Történetek
a a
2016.10.23 | Sinara | Leszbi | Megtekintések száma: 3310
Lopott pillanatok hármasban 5. rész
Írta:  secretsxywriter

Fordította: Sinara

Az eredeti megjelenésének időpontja: 2015. december 12.

******************************************************************************************

- Nem akarom! Nem akarom! - lihegtem, miközben erősen megmarkoltam a lepedőt.

- Lélegezz mélyeket, ahogy tanultuk a Lamaze-csoportban! – törölte meg Meredith a homlokomat.

- Dugd fel a Lamaze-t! Én nem akarok mást, csak... Ó, egek! - sikoltottam fel.

- Hívd a nővért, Joanie! - mondta Jenna. - Szükség lesz fájdalomcsillapítóra.

- Nem – ráztam meg a fejem.

- Csss! Minden rendben, Drágám – fogta meg Jenne a kezem, és előre hajolt, hogy megcsókoljon. - Nézz rám!

Violaszín szemeire és ragyogó mosolyára, tökéletesen összetűzött haja keretezte arcára koncentráltam és gyönyörű testére, amihez néhány órája hozzásimultam, amikor elfolyt a magzatvizem.

Én pedig most itt voltam egy hülye kórházi köpenyben, meztelen hátsóval a világ felé. A hajam kócos volt, és nedvesen tapadt az arcomhoz. Mindenem fájt, különösen a hátam, a jobb hónaljam és a bal kezem. Az utóbbi kettő a sérüléseim miatt, bár a fájdalom az utóbbi időkben szinte már teljesen elmúlt.

- Gyűlöllek.

- Tudom. - Életem szerelme csak mosolygott rám.

A feszülés lassan csökkent, mire a nővér megérkezett, hogy mindent ellenőrizzen, majd hozzákezdett a tágításhoz. Legszívesebben letéptem volna a fejét, amikor kijelentette: - Már nem tart sokáig.

Már három órája ezt mondogatta.

Joanie és Meredith hideg vizes ronggyal törölgették a homlokom, miközben Jenna beszélt hozzám a nővér két látogatása között. Próbáltam nem az órára figyelni, de nem tehettem ellene. Titokban azt reméltem, kibírom még éjfél utánig.

Hat órával később már teljesen kimerültem a nyomásoktól. Jenna egy pillanatra se mozdult el mellőlem, Mereduth-t és Joanie-t viszont Dr. Nayum kiküldte a szülőszobából. Egy-egy nővér állt az ágy két oldalán a megfelelő szögben tartva a lábaimat.

- Csak még egyszer, Kat! - mondta Dr. Nayum.

- Képes vagy rá – simította az arcát a homlokomhoz Jenna, miközben én a szuszt is kiszorítottam a kezéből. - Ez az, kislány.

Sosem éreztem még ennyi fájdalmat életemben. És még azt hittem, hogy a röplabdaméretű hasam nem is olyan nagy... Ó, egek!

Már szinte önkívületi állapotban voltam, amikor több hang töltötte be a fejem, hogy álljak le, majd nyomjak megint, aztán ismét hagyjam abba. A fenébe is! Döntsék már el, mit akarnak!

A nyomás egyre csak növekedett a lábaim között, majd hirtelen ismétlődő sírások törtek fel, én pedig megmerevedtem. A tekintetem találkozott Jennáéval. Ő is visszatartotta a lélegzetét.

- Gratulálok, Mrs. és Mrs. Swallow. Gyönyörű kislány – mondta Dr. Nayum.

Elsírtam magam, ahogy a rózsaszín csöppséget a karjaimba fektették. Az ő sírása abbamaradt, ahogy aprócska fejét a mellemhez igazítottam. Azonnal szopni próbált.

- Hadd segítsek! - suttogta Jenna és gyengéden lehúzta a köpenyem vállpántját, hogy kiszabadítsa a mellemet.

A mi kislányunk azonnal utat talált magának a mellbimbómhoz és teljes erejéből szopni kezdett.

- Úgy tűnik, konkurenciád akadt – vigyorogtam a feleségemre.

- Vele ezer örömmel osztozom – csókolta meg Jenna a mi kis madárkánk feje búbját, majd engem is szájon csókolt. - Bár hiányozni fog...

- Majd szerzünk egy új piercinget, ha már elválasztottuk a kicsit.

- Az jó lesz – vigyorodott el.

***

Felébredtem a pihenésből és megetettem a gyereket, amikor kopogtatás hallatszott a kórházi szoba ajtaja felől. Meredith és Joanie dugták be a fejüket.

- Ne haragudj! Már nagyon kíváncsiak voltunk – suttogta Meredith. - Bejöhetünk?

- Gyertek csak! - ásítottam.

Az ágyam köré gyűltek.

- Már sokkal jobban nézel ki, Kat – mondta Joanie. - Hogy érzed magad?

