Az őszi tájon átsuhan egy szellő,
Beleremeg a fák elsárgult lombja,
S amint e hűvös évszakban kellő,
A fázó földet avarral betakarja.
Ijedt őz fut végig a bokrok között,
Menekülnek mind a vándormadarak.
A zsigerekbe is az elmúlás költözött,
Altatót zengnek a parlagok és tavak.
Békés és haldokló, szépen egyszerű,
Színekkel bűvész, képekkel mester.
Elmosódó sziluett, fakó árny-szerű,
Barna, hulló lombú testtel.
De a virágzó év már bús és keserű,
S elhal idén egy fagyos, téli esttel.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-09-29
|
Novella
Isabelle az egykori sztriptíztáncosnő zsaroló levelet kap.A zsaroló azt követeli egy éjszakát...
2025-09-27
|
Novella
Viktor az író elveszti ihletét végül némi segítséggel ugyan de újra rátalál.
2025-09-25
|
Novella
Lea és társa Jázmin a két prostituált egy villát bérelnek ahol fogadják a kuncsaftjaikat....
2025-09-14
|
Novella
Andrés atya meghallgatja a hívek szexuális bűneit,egészen addig amíg saját vágyaival lesz...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Érzed a pergamen-szemhéjakat?
S hogy bőröd megfeszül, míg zúg a szél, mely
felborzolja rohamonként hajad,
tőle a vitorla is megdagad
S hogy bőröd megfeszül, míg zúg a szél, mely
felborzolja rohamonként hajad,
tőle a vitorla is megdagad
A élet egyetlen esély - vedd komolyan!
Hozzászólások