Versek
a a
2004.05.22 | Tóth Réka | Egyéb | Megtekintések száma: 453
Küzdő lelkek
Mindenkinek van egy vágya,
És azt mindig csak úgy várja,
Mintha máris tudná mi lesz;
Nem fog megtörténni emez.

Nekem is volt egy nagy vágyam;
éljek boldogan, vidáman.
Ez még könnyűnak is tűnik,
de az emberek felgyűrik.

Elfelejtettjük magunkkal,
kik is vagyunk valójában,
elfelejtetjük, ami
régen volt a valóságban.

Nem emlékezünk semmire,
csak a való, puszta létre,
csak arra ami most is van,
ami legutóbb csalt lépre.

De minket nem is fog többet,
erősek leszünk és törtek.
S harcba szállunk a végsőkig,
amíg tiszta lelkünk bírja,
míg a harc és a fájdalom
szívünket szanaszét marja.
Hasonló írások
Hozzászólások
(2) Fater
2004-05-22 14:40:01
Gratulálok! szépen fel van építve az emberi butaság milyenségének megfogalmazása:))!
Folytasd ha hallgatsz egy ismeretlen írótársad véleményére:)
(1) Mellesleg
2004-05-22 00:00:00
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?
Nem vagy bejelentkezve! A hozzászóláshoz kérjük jelentkezz be!
Hasonló írások
2013.11.14
2007.10.20
2007.02.27
2006.08.11
2006.05.17
2006.03.11
2005.03.11
2005.02.02
Ajánlott oldalak