Oh, West! Oh, Jack! 4. rész

- Garison és bandája egy pár napja rabolták ki a bankot. De mielőtt elmenekültek volna rajtuk ütöttünk. Garison az egyetlen személy, aki tudja, hogy hová rejthették el a pénzt. A többiek már a föld alatt vannak. Napok óta… – nem mintha nem érdekelt volna Derek mondanivalója, viszont felmérve egy nálam sokkal idősebb férfi testét sokkalta izgalmasabbnak tűnt.
Öregebb volt, habár a mozgása és a testét fedő ruha alatt megbújó testre gondolva lehet, hogy bármely vele egyidős ember elbújhatna mellette. Kék szemek, nőcsábító mosoly, egy pár ősz tincs a még mindig aranyszőke hajában.
Napbarnított bőr és a feszes segge sok mindent mutatott számomra, de azt nem, hogy ez a férfi ne lenne képes szólásra bírni egy másikat. De talán éppen ez volt a probléma.
- Itt is vagyunk. – a seriff irodája nem állt másból mint egy asztalból mögötte egy szék és egy szekrény.
A sarokban pedig három rácsos cella foglalta a helyett, melyek közül a középsőben ott ült egy fekete férfi az ágyon. Jelenlétünkre felénk fordult, majd mosolyogva a rácshoz ment keresztbe font karral.
- Na mi van seriff? Egyedül már nem bírsz velem? – nevetett hangosan. – Mit érsz azzal, hogy ő itt van jó ember? Akkor sem fogom elárulni, hová rejtettük el, ha ennek az illetőnek valamiféle indián hatalma is lenne.
A fejét a rácshoz nyomta.
- Sosem fogod megtudni. – aztán a cellája falának dőlve figyelt minket.
- Látja mivel van dolgom. Makacs gazember. – az asztalának dőlt és köpött egyet az elítélt felé, aki erre beintett neki egyet.
Ezen mindkettő gúnyosan elmosolyodott, majd Derek felém fordult.
- Na van valami ötleted Jack, hogy hogyan is szedjem ki belőle az igazságot? – ránéztem Garisonra, aztán a seriffre és azt hiszem támadt egy ötletem.
- Nehéz ügynek nézni ki.
- Nekem mondod.
- De talán most még nem kell elmondania az igazságot. – a seriff felült az asztalról és már a kérdését formálta volna az ajka, amikor az ingét megrántva felém húztam. – Előbb még játszunk egy kicsit.
Az ajka eleinte nem engedett és szinte harapta a számat, de ahogy a kezem a nadrágja elejére tévedt ott aztán volt bizonyíték bőven arra, hogy nem bánja.
- Én ez nem értem mi… - újból megcsókoltam és irányítva a cella felé fordítottam a fejét, amire én már az elsőnél felfigyeltem.
Garison a nadrágja elejét markolászta, miközben minket figyelt. A seriffnek egyből leesett.
- Nem igazán tudom mit kell tenni. – egy újabb nyelv bemutató következett, majd rátérve a lényegre letérdelve elé kezdtem megszabadítani a fölösleges ruháitól.
- Azért vagyok én itt. Ön csak élvezze. – nem volt ettől megnyugodva így hát kacsintva egyet és jelezve, hogy mindez csak a pénz visszaszerzéséről szól, máris kissé lazább lett.
De persze ez hazugság volt. Mert a lábára csúsztatva a nadrágját és a napvilág elé tárni a farkát, egyiknek sem volt nagyon köze a seriff munkájához. Ellenben érezve már a belépésemtől kezdve a köztük kialakult feszültséget és szókimondást, úgy gondoltam ideje közbe lépni. Pontosan ez volt a szándékom is, mikor a kezembe véve belenyaltam a makkjába.
Derek megrázkódott és a sóhajtását követve a csúcsától a tövéig csókolgattam egészen a szőrös heréjét is beleértve. Nem szoktam ennyire lenyűgözötten és érdeklődve hozzájárulni a partnerem ágyékához, de meg kellett hagyni a férfi íze magáért beszélt, épp ahogy a cellában lévő illető viselkedése is. Amelyre persze Derek is felfigyelt, ahogy Garison a gatyájába nyúlva simogatta magát és a férfival együtt nyögött, még mindig a falnak dőlve. Ideje volt hát a következő lépésnek. A seriff még mindig a bűnözőt nézte, talán egy kicsit tovább is mint az elvárható lenne egy hetero férfitől, de nem nekem kell ezért elítélnem, az már biztos. A férfiasságát az ajkamba csúsztattam és rájöttem kissé elszámoltam magam a méreteivel, amely úgy látszik nagyobb mint vártam.
