Tollam vérbe mártom

Tollam vérbe mártom alvadt éjszakán,
s levelet írok, hogy többé ne keress!
Szépen voltál enyém, másé is talán,
de kezem titkon oly régen mást keres...

A bimbó virággá lesz a szűz fákon
gyönyörűn, mint sok mámoros éjjelen,
mikor elfúttad kétségem s karomon
pihentél. Most úgy dőlök el véresen.

És elhagysz mindig, ha szóra nyílna szám.
Talán régi hódoló, ki elém áll.
Fáj, csak titkolom, hogy minden éjszakán

azt álmodom, hogy meztelen tested vár.
Az ébredés megöl, s reménnyel kecseg
a sötétben hívogató kínhalál.