Egyéb történetek - 145.oldal

Sötét. Bármerre nézel sötét. Nem látsz. De én látlak. Mindig is láttalak. Álmaimban sokszor megjelentél. Nem, mint rémisztő kitalált lény, hanem mint egy édes teremtést.
Soha nem gondoltál arra, hogy milyen egyedül lenni. Milyen az, mikor fáj a csend. Fáj az, hogy nem gondol rád senki. Fáj, hogy érzed, hogy egy senki vagy....

Történetemet egy idézettel kezdtem, mely rányomja bélyegét a következő sorok tartalmára. Ha már Ön is kezében tartotta a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület fiatalok részére szóló tagtoborzó kiadványát, ismerősen csenghet fülébe ez a hangulatkeltő mondat. Pár hete Fidlóczky József úrral folytattunk a helyi kábel TV-be egy órás beszélgető műsort. Az egyesület elnöke is így koronázta meg tartalmas adást… “Ez egy jó csapat.” ...

A falut már régóta híressé akarta tenni a polgármester ezért határozta el, hogy létrehoz egy versenyt, ami csak ebben a faluban kerül megrendezésre, sehol máshol a világon. Lezáratott néhány kis utcát, az árokpartokra szalmabálákat hordatott, és állítatott, hogy a kisodródó versenyzők, akik különben biciklivel száguldoztak, ne okozzanak balesetet a nézők között. Ez a munka mindössze egy napot vett igénybe. Az így elkészült pálya madártávlatból négyzetre hasonlított...

Egyszer volt hol nem volt az Üveghegyen túl, ott ahol a kurta farkú malac túr élt egyszer egy király akinek volt három fia. Csak azért nem az Óperenciás tenger túlsó partján építtette fel az ingatlanját, mert így legalább nincsenek rohadt messze mindentől. Mivel mindhárom fiú eladósorba került ezért elhatározta, hogy megházasítja őket. Egyik este a Columbo után behívta őket a szobájába és így szólt:
- Márpedig nem eszitek tovább ingyen a kenyeremet fiaim. Menjetek el és keressetek...

November kezdetén már kisebb-nagyobb csoportokban, szinte bárhol megtaláljuk a károgók nagy csapatát. Persze év közben is összefuthatunk velük vagy gyakoribb dolmányos unokatestvérükkel, de a vetési varjak igazi szezonja az őszi időszakban kezdődik. Gondolom, ilyenkor Kedves Olvasó is leveri az árakat a biztonságosan őrzött ládikákról, amikből erre az alkalomra összegyűjtött hangulatok garmadát zárta el. Ki marad érzéketlen varjúsereg kááár kááár kórusának hallatán…

Mi sem maradhattunk ki ebből a látványból, így hát közel másfél hónapos munka után 2005. október 1-jén, szombaton a hegyeshalmi Stettni-tó bejáratához érkeztünk. Az előre széles körben meghirdetett program többekben felgyújtotta az érdeklődés szikráját, mert a hajnali hűvösség ellenére már megérkezésünk előtt többen szegezték messzelátójukat az égre és keresték a nagy vándorokat. Mi is hamar kiugrottunk a kocsiból és rövid időn belül madárcentrummá varázsoltuk a tó mellett álló fa épületet...

Szép, nagy férfiemberek körülöttem sikítanak, ha homályban rémeket látnak, újsággal, baltával nyitnak be ide-oda, a mérgekről szerencsére lemondanak, mert hisz van itt egy imádott kutya is. Személyes sértésnek veszem, hogy üldözik a haverom! A helyzet kezd tarthatatlanná válni, újabb dolgot kéne kitalálni...

- Mi ez a szép doboz itt a falon a cigarettákkal? - kérdezte egyszer valaki az UJJ gazdájától.
- Ez csak amolyan emlékeztető magamnak! Ha újra rá akarok gyújtani akkor be kell törnöm az üveget. De ahhoz nagyon erőt kell vennem magamon. Utálok rombolni - mondta az UJJ gazdája - Tudod, így akarok leszokni a cigarettáról - tette hozzá.
- De hát bármikor vehetsz!
- Na igen, de megpróbálok ellenállni. És mikor itthon nincs cigi és rámjön a vágy...

/ Láthatólag fogalma sincs arról, hogy már nem egyedül tartózkodik a lakásban. Rengeteg sok haja nedvességtől csillog, fekete trikó simul karcsú felsőtestére, a nadrág mely szintén fekete nem rejti el arányosan izmos lábait és álomszép fenekét. Michelle felocsúdik mámorából, megperdül a tengelye körül, a kezében szorongatott pohár messze elrepül, majd hatalmas csattanással landol a konyhakövön. Majdnem felsikolt, de aztán nagyon hamar feltérképezi a helyzetet, arcán a rémületet máris a...

De most nem gyűlöletet érzett; megijedt. Mindjárt utolérik. Jézusom! Nem foghatják meg! Nem! Egyszerűen nem, mert különben... különben meghal. El kell szakadnia tőlük mindenáron! Valahol hallott egy mondást és az szinte életfilozófiája lett: "Amit elképzelünk arról sosem szabad lemondani!". Mikor ez most eszébe jutott, erősebbnek érezte magát. Egy lónak... egy bivalynak! Egy oroszlánnak! Egy Berger Katonak! ...