Még csak egy kettőt bólintottam feléje, de máris hatalmas volt. A kezembe fogva húztam mélyebbre és el kellett hinnem, hogy megértem azokat, akik az enyémmel álltak néha szembe ilyenkor.
- Magának aztán méretes egy férfiassága van uram. – bekapva jól megforgattam a számba, majd hirtelen a cella felé fordítottam a fejem, miközben a kezembe hagyva húzogattam. – Nem, de Garison?
A férfi a faltól eljőve a rácshoz állt meg.
- Miről beszélsz te? – a mozdulat a gatyájában egyértelmű volt, hogy megrántotta a férfiasságát, miközben én bekapva szoptam a farkát a seriffnek.
Az íze pezsdítő volt és zamatos, de nem úgy, ahogy a fekete férfi elővette a nadrágjából a sajátját és játszani kezdett rajta. Kivéve az ajkaim közül felé vigyorogtam.
- Csak azt, hogy te is szívesen megkóstolnád, nem? – a válasz nem érkezett, de a keze erősebben mozgott már, amire én felállva odamentem hozzá és letérdeltem elé.
Éppen a hosszú, kemény sötét dákója elé.
- De lehet, hogy először meg kell kóstolnom téged. – és nem létezve választása elnyeltem az övét.
Felsóhajtott és kezét a hajamba túrva simogatott, miközben hallottam hátulról, hogy a seriff odalép mellém. A felsője kigombolva, a kalapján és a csizmáján kívül pedig nem volt más rajta. Pillantásomat vetve a nyers férfi erejére, máris hiányozni kezdett. De mielőtt még bármit tehettem volna Garison ujjai erősebben markoltak a hajamba és onnantól húzva a rácsokhoz mélyedt el jobban az ajkam között.
Nem tudtam mi történne, ha Alex rajta kapna minket, bár biztos voltam benne, hogy eleinte megdöbbenne. Aztán ha szerencsém úgy hozná, adandó alkalommal már a seriff férfiasságán lovagolna, miközben a farkamat szopná. A fejemben támadt képek felizzítottak és látva Dereket, ahogy játszik a péniszén, máris felé nyúltam ki.
Már az hogy újra megérintettem sóhajtott nagyot, majd az azt követő nyögések a fokozott játékomtól eredtek ki. Miközben az elítélt sötét barna szemeivel le nem tudta venni a férfi farkáról. Látva pedig, hogy megnyalja a szája szélét, máris egy utolsó lélegzettel nyaltam végig a falloszán, bár ez még nem a búcsú volt. Reméltem.
- Azt hiszem itt az ideje a vallatásnak seriff. – felálltam és mindkét férfi rám nézett, miközben én csak Garisonra összpontosítottam. – Mit szólsz hozzá? Térdelj le. – az elítélt pedig szó nélkül letérdelt és elkezdte kigombolni az ingét, miközben a helyemre Derek állt be.
Garison megválva az ingétől a rácson át megragadta a férfi farkát, aki erre közelebb is lépve már a cellában volt az ékessége. Mindezt mellettük állva figyeltem, ahogy a fekete alak felnézve a rendőrére mosolyog és húzogatja a telt nemes részt. A szemükbe néztem és láttam jól, hogy milyen elsöprő erővel hat ez rájuk. Ahogy egykoron másokra is. Egy életben, ahol biztonságban és szeretetben lehettem.
De azok az idők gyorsan elmúlva, valami rosszabb vette át a helyét, ami elől jobb volt elmenni, mint előbb utóbb csapdába kerülni. A múlt sarát gyorsan leverve magamról máris egy sokkal izgalmasabb jövő felé kalandozott a pillantásom. A bűnöző ajka rácuppanva a seriff férfiasságára úgy fonódtak rá, mint aki el sem akarja engedni. Derek pedig a kezével irányítva jobban farkán húzta rá a férfit.
- Ez az! Végre valami értelmeset is tudsz mondani. – gyönyörű volt, ha szabad magamat így kifejezni, ahogy a sötét ajkak között eltűnt a fehér dákó.
