Teljesen megalázva

Üdv ismét. Én lennék az a 20 éves, hosszú barna hajú lány. Előző történetemben nem mutatkoztam be, most bepótolom az elmaradást. Tehát, a nevem, Zsófi. Mint azt olvashattátok, elindultam a BDSM ösvényén. Mit ne mondjak, nem egy leányálom, de a fájdalom olykor izgató is tud lenni. És lehet nem is maga a fájdalom e-világ tetőpontja, hanem a megaláztatottság. Igen, még egy olyan jó barátnőm dominanciája előtt is megalázva éreztem magam mint Vivi előtt. Mikor túl voltam az 1. napomon, rácsodálkoztam, hogy Vivi mennyire komolyan gondolja a domina szerepét. Még a saját barátnőjét is élvezettel kínozta meg, azaz engem. Persze én egyeztem bele az egészbe, és nem is haragudhatok rá. Elvégre bármennyire is furán hangzik, élveztem, pedig nem akármennyire sírtam, és próbáltam is ordítani.  Mindez az én részemről nem színészet volt, ezt váltotta ki belőlem ez az egész így elsőre. Vivivel ezt követően persze tartottuk ugyanúgy a kapcsolatot, de mintha kettőnk között szorosabb lett volna a barátságunk is. Nyíltan merünk egymásnak beszélni mindenről… Vivi persze többször is rákérdezett, hogy szeretnék-e még a „szolgája” lenni, de sokáig nem adtam neki biztos választ. Pár napig gondolkodtam az egészen, majd úgy döntöttem egye fene, benne vagyok. Fel is hívtam Vivit, majd megbeszéltük. Először is mondtam, hogy benne vagyok majd válaszolt.


-Rendben, mit szólnál megint vasárnap ugyanakkor?


-Az nagyon jó időpont, válaszoltam.


-Egyenlőre még én se tudom mi legyen, de garantálom, hogy valami ujjat kitalálok. Addig viszont gyűjtsd az erőd. Most már tudod, mire számíthatsz.


Majd elköszöntünk egymástól, és vártam a vasárnapot.


Majd vasárnap előtt még egyszer beszélgettünk, és a következőket mondta Vivi.


-Mit szólnál inkább a jövő péntekhez?


-Úgy gondolom megoldható. És pénteken mikor? Kérdeztem.


-Délelőtt 10-kor kezdhetünk.


-Rendben, és valami kis részletet tudhatok? Kérdeztem.


-Maradjunk annyiban, kitaláltam valami nagyot. De azt tudnom kell, hogy teljesen megbízol-e bennem és mondhatni bármire elszánnád magad.


-Hát láthattad, sokáig kibírom. Válaszoltam.


-Figyelj. Továbbra is fennáll az az esély, hogy a 2 kulcsszóval megállíts. Rendben?


-Rendben,Úrnőm. Viccelődtem.


Így tehát több időm volt felkészülni, de Vivi szavaiból azt szűrtem le, hogy még tovább feszítené a határaim. De úgy döntöttem rábízom. Amíg nem mondom ki a kulcsszót addig büntethet. Hogy őszinte legyek azért felvoltam tüzelve, így nehezen de kivártam ezt a pénteket. Ezúttal viszont tanultam a bűnömből, és nem zaklatom Vivi-t a megbeszélt időpont előtt. Habár picit még így is előbb értem oda, de kivártam a 10 órát, és pontban 10-kor csöngettem. Már nyitódott is az ajtó, de érdekes volt mert ezúttal nem hallottam a kopogó hangját a magas sarkújának. De amint kinyílt az ajtó rájöttem miért. Mert nem Vivi nyitott ajtó, hanem egy pasi. Méghozzá a barátja, aki nevezetesen Peti. Teljesen meztelen volt, péniszén egy kicsi műanyag zár féleség. Ezt eddig még nem láttam, de egyből rájöttem, hogy a merevedést gátolja meg. Aztán Vivi egyszer csak kiabál nekünk.


-Na mi van már te korcs? Beengedted azt a kis kurvát?


-Igen, Úrnőm. Válaszolt Peti.


-Akkor hozd elém. Nem érünk rá egész nap, sok a dolgunk még.


Valjuk be meglepődtem, hogy egy férfit is bevon a játékba. Lehet ez volt az a nagyobb terv amit gondoltam? Hát pár perc vagy talán pár óra és kiderül. Peti odavezetett Vivihez, majd Vivi elfenekelte Petit.


-Rossz kutya. Még egy utcai ribancot se tudsz beengedni normálisan?


Igen ám, csak hogy, Vivi nem azzal az ostorral verte, amivel engem is hanem egy hosszú és vékony fapálcával, aminek a nyomait is láttam Peti fenekén. Biztos fájdalmasabb lehet, ha ilyen nyomot hagy. Majd Vivi a verést követően a szoba sarkában lévő kis ketrecbe zavarta Petit. A ketrec tényleg nem volt nagy. Teljesen össze kellett húzódni odabent Petinek, és még rá is zárta Vivi az ajtót. Majd velem folytatta.


