Véletlen találkozás

Immár 8 év után, újra a lakásomba, ugyanabban a pózba terülünk szét, és szívjuk a mérgező dohányt. Az én fekete és az ő lila haja lazán terül szét az ágyon és nem szólunk semmit. Nincs mondani valónk egymásnak. Az a 8 év nem hiába volt. Ez volt az idő a felejtéshez, attól még, hogy vissza jött, nem fogjuk újra elkezdeni. Túl fájdalmas és hamis lenne. Most csupán csak két idegen test vagyunk, egymás mellett feküdve, kielégülésre várva. Mindketten elnyomjuk a cigit, percre pontosan, ahogy mindig is tettük, majd finoman elkezdjük lehámozni egymásról a ruhát. Puhán érinti bőrével az enyém, csupán egy fehérneműben. Elfekszek az ágyon, míg ő lefejti rólam a maradék ruhát. Nem csókol meg, és én se őt, az már túl bizalmas lenne. Csókokkal hinti be a nyakam, egészen a melleimig. Nyelvével ingerli a mellbimbóimat, aztán mikor elég hegyesnek érzi őket, lejjebb megy. Belecsókol a púpomba, mire összerezzenek. Mai napig ismeri a gyenge pontjaimat. Szétteszi a combjaimat, majd egyre lentebb kezdi simogatni őket. Érzem, hogy már nedves lehetek és ezt ő is észre veszi, mire elkezdi simogatni a csiklóm. Egyre gyorsabban csinálja ezt, aztán oda hajol, és nyelvével ingerel tovább. Egyik keze a csiklóm, míg másik a mellbimbóim kényezteti. Az orgazmusom egy hangosabb nyögés kíséri és a testem megremeg. Fogalmam sincs mennyi ideig csináljuk ezt a körforgást. Az térít magamhoz, hogy a szürkületben végigsimít az arcomon, majd kisétál az ajtón. Az ágyon fekszem meztelenül, de nem törődöm vele. Csak az ajtót figyelem, ahol immár örökre kisétált az életemből. Elmosolyodom. Ennek a fejezetnek az életemben vége és boldogan tapasztalom, hogy ez a könyv, egy rendkívül remek mű volt, amit megcsókolt és egy foltot hagyott rajta. Egy foltot, aminek, ha a helyét megfogom, rá emlékezzek.