Egyéb történetek - 100.oldal

Vakító fény átszűrődött a lombok között. A víz a partot mosta. Messze volt már a hulló hó, mely beborította földet. Most már a fény hull a földre. Az emberek előjöttek a házaikból, hogy köszöntsék a tavaszt és élvezzék ezt a kellemes időt...

Hétről hétre élek. Majdnem minden hetem majdnem egyforma. Ezek a majdnemek jelentik a változatosságot a hétköznapjaimban. Keresem az apró örömöket az életben. A hétfőm egy jó nap, mert még tart a hétvégi hangulatom; a kedd is jó nap, mert könnyűek az órák, és még új az erőm, amivel nekivágok a hétnek...

Mik voltunk mi? Gyilkosok, alantasak, kárörvendők, aljasak? Nem csak anyánk gyermekei, magzatai egy gyilkosnak, egy olyannak, aki önnön önzősége foglya. Mégsem vádoltuk soha. Háború volt, hol pusztult a gyáva és a hős…

- Faith! Itt vagyok! Én vagyok! Nem tudom mit keresek itt! Pedig tudom, hogy meghaltam! De utána… nem tudom hogy mi történt! De megértem, ha nem szeretsz. És tudom hogy Spike imád téged. Bevallotta nekem. És én áldásomat adtam rátok. És remélem boldogok lesztek...

Egy szorgalmas korboncnok hazavitte munkadarabját, egy emberi fejet, amit a hűtőbe tett. A felesége miután fáradtan hazaért a melóból, férfiasan meg akart inni egy sört. Kinyitotta az ajtót és egy levágott fej köszönt neki. Halálra ijedt. A férfi egy darabig sírt majd elragadta a láz. Felboncolta a feleségét. Most azzal védekezik, hogy az már csupán porhüvely volt, a nő lelke rég kiszállt...

Felcseng a riasztó. A pókerjátszma félbeszakad. Még egy utolsó slukk, aztán egy tizedmásodperc alatt felhúzzák a felszerelést a kommandósok. Bankrablás, a negyedik már ezen a héten. Egy szemhunyás alatt ott is teremnek. Gyors taktikai egyeztetés és behatolás. Fura látvány fogadja őket. Egy szipogó, elhanyagolt külsejű férfi áll középen. Egyik kezében csütörtököt mondott, lekonyult csövű pisztolya, másik kezében sokadik életrajza. Körülötte a fiókvezető, a többi alkalmazott és az ügyfelek...

10 ember áll az állomáson. 10 egymástól különböző, idegen ember. TE is köztük vagy. Szürkén, kopottan, de ott vagy. Csak állsz, és nézel a semmibe. Látszólag mindannyian ugyanazt csináljátok: álltok, meredtek a semmibe, és vártok. Vártok, hogy értetek jöjjön a vonat, és elmehessetek INNEN. De TE nem ÚGY vársz...

Ahogy számolom, kb. 25 kilométerenként találkozunk összepréselt roncsokkal, legtöbb mellett még ott a rendőr is, vagy még ki sem ért. Vagy 80 kilométert teszünk meg az autópályán, aztán jóval Peshawar előtt lefordulunk egy főútra, de a roncsok nem szűnnek meg föl-fölbukkanni...

Átlagos szombat délelőtt. A fakószürke tömbházak ilyenkor szinte életre kelnek. Az ablakok nyitva, emitt porszívó búgása, ott edénycsörömpölés hallatszik, több helyen rádió szól, és a különböző zene sajátos kakofóniában fonódik össze mire a térre ér. A parkolóban alig van egy-két autó, többen elutaztak, vagy most vásárolnak be a hétvégére. Öt-hat kissrác, tizenkét év körüliek azonnal kihasználják az üresen maradt aszfaltot, nekiállnak focizni, bár kijelölt pálya híján inkább csak passzolgatják...

De ne ragadjunk le 1001 éjszaka meséinél, hiszen nemrég a piacra dobták a magyaros hétmérföldes csizmát. Tíz másodperc alatt tesz meg hét magyar mesebeli mérföldet, de egy baja van, kettő után leválik a talpa. És egy új talp árából kijön két pár hétmérföldes csizma. Nagyobb gond az a fránya tíz másodperc. Annyi idő alatt a termék simán kimegy a divatból, helyét átveszi egy vadi új...