A Hold őrzője

A sziget közepén állok megdermedve
Hogy kerültem e helyre hirtelenbe?
Testem lefagy, mereven áll
Végem felé nincs akadály.

Mintha külső burok venne körül
Arcomon fehér lepell szétterül
Érzem emelkedem, felülről kezek nyomnak
Percek multán a gyenge kezek összenyomnak.

Testem darabokra hull, atomjaira
Részeim elrepülnek a tenger hullámjaira
A tengerben elveszett vagyok, érzem
Ahogy sokfelé zarándokol minden részem.

Hősként felállok a víz felszínén
Kitárt karokkal lebegek vad szelek rejtekén
Testem él még, lelkem másba vágy
Agyam üres és köszönt egy új világ.

A nap felé lassan közeledek
Félek, hogyha elégek
Feledésbe merülök hazámban
Így gondoltam hát békés halálra..

A forróság elönti testemet
Feszes izmaim immár ernyedtek
Bőrömön át bejut ereimbe a Nap ereje
Átveszem az energiát és uralkodom felette.

Messzi árnyékát a Holdnak látom,
Nézem kering körülötte egyfajta átok
Egy vörös sárkány védi tulajdonát
Öt alkotja halomnyi fényes arany karát.

Erővel duzzadt testemmel útnak eredek
Első lépésem a Hold felé teszem
Küldetésem legyőzni a lényeket
Mik nekem kárt okozni mernek.

A Hold őrzőjének szeme világa alszik
Testén arany páncél nyugszik
Fényemet visszaveri arany ruhája
Kristály bőrét takarja vérvörös uszálya..

Hallása a sasénál kitűnőbb
Lépéseim kifigyeli vakmerőn
Karmait húsomba mélyeszti
Erőm evvel érzem fogyatkozik..

Kimondom a varázsszót: ERŐ.
Kezem hirtelen hosszan megnő
Méretes s erős karmaim születnek
Mivel ellenállni merek e szellemnek.

Pikkelyes kristálybőrét szétszakítom
Karmaimmal fejét kettéhasítom
Vér helyett testéből víz folyik
Sikitása hörgésbe torkollik..

Bőre szétcsappan, teste nincs többé
Nagy robbanást idézve maga köré
Teteméből sas röppen ki
Gyémánt szemeit rám szegezi.

Óriási farktolla nő a szerzetnek,
Megcsapja vele forró testemet
Az ütés nem ér rajtam
A madártollat hirtelen elkaptam..

Sárga tolla szétreccsen
Végül el kell hogy eresszem..
A sas szárnyait siratja hitét elveszti
Teste olvadása kezdetét veszi..

Egy újabb álomkép röppen elém
Amint küzdelmem véget ér a sas felé.
A világító égitest előtt,
Gyülekeznek mérges, sötét felhők..

Rajtuk ül egy újabb csoda
Aranyszőke haja van s hófehér foga
Sima bőre káprázat élményét nyújtja
Egyszer csak felreppen égen s Holdon túlra..

A Holdat nem őrzi már lény
A szépség tulajdona csupán isteni fény
Csodálom e csillagot hosszú órán át
Majd elsuttogom az egyesülés szavát

Forró izzó testemmel közeledek egyre
Ő ártatlan, tiszta fényével világítja testem
Testünk eggyé vál,átalakul öntörvénye
Immár én lettem a fénylő Hold Őrzője..