-Na te kis kurva. Újra itt vagy. Múltkor nem bírtad sokáig, de megkegyelmeztem. Ma nem úszod meg ennyivel ugye tudod? Vetkőzz!


Most már ezt is tudtam, hogy nem éri meg szét dobálni a ruháim. Gyorsan megváltam mindenemtől, és rendbe raktam őket.


-Nocsak. Fejlődik a kurvám? Nagyon helyes. De ez nem azt jelenti, hogy megkegyelmezek a múltkoriért. Feküdj rá arra az asztalra!


Igen, még egy speciális asztal is volt a szobában, ami leginkább egy satupadra hasonlított. Először lábaimat bilincselte hozzá. Egyenként az asztal két elülső lábához, majd a kezeimet a másik 2 lábhoz. Ezt követően nem igazán tudtam mozogni, de azt sejtettem mi vár rám. Oda ment az asztalhoz, és felcsatolt magának egy műpéniszt. Majd így szólt.


-Ez a méret megfelel. De csak hogy neked is legyen valami jó ebben a napban, megengedem, hogy benyálazd.


Ez nem csak sima nyálazás volt. Inkább szopás. Ilyet még nem csináltam, így eleinte nem ment könnyen. Vivi viszont egyre beljebb akarta. Többször is visszaköhögtem, már-már fulladásig benyomta. Majd a végén teljesen betolta, és úgy is hagyta majdnem egy percig, közben az orrom is befogta, így még levegőt sem kaptam. Kétszer is próbáltam köhögni, de Vivi nem vette ki. Mikor már látta, hogy vörösödik az arcom, kivette én pedig mint aki a vízben fuldoklást követően kapkodok a levegőért. Hát nem volt kellemes, de abba hagyta.


-Milyen jól szopsz te kis kurva. Van torkod mit ne mondjak. Biztos jó gecis lehet odabent minden. Na de most már hátra megyek. Na pá. Köszönt el Vivi, és a fenekem mögé állt.


-Na most jól megbaszlak te ribanc. Mondta Vivi.


Majd szép lassan, egyre beljebb hatol. Most sem volt a legkellemesebb, de közel sem volt olyan pokoli mint, mikor a teljes kézfejét mozgatta a fenekembe. Bizonyára azért, mert a műpénisz nem volt olyan vastag, viszont hosszabb volt. Így egy idő után nem is tudom melyik volt a rosszabb. Vivi többször is úgy behatolt, hogy már a combjai a fenekemhez értek. Azaz ha nem is láttam, de éreztem, hogy a pénisz teljesen bennem volt. És bár ezúttal rövidebb ideig kínzott hátul, de a sírás nem maradt el. Egy ideig próbáltam nem ordítani mivel most nem volt betömve a szám, és így biztos a fél panel felébredt volna a hangomra. De nem bírtam sokáig, a végén többször is elordítottam magam. De mikor már látta rajtam Vivi, hogy a végét járom, leállt, majd elkezdte verni a fenekem azzal a fapálcával. Most végre rádöbbentem mennyivel fájdalmasabb mint az a bőr ostor. Már az 1. csapás elképesztően csípett. Fel is nyögtem egyből. Ebből viszont csak 10-t kaptam ezúttal. Mit ne mondjak, ez a 10 felért a múltkori 30 bőrostor csapásával. Ezt követően Vivi odajött elém, megfogta az arcom, közben egy pár pofont is leosztott, és így szólt.


-Na elég volt?


-Igen Úrnőm! Válaszoltam még mindig kissé remegve, és könnyezve.


-Mit kell ilyenkor mondani te kis kurva?


Egy másodperc erejéig elgondolkodtam majd, válaszoltam.


-Kö… köszönöm Úrnőm!


-Na azért. Most itt hagylak, pihend ki magad, mert még koránt sincs vége.


Majd odament Petihez.


-Na látod? Így kell bűnhődni. Te is megfogod kapni az elmaradt büntetéseid, de ma ezzel a ribancal foglalkozok.


Majd Vivi kiengedte ketrecéből Petit, kimentek a szobából mindketten, és becsukta maga után az ajtót Peti. Nem sokáig, de egymagam voltam azon a kínpadon. Már kezdett nagyon kényelmetlenné válni. Majd nemsokára Vivi visszajött, de most már nem az a szadó-mazó ruha volt rajta. Valamivel hétköznapibb öltözetben jött vissza. Lábán ugyanúgy a magas bőr combcsizma, és egy testhez simuló piros felső.


-Remélem kipihented magad. Megyünk kirándulni. Mondta Vivi.


