Ha nem akarsz lemaradni:

Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!

BELÉPÉS
REGISZTRÁCIÓ
Friss hozzászólások
Materdoloroza: Én gondolatban oda is költözte...
2025-02-02 21:52
kivancsigi13: A történet közben Tamásra tipp...
2025-02-02 21:27
kivancsigi13: Vagyunk így néhányan. Én rövid...
2025-02-02 16:41
Materdoloroza: Ez a történet hosszabbra lett...
2025-02-01 21:51
kivancsigi13: Meglepő történet, bár számos g...
2025-02-01 21:24
Legnépszerűbb írások:
pff
Barbara, Kedves!<br /> A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...

Egyéb versek - 47.oldal

1257
Tollam vérbe mártom alvadt éjszakán,
s levelet írok, hogy többé ne keress!
Szépen voltál enyém, másé is talán,
de kezem titkon oly régen mást keres...
1303
Parázs szememben gyönge szikra
langy szellőt vár, lelkemet issza.
Felemészt, titkon hiszem, segít,
izzik, majd` lángol, s nem melegít...
2929
Szeretek sétálni Veled,
mindenfélét keresve,
semmit sem lelve,
bolondul hagyni futni az időt,
meseszép volt,
mesévé lesz...
2751
Szeretem, hogy titkaim ismerője vagy,
hogy mindent megoszthatok Veled,
hogy mindent meg,
s nem félreértesz;
sokszor
bölcs hallgatásodba öltözik a válasz...
1420
Régi egyezség volt: képek helyett szavakkal;
titkok lakattal, rázárva szavakkal, ajakkal;
Régi kívánság volt: adj nekem világodból:
Érezzem ki rád gondol, ki rám gondol......
3022
Szeretem az éveket,
amikor életem része voltál és leszel.

Szerettem a füstös kocsmát,
ahol először láttalak,
a félhomályt,
a billegő kis asztalt,
a...
1453
Az őszi tájon átsuhan egy szellő,
Beleremeg a fák elsárgult lombja,
S amint e hűvös évszakban kellő,
A fázó földet avarral betakarja...
1919
Fájdalom nélkül gördültek könnyeim
arcom elkínzott, mész fehér völgyein,
s mielőtt a földre érvén gyémánttá váltak
bőrömbe vérvörös barázdát vájtak...
2015
Az életnek élj, ne a halált sirasd
Míg veled van, addig becsüld a másikat
Életében megtalálod, ha nem is keresed
De ha késő, már csak a sírhantot leled...
1862
Lelkem légüres terében visszhangot ver a csend,
érdes falát a magány kaparja idebent.
S az emberek - mint sápadt viaszbábok -
tova sétálnak, ahogy meredten állok...