Talán még Alex is ezt gondolná, de ha nem is ő, a barátai biztosan. Közben sem tudva levenni a szememet Derek gömbölyű idomairól, amelyek csábítva rezzentek meg ahányszor csak Garison nyelt egy nagyot és mélyebbre húzta a férfiasságát a szájába. Így hát mögéje térdelve megragadtam a két gömbjét és széjjel húzva beleköptem egy nagyot, amire maga a seriff és persze az elítélt is felfigyelt.
- Maga meg mit… - még végig se hagyva mondani már a nyelvemet toltam be neki, mely után egy ujjam váltotta fel. – Ez kissé fáj, de nem is rossz annyira.
- Higgye el seriff ez még annál is jobb lesz. – pillantva egyet a kőkemény fekete szerszámra, ami eddig kihasználatlanul lógott a rácsok mögött.
Amit szándékomban állt használni is. A nyelvemet felváltotta két ujjam ami úgy hasított benne, akár csak a farka Garison ajkai között. A sóhajait követve pedig még többet akart adni neki. Így nyomva neki én, ő úgy hajlott a fekete férfi felé.
Az ánusza nehezen fogadta el a jelenlétemet, de mint minden óra egyszer megtanul helyesen járni. A testén végig menő változások apró izzadtság cseppeket vonzottak magukkal, melyet meg akarván kóstolni azon nyomban felálltam.
A sós íz bejárva a számat, míg két ujjammal dolgoztattam meg a lyukát, addig tökéletes kilátásban részesülve figyelhettem, ahogy újra és újra eltűnik a fekete alagútban a fehér vonat. Féltékeny voltam talán? Egyszer az voltam, de most már maga az élvezet ad számomra kielégülést, ahogy mások teszik. A férfi nyakára borítva ajkamat csókolgatni kezdtem és még nagyobb tempót követeltem a fenekében.
Ő nyögött és én már haraptam a hátát, hallgatva finom, édes hangját, amelynek az elítélt is fültanúja lehetett. Nem lehetett egyértelműbb az, hogy Derek teste vágyott a teljességre, amit most meg is fog kapni.
- Ez nagyon fura! Ez annyira jó! Erő… - a teste megremegett és a hangja elakadt, de még végig mondta kérlelő sóhajai közepette. – Erősebben! El fogok menni! Oh Istenem. – a fekete férfi pedig ezen mosolyogva kihúzta a szájából és a mellkasa elé téve a hatalmas dákót verni kezdte neki.
- Igen ez az! Már érzem is az ujjaim között seriff! – minden izma összerándult és felém fordítva a fejét az ajka találkozott az enyémmel.
- Oh! Oh! – mondta ezt sokadszor, miközben a nyelve a számban volt és Garison  mellkasát elkezdte megöntözni az ondója.
A makkjából feltörő folyam úgy száguldott végig a fekete bőrön, akár az égen az éhes keselyű a dögért. A férfi megragadva rázta és ő maga is sóhajtozott, ahogy testét a meleg férfi nedv járta végig.
- Ad nekem mindent. Érezni akarlak magamon! –  Derek makkját a mellbimbójához nyomva törölte rá az utolsó folyam adta lökéseket, amik a farkából származtak, majdan újra a szájába véve megtisztította azt.
A seriffet szinte a karomba tartva lihegett és rám mosolyodva viszonozta azt. Aztán az ujjaim, amelyek eddig jó szolgálatot tettek elhagyták őrhelyüket és figyelmem újra Garison fegyverére esett, aki már a szájához verve vigyorgott Derekre.
- Mit szólnál Derek ha folytatnánk a kivallatását? – rám néztek, mind a ketten, míg nem a fekete falloszra mutattam. – Lássuk tudsz-e valamit kezdeni vele?
- Én? – látva a szemében a bátortalanságát ellazítottam még egy csókkal, majd megfordítva a rácshoz nyomtam és Garison már tudta is, hogy mit kell tennie.
- Várj ez biztosan egy jó… - a fekete férfi nem várt tovább és lassan elhelyezkedett az általam feszített lyukban.
- Igen. – megcsókoltam és a keletkező fájdalmat a számban vezette le, miközben az elítélt kíméletesen elindult benne. – Gyerünk Derek, tudom, hogy szeretnéd megtudni, hogy hol a pénz. – rám nézett és tudta, hogy igazam van.
