Lelki-vérívó

Nem érezted még a szerelemnek ízét,
sem ama forró csóknak édes mézét,
amely ajkaidon ég az egyedüllét
hajnalán. S perzselő tüzének hevét,
senki másnak az érintése nem hűti,
oh, majd parazsa meglásd, szívedet fűti.
S ezt a kínt, egészen addig elnyújtja,
míg az idő jeges keze el nem oltja.

Megízlelted ama mennyei boldogság
ízét, lelki láncaidról eloldott hát
ez, de, lelki sebeimnek vérét inni
nagyon szeretted, így hát nem tudom, vinni
e gonoszságnak keresztjét meddig fogod,
remélem e vérben megfullad démonod,
s felszakad szívedben lelked sóhaja,
s szétmarja csontjait könnyeid sója.

Bleed 2007.09.04.