Egyéb történetek - 150.oldal

A bevezető út végére csalogat, hívogat a környék egyik leghangulatosabb madárvártája. A faépítménybe felfáradva szemünk elé tárul a Macskasziget. Szemeinket üdítő érzés az előttünk hullámzó nádtengerren legeltetni. Mocsaras, lápos területen viszont tollas barátaink is paradicsomi körülményeket találnak...

A történet ott veszi kezdetét, hogy egy ambiciózus fiatalember, Gellér Zoltán a lámpákat gyújtogatja Lapatytanyán, ami egy kommuna a Börzsönyben. Ez a közösség viszonylag békés, ám szexuális szabadosság uralkodik, néhányan kábítószereznek, és sok az ellenségük a rengetegben...

Napokig beszélgettünk, nevettünk, mindent kibeszéltünk, amit csak lehet. Majd bátyám elmesélte nekem, hogy ez a srác oda van értem, de nagy dzsigoló vigyázzak vele. Ohh, mondom biztos csak szórakozik, én meg ez a srác, na persze...

Üdvözlöm, Kedves Olvasó! Örülök, hogy az olvasás eszközével újra áthidalhatjuk a közöttünk húzódó távolságot. Köszönöm, hogy megtisztel figyelmével, így hát induljunk is el egy kirándulásra. Dőljön hátra kényelmesen a székében és képzelje el, hogy minket egy nagy légballon vár ránk. Beszállunk a kosárba, eloldjuk a köteleket és óvatosan felemelkedünk...

Imádom élő egyenes adásban átélni a sötétség és a világosság örökös csatáját. A küzdelem kezdetéről azonban sokszor lemaradok. Pedig magához bilincselő érzés látni miként a Nap sugarai felveszik a kesztyűt a feketeséggel. Az életet adó csillagunk kezdetben csupán előőrsöket bocsát a mindent letakaró éj ellen. Az olykor még erőtlen fénynyalábok bátortalanul boncolgatják az uralkodó erőt, de a Nap egyre népesebb csapatokat mozgósít...

Bátortalanul fogott bele mondókájába... hogy most jött ki a börtönből, éhes, szomjas, de nincs pénze és ha tudom segítsem ki néhány forinttal...
Volt valami különös melegség a hangjában, ahogy hozzám szólt, s természetes alázat, ahogy kért...
Én ösztönösen nyúltam a táskámba a pénztárcámért és egy pillanatig sem gondoltam, hogy nem mond igazat.
Kivettem a pénzt és szótlanul odaadtam neki...

Üdvözlöm Kedves Olvasó. Talán Ön is elfáradt egy kicsit a hétköznapok sivár mezsgyéjén és a városi sivatagból egy élmény dús világba vágyik velem együtt. Örülök, hogy újra olvasásnyi távolságba kerülhetünk és közösen szállhatunk fel a szabadság, harmónia, gyönyörűség és csodálkozás világába kalauzoló képzeletbeli madárra, ami elrepít minket a boldogság pihentető szigetére. Induljunk hát útnak, mert várnak már ránk tollas barátaink, hogy ismét elkápráztassanak bennünket megannyi élménnyel......

Vörös az ég, vörös a föld. Lángol a világ. Egyedül maradtam, tiszta szívvel. És várok.
Egy könnycsepp folyik végig az arcomon. Elbuktam. Nem teljesítettem a küldetésemet. Nem Üdvözülhetek. Még meg kell találnom az Élet Értelmét...

Közben a főtér közepén a község vezetői leeresztették a magyar zászlót. Magyarországot keresztre feszítették, a béke, amelyről mindenki azt hitte igazságos lesz, a lehető legocsmányabb módón kitervelt béke volt. Az akkori vezetők kihasználták egy nép gyenge pillanatát, egy olyan pillanatát mikor képtelen volt védekezni. Nagymagyarországot feldarabolták. A nép, amely sokáig Európát védte a töröktől, egyszerűen megcsonkították, s ott hagyták a sárban vergődni...

Sokan kérdezik maguktól és másoktól: "Mi a célom?";"Miért vagyunk itt?";"Honnan jöttünk?";"Mi az élet értelme?", és hasonló kérdések, melyeken egyes emberek, vagy esetleg mindenki, úgy el tud gondolkodni, hogy belefájdul a feje.
Nos, hogy miért vagyunk itt, honnan jöttünk és hogy mi a célunk, azt most elmondom...