De lehet, hogy csak Garison farkára vágyott, nem tudom, de nem hagyva neki késlekedést elindította a seggét felé. A fekete bűnöző döbbenve vette tudomásul, hogy a seriff egészben elnyelné a farkát, ha nem lenne a rácsok mögött. Nem kellett ezután sokat motiválnom őket, mert szinte maguktól működött a kémia.
Miközben a gatyámból elővéve a dákómat verni kezdtem a látványukra. A férfi hátra tartva a karjait a rácsban kapaszkodva nyomta magát egyre jobban és gyorsabban Garison ágyéka felé, aki sóhajtozva vele együtt adta tudtunkra, hogy mennyire élvezi is ezt kihallgatást.
- Ha ezzel kezdtél volna már a legelején, talán előbb elmondom, hogy hol van a pénz. – és váratlanul rásózott egy nagyot Derek egyik gömbjére, ami most vörös színben mutatkozott meg.
Nem bántotta az ütés, ha nem a keletkező fájdalom által még jobban neki leselkedett a háta mögött lévő keletkező gyönyörnek. Aminek kapujában lassan már ott volt az elítélt.
- Visszatérhetünk rá, ha szeretnéd ennek a végén. De mindenekelőtt kevesebb beszéd és több legyintés, ha kérhettem. – nevetett egy nagyot, majd egy nyögés tört fel belőle miközben a fekete férfi tovább mérte rá a vágyfokozó csapásait.
Egyre nagyobb lendülettel játszottam már magamon is. Nem tudva betelni a köztük kialakult egységen. A seriff lökte magát hátra, míg a lendületet tartva Garison ütötte felváltva mindkét ülepét a férfinak. Pajkos Derek pedig egy cseppet sem bánta már, hogy itt vagyok. Máshol is lehetnék és gondolataim a farmra terelődtek, ahova nem sokára vissza kell térnem. Remélve, hogy Alexszel nem hagyjuk ki Joshua egy kezes műsorát.
Aztán visszanézve a cellánál egyre sűrűbbé váltak a nyögések, amiknek meg lett a maga eredménye. Az elítélt ütéseit abbahagyva már csupán a férfi mozdulatai voltak hátra, amikor kihúzva a farkát már is hevesen megrázkódott a teste és vízesés-szerűen öntötte el Derek hátát a sós nedv. Ezt megérezve meg is állt és csak hallgatta Garison hangjában a kielégültség jegyeit. Ő is úgy érezte magát. A feneke fájhatott, de találkozva a pillantásunk láttam rajta, hogy minden percét élvezte.
Persze én sem álltam jól, pláne mikor még a fekete férfi álló dákóját egy párszor még megmerítette a seriff lyukában, aki ettől újra rákapva mozdult felé egyet, kettőt. Mind kettő le volt nyűgözve, ahogy én is. Aztán hevesen megrázkódtam és Derek ezt látva a cellától elém térdelve nyitotta ki a száját. A szemében pedig a kérleléssel engedtem át magam a gyönyörnek. A makkomból ki lökődő ondó egyenesen a férfi arcára, hajába szökkent, amely elborította az egészet.
Nem mintha nem lett volna ez a nap már úgy is izgató, de figyelve, ahogy egy köztiszteletnek örvendő férfi előttem térdelve mosolyogva fürdik a nedvemben, az izgató volt. A nyelvét kinyújtva kezdte le lenyalni magáról, miközben minden cseppet neki ajándékoztam. A kielégültség érezhető volt körülöttünk, ahogyan akár a tavasznak az eljövetele is. De sajnos nem maradhattam tovább, mert volt egy ígéret, amit be kellett tartanom.
- Azt hiszem, seriff van mit megbeszélniük Garisonnal, azt hiszem. – mosolyogtam rá és elrakva a péniszemet örömmel néztem, ahogy a kalapját megemelve rám kacsintott.
- Úgy lesz fiam és köszönök mindent. Azt hiszem innentől én magam is meg tudom oldani. – rátette a vállamra a kezét, majd a cella felé ment vissza.
Nem néztem vissza, de ha a fülem még jó volt, akkor a rács kinyílt. Egy pillanatra azért még visszanézve pedig már az asztalon feküdtek egymáson és mindegyikük a másik farkát szopta édesen. Szóval hát ilyen egy nap a seriff irodájába.
Kevesebb bűn, több farok a seggbe.