Ledöbbentem. „Megyünk kirándulni?” Kérdeztem magamban. Ez azt jelenti, hogy kimegyünk a lakásból emberek közé? El is oldozott. Majd folytatta Vivi.


-Nesze, itt a ruhád, vedd őket fel.


Már ha nevezhetjük ruhának amit elém dobott. Kissé megijedtem, hogy most mit is tervez pontosan.


-Na mozogj már! Vagy vissza akarsz feküdni a padra? Kérdezte.


-Nem, már is öltözök Úrnőm.


Nem telt sok időbe, mivel csak egy magas sarkút adott, ami nem kicsit volt magas tényleg. Jóformán lábujjhegyen álltam, de előtte még felvettem a kissé használt miniszoknyát is, ami annyira kicsi volt, hogy épphogy eltakarta a pinám, viszont a fenekem nagyjából félig kint volt benne, valamint egy szakadt fehér felsőt is kaptam. A magas sarkúra visszatérve, 1. nekifutásra nem is volt olyan könnyű benne járni. Többször is úgy éreztem, hogy elesek benne. De még mielőtt felvettem volna a miniszoknyát, Vivi a kezembe adott egy érdekes dolgot. Igazából ez ha azt vesszük, egy fém bugyi volt, aminek a belsejében volt egy kisebb kiálló része. Majd Vivi megparancsolta, hogy vegyem fel, és a kiálló részt helyezzem a pinámba. Kissé bátortalanul, de felvettem, majd Vivi megmutatta, hogy kell hordani, és teljesen felrántotta. Ezután pedig rázárt egy kis lakatot, és még ha akartam se tudtam volna leszedni, mivel a kulcs Vivinél volt. Majd erre felhúztam a szoknyát, viszont a „bugyi” pántjai teljesen kilátszódtak, mivel a hasam semmi nem takarta, és kb. a köldökömig ért a fémpánt. Arról meg ne is beszéljünk, hogy milyen nehéz volt ebben járni. Végül pedig Vivi hátrabilincselte kezeim és így szólt.


-Elmegyünk sétálni, mit szólsz hozzá? Az idő is nagyon jó hozzá, és ha jó kis kurva leszel, a nap végén megjutalmazlak.


-Mindennek ellenére próbáltam ellenkezni, hogy a nyílt utcán rendezzünk jelenetet idegen emberek előtt, de a másik felem viszont izgatónak tartotta, így nem mondtam ki a kulcsszót. De nem csak Vivi és én mentünk, hanem velünk jött Peti is, viszont Vivihez hasonlóan ő is jobban felöltözött, azaz hármunk közül én voltam az egyetlen alulöltözött… Majd kiléptünk a zajtón, megvártuk míg Vivi bezárja. Hála isten, síri csönd volt a panelba, senki nem volt akkor ott. Reménykedtem, hogy majd az utcán se lesz senki, elvégre dél van, sokan ilyenkor még tanulnak meg dolgoznak. Aztán szép lassan elindultunk, míg nem Vivi így szólt.


-Na, te kurva. Lent találkozunk. Te már nem férsz be a liftbe, mi meg nem megyünk lépcsőn. De siess mert nem várunk egész nap rád, ha pár perc alatt nem érsz le, itt maradsz megbilincselve. Arról ne is beszéljünk, hogy igazi kurvának nézel ki…


Elsőre mindezt nem tudtam hova tenni, de muszáj volt elindulnom. Legalább a 10 emeletes panel 5. emeletéről kellett „csak” legyalogolnom. Viszont ez se volt könnyű, mivel még mindig szoknom kellett ezt a hatalmas magas sarkút, és vigyáznom kellett ne hogy csúnyán elessek. Közben a kezeim is hátra voltak bilincselve, valamint tovább nehezítette a járást a fém bugyi is. Valamint reménykedtem benne, hogy senki nem jön velem szembe. Nagy nehezén 3 emeletet mentem le, mire hallottam egy hangot. Mintha léptek hangját hallottam volna, ami egyre csak hangosodott. Ekkor hírtelen megálltam. Majd hírtelen egy középkorú férfi jött a lépcsőn velem szembe. Meg is bámult rendesen. De egyből ment is tovább. Majd én is folytattam kínkeserves utam a lépcsőn lefelé. Mivel nem volt nálam óra, nem tudtam mennyi idő alatt értem le, de mire leértem, láttam amint Vivi és Peti ott várnak. Majd Vivi, a hajamnál fogva kiráncigált a panelből, és a következőket mondta mérgesen.


-Nem azt mondtam, hogy gyors legyél? Már épp mentünk volna el, erre látom, hogy te bénázol a lépcsőn.


-Igen Úrnőm, kérlek bocsájts meg nekem. Válaszoltam.


-Mindig nem lehet! Ezért is megfogod kapni a büntetésed.


