Tizenkilenc

Megint csak egy unalmas hétfő délelőtt volt. Ági a papírszagú könyvtár hátsó részében foglalt helyet, kisajátítva magának a tudás labirintusának egyetlen számítógépét. Gondolatai messze jártak könyvektől, tanulástól; agya valami egészen másfajta élmény után vágyott. Tizenkilenc. Pontosan ennyi napja nem volt férfivel, fiatal, érett nőként pedig ezt elviselhetetlen állapotnak tartotta. „A szex ingyen van és az egyik legtartalmasabb szórakozás: miért nem lehet minden nap űzni?!” – filozofált magában.
Izgatottan és vágyakozva figyelte üzenő programjának névlistáját. Kora délelőtt volt, ilyenkor nem sokan csevegtek, és pláne kevés olyan volt a listán, akivel szívesen váltott volna akár csak két virtuális szót is. Tekintete akaratlanul is mindig a G betű fele kalandozott. Vajon hol lehet, mit csinálhat épp? Nála sosem lehet tudni, hisz hiába volt huszonkét éves, teljesen az ösztönei szerint él. Talán ez is tetszett neki benne, amellett, hogy partizó életmódjával és káros szenvedélyeivel valóságos rosszfiúnak tűnt a lány mellett, aki viszont csak ritkán aludt házon kívül.

Tizenkilenc... „Hát ezt nem bírom tovább, bárcsak jönne valami helyes könyvtáros srác!” – gondolta magában, de csak a nagydarab könyvtáros hölgy matatása és néhány stréber mormogása hallatszott el a könyvtár hátsó felébe. Ági felsóhajtott. „Vajon mért nem lehet pizzafutár mellett szexfutárt is rendelni telefonon?” gondolta. „Csak bediktálnám az adatait, méreteit, és harminc percen belül kihoznák. Igen, jó napot kívánok, Káló Ágnes vagyok, szeretnék egy huszonkét éves, izmos pasit rendelni. Igen, igen, készpénzzel fizetek, mondhatom a címet?” – somolygott magában.

Érettségire, szalagavatóra, felvételire kellett volna készülnie inkább, tudta ezt ő is, de a legkisebb lelkiismeret-furdalás sem gyötörte gondolatai miatt. „Mindenki csak egyszer fiatal, tanulni majd elég lesz akkor, ha megvénülök.” – erősítette magát, majd keze ösztönösen szoknyája alja fele kezdett vándorolni. „Úristen, de hülye vagyok, hiszen ez egy könyvtár! Nem vagyok normális!” – korholta magát, és inkább lecsukta szemeit, de csak hogy még pajkosabb gondolatok tóduljanak fejébe.

Egyszer csak felriadt a sötétségből. Mintha ismerős illat ütötte volna meg orrát. Ezt a parfümöt ezerből is felismerné, legalább is eddig azt hitte, azt pedig lehetetlennek tartotta, hogy itt érezze ezt. „Na, szépen vagyunk, már hallucinálok is.” – mosolygott, és inkább visszamenekült karjai jótékony sötétségébe. Egyszer csak mintha megint érezte volna az édeskés, finom illatot, immár sokkal közelebbről, de már nem tulajdonított neki különösebb jelentőséget. „Kész, megőrültem.” – gondolta, de hirtelen egy nagyon is valóságos finom kéz melegségét érezte vállán. Azonnal beleborzongott, mert ösztönei egyből elárulták, egy ilyen érintés csak férfitől származhat. Az ismeretlen ismerős ujjak lassan végigkúsztak takaratlan izmos jobb vállán, majd hosszú nyakán folytatták útjukat. Hirtelen megálltak arcának alsó felénél, de csak hogy testének másik felén is végigfuthasson ugyanaz a libabőr, amit most bal vállának érintése váltott ki belőle.