- Fáradtan. De mintha a fellegek között járnék. - Egy pillanatra se tudtam abbahagyni a mosolygást. - Sosem voltam még boldogabb életemben.

- Nyugi, nem veszem magamra – lépett el Jenna az ablaktól a rózsaszín kis butykost ringatva a karjaiban.

Meredith felnyögött.

- Ő a leggyönyörűbb kisbaba, akit valaha láttam. Megfoghatom?

- Én is, én is! - lelkendezett Joanie.

Jenna eligazgatta a takarót a ráncos kis arc körül.

- Hadd mutassam be a családunk új tagját, Essie Mae Swallow-t. Született június 9-én 0:06-kor 45,5 centivel és három kilóval.

Felnevettem, ahogy a két újdonsült nagynéni álmélkodva hüledezett.

- Nézd csak a kis szőke haját! - futtatta végig Joanie az ujjai hegyét Essie halántékán.

- És azok a világoskék szemek! - vigyorgott Meredith. - Érdekes lesz látni, megváltozik-e valamelyik a következő hónapokban. Elmondjátok végre, milyen volt a donor, akit választottatok?

Megráztam a fejem.

- Amíg egészséges, az apa nem számít.

- Meséltek majd neki a kicsiről? - nézett ránk Meredith, miután átvette a csöppséget a testvérétől.

- Egyszer talán – bólintott Jenna gondosan megigazgatva a takarót a kicsi körül.

- Na és, mennyire volt nehéz? - ült le Joanie az ágyam mellé.

- Nehezebb, mint hittem – mosolyogtam Jennára. - De megérte.

Feleségem bólintott, és leült a másik oldalamra.

- Essie-nek szüksége lesz valakire, akivel játszhat – ringatta Meredith az unokahúgát, majd halkan gügyögött neki. - Igen, igen. Így van, nem igaz? Talán szeretnél egy kis öcsikét vagy hugicát.

A vér egy pillanat alatt kiszaladt az arcomból.

Joanie felnevetett, Jenna pedig lehunyta a szemét és felsóhajtott: - Az Úr segítsen...!

Mert hát a végén sosem tudhatod, mi sül ki néhány boldogan eltöltött lopott pillanatból.

Vége(?)
Folytatni szeretném a történetet
Előző részek
Meglepetés! Kat és Jenna újabb kalandjai, már az esküvő után.
Meglepetés! Kat és Jenna újabb kalandjai, már az esküvő után.
Meglepetés! Kat és Jenna újabb kalandjai, már az esküvő után.
Meglepetés! Kat és Jenna újabb kalandjai, már az esküvő után.
Íme az utolsó rész!
'Túl könnyű volt. Egyszerűen csak túl könnyű. Beilleszkedni egy új városban, egy új munkahelyen, új barátok között. Sokkal nehezebbre számítottam. Küzdenünk kellett volna, hog...
"– Kat, ez törvénytelen! Sosem láttam még Jennát ilyen dühösnek. Nos, talán aznap este, amikor behúztam Danny-nek és törött karral vittek be a kórházba. De az teljesen más volt...
"– Nem volt igazából rossz álom. Csak… nem is tudom. – Felsóhajtottam, és ismét belekortyoltam a reggeli kávémba, figyelve, ahogy a hó szálingózik a nappalink ablaka előtt, és a p...
A történet a szerző Lopott pillanatok, Lopott pillanatok Toszkánában, Lopott pillanatok Párizsban, Lopott pillanatok Chicagóban, Lopott pillanatok a szerelemben és Lopott pillanato...
Háttal álltam a közönségnek, jobb kezem a fejem fölött markolta a rudat, lábaim pedig vállszélességben széttéve. Hallottam a suttogást, székek csikorgását a laminált padlón. Aztán ...
A meló egyszerűen őrjítő volt a következő héten a közelgő ünnepek miatt. De az idő gyorsan eltelt, és mielőtt észbe kaptam volna, már december huszonnegyedike volt. Amikor felkelte...
Megjegyzés: A történet a szerző Lopott pillanatok, Lopott pillanatok Toszkánában, Lopott pillanatok Párizsban, Lopott pillanatok Chicagóban és Lopott pillanatok a szerelemben címen...
Íme a történet befejező része, a sorozat azonban tovább folytatódik.
Kat emlékei után, most megismerhetjük Jenna élettörténetét is, miközben a párocska élete egy újabb vihart él át.
A történet a szerző Lopott pillanatok, Lopott pillanatok Toszkánában, Lopott pillanatok Párizsban és Lopott pillanatok Chicagóban címen felkerült történeteinek folytatása. A szokás...
Hasonló írások
Hozzászólások
Nem vagy bejelentkezve! A hozzászóláshoz kérjük jelentkezz be!
Hasonló írások
Ajánlott oldalak