Ezután Vivi a nyakamra csatolt egy pórázt, majd elmentünk „sétálni”, hogy Vivi szavaival éljek. Hála az égnek, senki nem volt ekkor az utcán. Bár néha 1-2 autós eljött mellettünk, de nem igazán figyelt fel ránk egyik se. Viszont előbb vagy utóbb eljött a pillanat, mikor idegen emberek szeme láttára sétáltunk. Utunk során többen is megbámultak, de Vivit ez nem zavarta, ő ugyanúgy beszélgetett Petivel tovább, engem pedig mögötte húzott a pórázzal. Hogy pontosabb legyek ugyanúgy 2 lábon mentem mögöttük, max egy párszor megrántotta a pórázt. Már egy ideje sétálhattunk, észrevettem, hogy a rakpart felé megyünk. Ez idő alatt viszont elég sok ember jött el mellettünk, én pedig minden egyes ember után egyre jobban szégyelltem magam. Végül leértünk a rakpartra, meg is álltunk majd Vivi elkezdte levenni a ruháknak nevezett rongyokat rólam. Őszinte legyek? Mielőtt elindultunk erre is számítottam, de nem hittem volna, hogy megmeri tenni. Hát megmerte. Most már tényleg teljesen látszott ez a fém bugyi. Igazából csak az volt rajtam, meg a bilincs és a nyakörv. Nagyon nem éreztem jól magam. Megmondom, ebben a pillanatban tényleg egy romlott kis kurvának képzeltem magam. Ez már szerintem a legalja volt. De valahogy még is élveztem, hogy ennyire megaláz Vivi Budapest egy része előtt. Ezzel viszont nem volt vége, Vivi még betömte a szám, levette a magas sarkúm is és csak ez után folytattuk utunkat. Méghozzá az Erzsébet-hídon át. Egyszerűen mindenki megbámult már tényleg. Sofőrök, gyalogosok, mindenki aki arra járt. Volt aki nem tudta szó nélkül hagyni. Pl. egy idősebb nő így reagált.


-Ezt most miért kell? Legalább a gyerekekre lennének figyelemmel.


De Vivi ezt is rám hárította.


-Nézze hölgyem, nem tehetek róla ha ez a kurva ilyen romlott.


Szégyenemben már nem tudtam hova nézni… Majd megszorongatta az arcom és folytatta Vivi.


-Ha hozzád beszélnek odafigyelsz, megértetted?


Bólogattam szégyenemben. A nő viszont tovább állt, nem hatott Vivi-re. Mi is mentünk tovább. Majd egyszer csak megálltunk a híd egyik oszlopánál, és Vivi levette rólam a fém bugyit, majd így szólt.


-Hú de élvezi valaki a kis sétánkat!?!?


Közbe, gyengéden simogatta pinám, majd erősen megszorította, amire fel is nyögtem, és folytatta.


-Na majd most meglátjuk, hogy szopsz te kurva.


Szájpeckemtől is megszabadultam.


Ezután Petire parancsolt.


-Húzd le a gatyád, eljött a te időd. Most jól szájba baszhatod ezt a kis kurvát.


Majd letérdeltem, és Vivi próbálta a fejemet Peti farkához nyomni. Elsőre nem igazán akartam a számba venni, főleg nem az emberek szeme láttára, de végül ebbe is belementem. Igen, leszoptam Petit. És egy idő után bele is élvezett a számba. Hogy őszinte legyek nem is volt vészes a szopás. Hozzáteszem eddig ezt nem csináltam. Majd mikor beleélvezett a számba, próbáltam kiköpni az ondót, de Vivi nem engedte. Egyenesen megparancsolta, hogy nyeljem le. Bármennyire is elleneztem, nem volt más választásom, hisz addig Peti péniszével volt betömve a szám, és még az orromat is befogta Vivi, így muszáj volt. Hát mit ne mondjak, érdekes íze volt… De ezt is kipróbáltam, most már elmondhattam magamról. Arról ne is beszéljünk, hogy voltak szemtanuk. Ezután Vivi megparancsolta, hogy öltözzek fel, majd visszasétáltunk. Visszaúton már nem történt semmi különös. Majd mikor hazaértünk Vivi a következőket mondta.


-Ma sokat tanultál, és viszonylag jól viselkedtél ezért, megengedem, hogy elélvezz Peti farkától.


Elsőre ledöbbentem, hogy ezt is megengedi, hisz az ő barátja, de belementem. Már nagyon ki voltam éhezve. Igaz, eléggé elfáradtam a mai nap után, de a nap végére jól megdugott Peti. Ezt követően még egy ideig elbeszélgettünk, majd hazamentem.


Összességében, ez egy nagyszerű nap volt. Most már ismerem a határaim, és tudom, hogy szeretem ha megaláznak.