Áginak tényleg fogalma sem volt róla, vajon csak álmodja-e, vagy a megtörténhetetlen történik-e éppen meg vele, de egyelőre nem is érdekelte különösebben. Csukva tartotta szemeit, és fantáziáját nagyítóüvegként maga mögé tartva próbálta maga elé képzelni, ahogy az ismeretlen ujjak minden egyes sejtje melegséget és energiát ad át az ő sejtjeinek. Olyan gyengédnek érezte az érintést, ha lenne sejtek közötti szeretkezés, szerinte biztosan ezt hívnák annak. Hirtelen valami hűvösebb, mesterséges anyag ridegsége zökkentette ki gondolataiból, és bár csak a másodperc egy töredék részéig érintkezett nyakával, elég volt hozzá, hogy automatikusa felnyissa hosszú szempilláit. Bár teste az enyhe borzongástól eltekintve mozdulatlan maradt, tekintetét lefele irányítva nagyon is ismerős hosszú, vékony, ezüstgyűrűkkel díszített ujjakat pillantott meg. Hirtelen feleszmélt, hogy bár talán már percek óta cirógatja láthatatlan lovagja hátulról, még mindig nem pillanthatta meg nemes, mégis huncut arcát. Önmagát is meglepő hirtelenséggel villámgyorsan megfordult a széken, és már nyitotta volna halk, megdöbbent szóra vékony ajkait, de ebben ellentmondást nem tűrően, ám mégis érzékien megakadályozta a srác hasonlóan vékony és íves szája. Csak egy pillanatra látta a jól ismert, szinte világító nagy, világoskék szemeket, majd ösztönösen ismét lehunyta pillácskáit, hogy átadhassa magát nyelveik kezdetben lassú, majd egyre gyorsuló önfeledt kergetőzésének. „Ilyen fajta nyelv-tant szívesen tanulnék egész évben.”- suhant át fejében két lélegzetvétel között, de hirtelen az is eszébe jutott, hogy bár gondolatban messzire repült, valójában még mindig csak iskolája ódon könyvtárában volt.

Pont mikor ő is szerette volna, hirtelen elszakadtak egymástól ajkaik. A fiú mindig biztos kézzel és határozottan irányította, de valahogy úgy érezte, mindig arra vágyik és úgy, amit és ahogy lovagja tett vele. Pisze orrának hegyére kapott még egy másnak furcsának tűnő, de által jól megszokott finom puszit, majd a fiú finoman átkarolta és a fülébe duruzsolta.
- Hiányoztam kiscica? – válaszra azonban nem volt szüksége, érezvén ujjai alatt a lány száguldó, meleg vérét. A srác óvatosan félrefogta Ági barna haját, majd tarkójától kiindulva apró puszikkal elkezdte végigcsókolgatni vadmacskájának fehér bőrét íves vállán keresztül egészen a dekoltázsáig. Nem véletlenül illette ilyen elnevezésekkel drágáját: a lány szinte dorombolt ajkai és ujjai alatt, száját pedig automatikusan cinkos és cirmos mosolyra húzta.

Hirtelen erőteljes, gyorsan közeledő női cipőkopogás hangja ütötte meg füleiket. Vágyvilágukból visszahúzódva egymásra néztek, majd Ági villámgyorsan igazítgatni kezdte ruháját és haját, hasonló ösztönös módon, mint mikor tíz évvel korábban kapták rajta valami egészen más, sokkal kisebb rosszaságon. A fiú is gyorsan felegyenesedett, majd hanyag eleganciával nekitámaszkodott az egyik könyvespolcnak, mint aki csak keres valamit. Éppen csak elhelyezkedett, mikor felbukkant a zsémbes, teltkarcsú könyvtáros hölgy gyanakvó arca. Fürkész tekintettel a srácra nézett, aki szokásos hanyagságával vágta ki magát a szituációból.

