Egyéb történetek - 101.oldal

Ha te magad nem hiszel saját céljaidban, álmaidban akkor ne is számíts arra, hogy egy idegen kéz felkarol. Mindenki saját céljaiért törtet. Nem számít másnak az életed. Mit hagysz majd magad után? ...

Lehettem vagy tizennyolc éves, amikor az akkori barátnőm, egy általam intimnek gondolt pillanat alkalmával felnyerített! Hihi, ő még ilyen csálét nem látott. Önérzetemben súlyosan megsértve érdeklődtem miről is beszél, hiszen nekem eleddig semmi bajom nem volt a szaporító nyúlványommal. Mint a nagy vihogva-nyihogva előadott szövegből kiderült, a fitymám alul lenőtt...

Akkor nyugodtam meg teljesen, amikor azt mondta, hogy ezt ő is átélte. Leült mellém és átölelt. Én éreztem és mélyen magamba is szívtam a bizalmát. Elindultunk sétálni mondta, hogy mutat valamit. Én izgatottan, de mégis félénken mentem mellette, bár úgy éreztem, hogy ha mellette vagyok, akkor semmi baj nem történhet velem...

Az idő gyorsan száll, és én nem tudok lépést tartani vele. Mindig megállok és hátranézek, majd a szép emlékek előtörnek elborítva elmémet és nem értem, hogy miért nem állt meg akkor az idő, amikor boldog voltam. Amikor ott voltam nem biztos, hogy mindig tudtam, hogy boldog vagyok, de így visszatekintve az emlékek mind megszépülnek, túlságosan is. És azt veszem észre, hogy sírás környékez, de mégse tudnak előtörni azok a fránya könnycseppek...

A gondolattól is felfordult a gyomra a vécén ülés közben, hogy valaki esetleg tudhat a magánéletében, a saját kis világában történő dolgokról. Vajon mi lenne, ha kinyitnának benne egy ablakot? Mi törne a felszínre? Forró és heves érzelmek, vágy az elmúlt dolgok után, áhítozás a boldogságra, és rengeteg, rengeteg várakozás! Ez az, amit soha nem mutat meg a világnak. Higgyék csak azt, hogy egy flegma, gúnyosan mosolygó gyászhuszár, aki a fél világgal lefeküdne. Inkább, mint hogy tisztában...

- Eláruljak egy nagy titkot neked?- mellém telepedve folytatta - Tudod mi az a Karácsony? Akkor kapnak sok ajándékot a gyerekek. Meg persze mindenki, aki jó volt. Én egy piros tűzoltóautót fogok kapni, mert jó vagyok. Azt mondta Anyukám. Létrás tűzoltót, és lesz rajta csengő is. Meg akkor lesz egy nagy karácsonyfa is, egy csomó cukorral, meg habkarikával. Csak az a baj, hogy nagyon-nagyon sokat kell még addig aludni! Pedig már olyan nagyon szeretném! Látod, - mutatott a homokozó széle...

Az ajtó könnyen nyílik, a szobámban csönd van, szüleim már alszanak. Talán furcsa lehet olyan érzésekkel létezni, amik alig felfoghatók, ha az érzelmek sodorják a lelket. Almors már a szobámban vár, az ágyon ül. Gondolkozom, hogy elmondjam-e neki a történteket, vagy inkább még ne kössem az orrára. Újra megfordul a fejemben, hogy ő nem is létezik, csak én találtam ki, de valahogy olyan életszerű, ahogy ott ül az ágyon...

Kedvesem... végre látlak... életem szerelme... mondd, hol voltál ilyen sokáig? Miért hagytál el annak idején? Ha lenne bennem elég bátorság, közölném Veled, hogy imádlak, hogy nem vagyok képes aludni sem, mert amint lehunyom a szemeim, a Te arcod villan be, a csend a Te hangodon ordítja a fülembe a gondolatokat, minden kis légmozdulásban erős kezed gyengéd simogatását érzem... ott vagy mindenben, ami körülöttem létezik. Szívemben a Te szíved dobban, tudod jól. Mégis... még csak hátra sem...

A város egyik szegény negyedében, ahol a mocsok, a patkányok és az éhezés a mindennapos élet velejárója volt, egy spanyol donna éppen a gyermeke világra jövetelét szenvedte el. Átkozta a világot, hogy ilyen körülmények között kell szülnie. Végül sikerült életet adnia egy lány gyereknek. A legtisztább és legkényelmesebb körülményt nyújtotta a férje a kis családnak. Habár ez nem volt több egy francia ágynál, egy párnánál és három vékonyka pokrócnál...

Keleti pályaudvar álmában keservesen nyöszörög, az óra elüti az éjfélt. Hét utas vár a szoborrámerevítő hideg éjszakán. Az utolsó járat késik. A hét utas mind különös figura. A gépi síri hangú mérnök, aki túlélt egy gégerákot, most a fejében lelkendezik egy újabb tumor. Fiatal suhanc, aki egy mesebeli disznóval ment kincset lelni és már nem tér haza...