Egyéb történetek - 103.oldal

Aztán, mire feleszmélek, már végzett is. Sőt, rögtön kettőt csinált... Leterítünk egy puha takarót a földre, suttogunk, nevetgélünk, körben elhelyezkedünk, és tágra nyílt szemekkel várjuk, hogy a kedves Művésznő, mikor gyújtja meg a spanglit. Élesen kattan az öngyújtó a csöndben, beleszív párat, mint aki pipázni készül, és akkor végre vöröses narancssárgás fényben fürdik az alkotás vége...

Doktor úr, kérem, hadd kezdjem a legelején. Tegnap láttam egy nőt meghalni az utcán. Ott ment előttem, egyszer csak megállt és összecsuklott. Odarohantam, hogy segítsek, de ahogy megláttam az arcát, megdermedtem...

Emlékszem még, mikor egy-egy orvosság került receptre, ezek is zömében olyan készítmények, amit a patikusok méricskéltek össze. Manapság négy-öt vény a minimum, amit a páciens kap. Rosszabbak a szerek, okosabbak az orvosok, betegebbek a betegek? A patikus már húzza a száját, ha készítendő cuccot kap, mert az olcsó és babramunka. Nincs ezzel gond, ritka, mint a fehér holló, hisz nem a mai, de már a tegnapi orvosok többsége nem is emlékszik arra, hogyan kell ezeket felírni, nemhogy az összetételükre......

Mikor teszi meg végre? Ő legyen a gyilkos? Büdös kurva! Míg ő Isonzónál a vérét hullatta, addig ez a ringyó pénzért tette szét a lábát a kuplerájban borszagú bakák és kékvérű felfújt hólyagok előtt. Nyugalom, ma meg teszi. Csak sietne már! Megvirrad, és a gyerekek bármikor felébredhetnek. Így se lesz könnyű! Na gyerünk, mire vársz még? ...

És ha érezni fogod azt, amit én, te is majd mást fogsz gondolni. Az életünk olyan, mint egy sebzett rózsa, mely a földön mozdulatlan. Ha kilépek az utcára, semmi szépet nem látok. Ha fel kel a nap, én érzem a sugarait, mely bőrünkhöz érve szép lassan megéget. Észreveszem a vértócsát az utca aszfaltján...

Térfigyelő kamerák pásztáznak a felhőkarcolók árnyékában. Öltönybe és kosztümbe bújt emberek hangyaszorgalommal menetelnek. Köztük van Ray Gurfunkel menedzser. A számítógép adatai szerint nős, szereti a Tom Clancy regényeket, liberális világnézettel rendelkezik, álma, hogy partra vetett bálnák mindenható pásztora...

Nagyjából egy éve bukkantak fel mindketten az életemben, az egyik nappal a másik éjjel. Nem tudom, hogy lehettek azonos testben, mikor se külsőre, se belsőre nem hasonlítottak, csak azt tudtam, hogy éjszakára át kell adnia a helyét. Hosszú hónapokba telt, míg elmondta, és nekem hosszú órákba hogy meggyőzzem ez nem akadály. Aztán elkezdtem vele is randizni, csakhogy lássa, nem irtózom semelyik felétől. És, hogy most merre tartunk? Én lennék a legboldogabb, ha tudnám...

- Jó reggelt! Nem vettél észre semmi különöset?
- Viccelsz? Az éjszakai műszak után egy atombombát is ledobhattak volna, az se vettem volna észre!
- Na nézz ki az ablakon!
- Minek? Csak nem a szomszédot engedték haza a dili házból, aki most meztelenül flangál az utcában?
- Nem dehogy! Este, lezuhant egy repülőgép.
- És? Megfőzted már a teát? ...

- A hajók valóban Kisorosziban vannak, és ott is maradnak. Egy ideig legalább, de egyébként sincs jelentősége. Nem érkezik azon egyáltalán barbár katona sem. Ezekben a percekben az embereim – akik korábban ennek a seggfejnek a miniszterei meg talpnyalói voltak – épp átveszik a hatalmat Tahitótfaluban. A barbár tankok valószínűleg már hazafelé tartanak a Kalicsa völgyéből és Bogdányból. A harcnak vége...

Már most leszögezném, hogy én megpróbáltam! Minden tőlem telhetőt megtettem azért, hogy ne figyeljek a gyönyörű hajára, a csodás mogyoróbarna szemére, és a csillogó fogaira. Tartottam is magam az elhatározásomhoz, hogy mindent töredelmesen bevallok, azután bocsánatot kérek ezerszer addig, amíg meg nem jelent ott, ahol megbeszéltük...