- Kezit csókolom, Boccacciotól keresem a Dekameron című művet, tetszik tudni segíteni? – kérdezte félhangosan, mely elrejtette a hangjában bujkáló visszafojtott nevetést és huncutságot. A hölgy arcán hirtelen enyhe zavar jelent meg, próbálta volna megpillantani a még mindig rendezkedő Ágit, de a fiú teste teljesen eltakarta kedvese hirtelen kipirult arcát.
- Talán a D betűnél próbálkozzon, fiatalember – válaszolt végül kissé sértődötten, majd megindult a kettővel arrébb lévő polc felé. A srác nem követte azonnal: alig hogy eltűnt görnyedt háta a polcok mögött, még gyorsan egy finom csókot lehelt Ági ajkaira.
- Bevegyük őt is harmadiknak? – kérdezte szokásos örök komolytalanságával a lánytól, majd mutatóujját érzékien végighúzva arcocskáján gyorsan a hölgy nyomába eredt. A könyvtáros már nagy vehemenciával bújta a B-betűs írók könyveit, és mire a srác odaért hozzá, már le is vonta a következtetést.
- Nincsen, kivették mindent. Esetleg próbálkozzon a Szabó Ervinben. – jelentette ki dölyfösen, és még mindig gyanakvóan vizsgálva a fiú idegenek szemében mindig tiszteletteljesnek tűnő arcát.
- Köszönöm szépen. – válaszolt, majd egy féltudatos merész mozdulattal finoman megérintette az elviharzó hölgy jobb vállát, aki a szokatlan gesztustól kissé összerezzent. A srác csak mosolygott magában: ő valószínűleg magával az Ördögöt is kétértelmű gesztusokkal bolondítaná meg.
Visszasietett kedveséhez, tűzzel égő tekintettel belenézett szemeibe, majd kézen fogva maga után húzta a kijárat felé. A lánynak halvány sejtelme sem volt, hová viheti: egyetlen nyugodt helyet nem tudott az egész iskolában, lovagja pedig valószínűleg sohasem járt itt még korábban. Már megint valami nagy meglepetés lesz – somolygott magában. A kihalt folyosókon elhaladtak az általa jól ismert tantermek mellett, majd az épület középső fele vették az irányt. Ágiban egy pillanatra az ütő is megállt, mikor a srác hirtelen megtorpant a tanári szobák előtt, és egy apró kulcsot vett elő farmerzsebéből.
- Neee, te nem vagy normális, honnan szerezted azt?! – kérdezte döbbenten, de a fiú gyors körülnézés után már nyitotta is a zárat.
- Nyugi, más is van a nadrágomban – válaszolt pajzánul, és már húzta is be maga után a még vonakodó lányt a szobába. Apró, jól fűtött helység volt íróasztallal, szekrénnyel és egy kanapéval. A lány még mindig nem jutott szóhoz, igaz beszédre lehetősége se lett volna, mert a srác ajkai szinte letámadták száját. Végtelenül heves, forró csókolózásba kezdtek -, Ági számára pedig megint megszűnt minden más magukon kívül A fiú egészen közel húzta magához, kedvese pedig egyből megérezte ruhán keresztül is a bizonyára már erősen ágaskodó férfiasságot. A srác óvatosan becsúsztatta mindkét tenyerét a lány felsője alá, és többször végighúzta tenyerét a lány csaknem perzselő hátán. Feleslegesnek ítélte ebben a nagy melegben melltartóját, így egy villámgyors gyakorlott mozdulattal kikapcsolta azt, majd a toppal egyetemben szinte letépte azt a lányról.

Ajkai immár a lány gyönyörű, nagy és kemény melleit vették célba, miközben izmos jobb karjával átfogta cicája derekát. Ági ösztönösen tudta, mire vágyik gepárdja, így rábízva felsőteste súlyát szexisen, félkör alakban hátrahajolt. A fiú láthatóan valóban csak erre várt, halkan felsóhajtva szinte enni kezdte a lány melleit. Egyetlen négyzetcentimétert sem hagyott szárazon, teljesen beborította finom puszijaival és harapásaival a méretes nőiességet. Nem tudott betelni a gyönyörű keblekkel, így csak vonakodva és fokozatosan indult nyelve alsóbb tájékokra is felfedezőútra.

Hirtelen Ágiban is felgyulladt a tevés vágya. Tőle szokatlan hirtelenséggel leguggolt, majd hátralökte kissé meglepett imádóját a kanapén, kioldotta nadrágjának övét, és fürge ujjakkal elkezdte kigombolni az egyre jobban feszülő feleslegessé vált ruhaneműt. Törekvését hamar siker koronázta, pillanatokon belül ott ágaskodott előtte teljes pompájában az erőtől, majd kicsattanó tizenkilenc centis hímtag.
- Ennél szebb tizenkilencest el sem tudnék képzelni – gondolta magában Ági, majd ismét megszűnt számára a külvilág…