Végtelen végletek 1. (kitalált tört.)

21 éves sikeres egyetemista vagyok. Külön életet élek, egyedül. Sokat buliztam és sokat pasiztam. Amióta a 25 éves barátnőm meghalt autóbalesetben, azóta a férje neveli a lányukat egyedül. Ő kért fel, hogy legyek a pótanyukája a kislánynak és neveljük fel együtt, mert nem lenne képes egyedül felnevelni Lindát, én természetesen (csakis a kislány miatt) elfogadtam.
Egy héttel a tárgyalás után elkezdtem összepakolni a fontosabb holmijaimat, hogy Adamhoz költözzek.
- Szia. Elindultam, úton vagyok. - hívtam fel Adamot, a kocsiban ülve.
- Rendben. Várunk. - válaszolt.
Másfél órányi autóút alatt elmélkedtem egy kicsit. Adam jóképű és határozott férfi volt. Linda születése előtt nagyon tetszett nekem, de miután apa lett már teljesen lehetetlennek tűnt, meg persze Megan is ott volt neki. Adam mindig mindent és mindenkit megkapott. Sikeres bankkár, férfi, férj és apa, Megant nagyon szerette. Megant mindenki szerette, értelmes volt és nagyon pozitív kisugárzása. A baleset után mindenki összeomlott, ennek már lassan fél éve, én összeszedtem magam, Adam pedig még gyógyul, de mindig is erősnek mutatta magát, mert annak kellett mutatnia.

Benyitottam a házba, hangosan köszöntem, hogy tudja, megérkeztem. Jött le a lépcsőn Lindával a karjában.
- Szia. - mosolygott rám, letette a kislányt és pedig megöleltem. Jó volt megölelni, nagyon izgalmas parfümöt használ.
- Sziasztok - hajoltam le a kislány elé és hatalmas puszit adtam a homlokára. Linda nagyon szép kislány volt, szőke haját két copfba kötötték neki mindig, kékes szeméből áradt a kedvesség. Mivel nem igazán ismert meg még engem, jobbnak látta, ha az apja hátammögé bújik.
Becipeltem a cuccaimat, felmentem a vendégszobába és kipakoltam a legfontosabb dolgaimat, ránéztem az órára: negyed 6. Felsóhajtottam, mire Adam bekopogott. - Gyere!
- Rendeltem vacsorát, a konyhában lesz.
- Rendben, köszi. - magamra erőltettem egy félmosolyt.
- Van valami baj? Nem jó valami?
- Minden a lehető legjobb, csak szokatlan ez az egész. - sóhajtottam fel, Adam leült velem szemben.
- Ne aggódj. Továbbra is ugyanúgy élheted az életed, mint eddig.
- Hogy érted? Mostmár felelős vagyok egy kislányért, dolgoznom kell, és anya szerepét át kell vállalnom. - kezdtem feszülten érezni magam. Adam szótlanul a semmibe meredt, nem szólt. Ő ilyen volt, hideg és merev. Éppen mondani akartam neki valamit, mikor Linda bejött, és az ölembe ült. Felálltam és egyedül hagytam Adamot, lementem vacsorázni a kislánnyal.
Gyorsan telt az idő, vacsora után játszottunk még egy kicsit és azonnal elérkezett a fürdés ideje.
- Egyedül szeretnék fürdeni. - mondta Linda, erre én elmosolyodtam.
- Biztos? - kérdeztem tőle. Választ nem kaptam, csak gyorsan beszaladt a fürdőszobába és rámcsapta az ajtót.
- Ha készen vagy, szólj. - kiáltottam utána. Mosolyogva leültem az ajtó elé, a falnak dőltem. Lassan teltek a percek. Egy idő után már felálltam, és mikor nyúltam volna a kilincsért, az ajtó nyitódott, és Linda kilépett tisztán, a pizsamába már átöltözve. Elmentünk aludni. Linda gyorsan elaludt, nincs ezzel a kislánnyal semmi gond, gondoltam magamba.
Fáradtan lehuppantam a tévé előtti kanapéra. Csönd honolt a lakásban. Egy idő után zavart a csend. Körbenéztem a földszinten, majd felmentem az emeletre, lezuhanyozni. Levetkőztem, majd beálltam a zuhanykabinba. Úgy éreztem, hogy a víz a nap stresszét is lemosta rólam. Végig simítottam feszes melleimen, mire azok megkeményedtek. Eljátszogattam velük, és az ujjaim egyre lentebb vágytak. Bal lábam kinyitottam, megtámasztottam és megkapaszkodtam. Ujjaimmal finoman megérintettem csiklómat, mire felsóhajtottam. Mire már két ujjammal ujjaztam magam egyre vadabbul, elképzeltem, hogy ezt Adam csinálja. -Végig puszilja testem minden porcikáját, majd türelmetlenül belefal a puncimba, egyre hangosabban nyögök. Feláll és beteszi méretes farkát. Izgató, hogy fáj, ahogy egyre vadabbul dug.- Kezdek elélvezni, zihálok, a térdeim remegnek. A vér, a remegés a gerincemen keresztül szétáramlik a testemen, nagyot nyögök, kapkodok a levegőért.