a tekintetem. Érzem, már teljesen hozzám bújt, és az ölelése egyre szorosabb. Szinte már fáj ez az ölelés, mikor hirtelen megcsókol, és eltűnik minden fájdalom, és minden ami csak körülöttünk létezik...

A rózsaszín felleg viszont elkerülhetetlen, és manapság egyre több embert talál meg. Ez a rózsaszín felleg persze csak egy tünete a kóros szomorúságnak, vagy inkább kezdete. De ha ennek érzéseit sikerül leküzdeni, a kóros szomorúság már elkerülhető.
Legyőzni azonban nehéz, de vannak rá módszer...