Egyéb történetek - 100.oldal

Érdekes szerelem. Már kb. öt éve ismerem. Furcsa volt, hiszen mikor megláttam életemben először, szerelem volt első látásra, de csak az én részemről. Hiú ábrándnak tartottam, hogy esetleg mi valaha is kapcsolatba léphetnénk. Még azt sem mertem elképzelni, hogy szóba áll velem. Aztán, mikor egyre többet jártam a munkahelyére, ahol édesapám is dolgozik, ő is észre vett, de még mindig nem hittem, hogy kapcsolatba kerülök vele egyszer...

Mikor megláttam, megdobbant a szívem, fél év alatt először úgy, ahogyan régen, mikor találkoztam egy olyan emberrel, akiben láttam valamit. Mindketten zavarban voltunk, ennyi év után. A kezdeti pirulások és zavart mosolyok után elkezdtünk beszélgetni. Lényegében mindent tudtunk egymásról, kivel mi történt az évek alatt. Annak idején nagyon szerettem őt, és buta félreértések miatt veszítettük el egymást...

Vakító fény átszűrődött a lombok között. A víz a partot mosta. Messze volt már a hulló hó, mely beborította földet. Most már a fény hull a földre. Az emberek előjöttek a házaikból, hogy köszöntsék a tavaszt és élvezzék ezt a kellemes időt...

Hétről hétre élek. Majdnem minden hetem majdnem egyforma. Ezek a majdnemek jelentik a változatosságot a hétköznapjaimban. Keresem az apró örömöket az életben. A hétfőm egy jó nap, mert még tart a hétvégi hangulatom; a kedd is jó nap, mert könnyűek az órák, és még új az erőm, amivel nekivágok a hétnek...

Mik voltunk mi? Gyilkosok, alantasak, kárörvendők, aljasak? Nem csak anyánk gyermekei, magzatai egy gyilkosnak, egy olyannak, aki önnön önzősége foglya. Mégsem vádoltuk soha. Háború volt, hol pusztult a gyáva és a hős…

- Faith! Itt vagyok! Én vagyok! Nem tudom mit keresek itt! Pedig tudom, hogy meghaltam! De utána… nem tudom hogy mi történt! De megértem, ha nem szeretsz. És tudom hogy Spike imád téged. Bevallotta nekem. És én áldásomat adtam rátok. És remélem boldogok lesztek...

Egy szorgalmas korboncnok hazavitte munkadarabját, egy emberi fejet, amit a hűtőbe tett. A felesége miután fáradtan hazaért a melóból, férfiasan meg akart inni egy sört. Kinyitotta az ajtót és egy levágott fej köszönt neki. Halálra ijedt. A férfi egy darabig sírt majd elragadta a láz. Felboncolta a feleségét. Most azzal védekezik, hogy az már csupán porhüvely volt, a nő lelke rég kiszállt...

Felcseng a riasztó. A pókerjátszma félbeszakad. Még egy utolsó slukk, aztán egy tizedmásodperc alatt felhúzzák a felszerelést a kommandósok. Bankrablás, a negyedik már ezen a héten. Egy szemhunyás alatt ott is teremnek. Gyors taktikai egyeztetés és behatolás. Fura látvány fogadja őket. Egy szipogó, elhanyagolt külsejű férfi áll középen. Egyik kezében csütörtököt mondott, lekonyult csövű pisztolya, másik kezében sokadik életrajza. Körülötte a fiókvezető, a többi alkalmazott és az ügyfelek...

10 ember áll az állomáson. 10 egymástól különböző, idegen ember. TE is köztük vagy. Szürkén, kopottan, de ott vagy. Csak állsz, és nézel a semmibe. Látszólag mindannyian ugyanazt csináljátok: álltok, meredtek a semmibe, és vártok. Vártok, hogy értetek jöjjön a vonat, és elmehessetek INNEN. De TE nem ÚGY vársz...

Ahogy számolom, kb. 25 kilométerenként találkozunk összepréselt roncsokkal, legtöbb mellett még ott a rendőr is, vagy még ki sem ért. Vagy 80 kilométert teszünk meg az autópályán, aztán jóval Peshawar előtt lefordulunk egy főútra, de a roncsok nem szűnnek meg föl-fölbukkanni...