Lopott pillanatok hármasban 1. rész

Meglepetés!
Kat és Jenna újabb kalandjai, már az esküvő után.

Előzmények:
Lopott pillanatok
Lopott pillanatok Toszkánában
Lopott pillanatok Párizsban
Lopott pillanatok Chicagóban
Lopott pillanatok a szerelemben
Lopott pillanatok karácsonykor
Lopott pillanatok az oltár előtt

Írta:  secretsxywriter
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2015. december 12.

******************************************************************************************
- Nem szívesen fogadnánk örökbe – mondta Jenna, majd egy újabb szelet kalácsért nyúlt, és a szájába helyezte.
- Akkor a lehetőségeitek eléggé korlátozottak – vont vállat Joanie, és belekortyolt a kávéjába.
- A természetes út mindig nyitva áll. Az a Brad fickó az esküvőtökről igencsak vonzónak tűnik apajelöltnek – kacsintott Meredith egy vigyor kíséretében. - Én belevágnék.
Joanie levágta a papírpoharát a fa asztallapra.
- Ha valaha is...
- Nyugi! Csak vicceltem – emelte maga elé védekezően a kezeit Meredith.
- Egy férfi se dughatja a farkát a feleségem vagy az én közelembe – horkantott Jenna.
Meredith megvonta a vállát.
- Ez esetben marad a mesterséges megtermékenyítés, vagy a lombik. Mindkét esetben romantikus kapcsolatba kell kerülnöd egy pulykatöltővel.
- Ebből elég! - kiáltottam fel és hátralöktem a székemet. - El se hiszem, hogy erről beszélgettek!
- Sajnálom, Kat – állt fel Jenna is és átölelte a vállamat. - Nem akartam, hogy ilyen irányba terelődjön a szó.
- Nos, pedig megtörtént – húzódtam el tőle, és a lépcső felé indultam.
- Azt hiszem, ez az este vége, hölgyek – hallottam még Jenna hangját magam mögül.
Egy sor elköszönés visszhangzott még a földszinten, miközben a hálószobánk felé indultam. Becsaptam az ajtót magam mögött, és az ágyra vetettem magam, hogy a párnába fúrhassam az arcom. Legszívesebben csak álomba sírtam volna magam, de a könny nem akart jönni. Éreztem, ahogy a neheztelés és a vágyakozás viaskodik bennem a bűntudattal. Megvadult macskákként kergették egymást a bensőmben.
Halk kattanás hallatszott, ahogy a kilincs elfordult, az ajtó kinyílt, majd egy újabb jelezte a csukódását. A lámpák nem gyulladtak fel, a következő pillanatban viszont megéreztem, ahogy egy súlyos test nehezedik mellém az ágyra.
Jenna nem szólt egy szót se, csak mellém heveredett, és a karjaiba vont. A bőre kellemesen meleg volt, ahogy hozzá simultam. Még a lélegzete is kellemesen cirógatta a tarkómat.
Ahogy egy ideig ott feküdtünk, lassan kezdtem megnyugodni. Nem éreztem többé a fojtogató sírást. Ha ezt akarta elérni, hát sikerült.
- Köszönöm – fújtam ki a levegőt.
- Beszélj hozzám, Kat! - simította félre a hajamat az arcomból és a fülem mögé tűzte. - Csak mi vagyunk itt. Te meg én.
Felemeltem a fejem, hogy a szemébe nézhessek. Kissé szorosabban fonta körém a karjait, előre hajtotta a fejét, és az ajkai találkoztak az enyémekkel. Aztán kissé elhúzódott, de egyik keze még mindig az arcomon pihent, és ujjai a hajammal játszottak.
Szomorúan rámosolyogtam.
- Azt hiszem, szeretnék egy gyereket – motyogtam.
- De?
Amikor pislogtam, egy könnycsepp gördült le az arcomon. Most bezzeg magától jön!
- Tudom, hogy azt mondtad, tökéletes az életed. Az otthonunk, a munkánk, a barátaink. De ha tökéletes, mégis miért szeretnék többet?
- Ó, Drágám! - törölte le Jenna a könnyemet a hüvelykujjával.
Elégedetten nyögtem fel, amikor ajkai most kissé erősebben nyomódtak az enyémekhez. Nyelve tapogatózva kereste az utat, miközben ujjai tovább cirógatták arcomat.
Aztán fölém kerekedett.
Hangosan felnevettem, és kibontakoztam a csókból.
- Jenna! Igaz, hogy rengeteget fejlődött a tudomány az elmúlt években, de attól még mi ketten nem tudunk összehozni egy gyereket.
- Tudom. Most pedig fogd be!
Ismét megcsókolt, miközben gyengéden térdei közé szorította a csípőmet. Érzékien finom ajkai mosolyra húzódtak, ahogy ágyéka az enyémhez simult. Aztán egy gyors mozdulattal felrántotta rajtam a felsőmet.
A lélegzetem is elakadt, ahogy ujjai végigfutottak meztelen hasfalamon, célba véve a melltartómat. Szemeiben vad láng égett, ahogy félrehúzta az anyagot és lesegítette az egyik kosarat a halmomról.
Nyelvének hegye végigszaladt a bőrömön, borzongást csalva elő belőlem.
Felnyögtem, a hátam megfeszült, ahogy nyelve a mellbimbómhoz ért, majd fogai közé csippentette azt. Kezeim a vállára simultak, és végig egymás szemébe néztünk, miközben a melleimet izgatta. Minél tovább folytatta, légzésem annál nehézkesebbé vált, míg végül már zihálva könyörögtem, hogy folytassa.
Elégedetten morgott, majd felemelkedett rólam, hogy kizipzárazhassa a nadrágomat, azonban nem siette el a dolgot, és vigyorogva izgatott, ahogy lassan lehúzta rólam a ruhadarabot.
Ismét felnyögtem, ahogy körmei végigszántották a bőrömet, majd kezei visszatértek, hogy a bugyimtól is megszabadítsanak. Melleim és állam közé gyűrt felsőm sánca fölött figyeltem őt.
- Itt is vagyunk, Kat cica – vigyorgott Jenna, miközben gyengéden széttolta térdeimet.
Abban a pillanatban, hogy nyelve a csiklómhoz ért, szinte már felsikoltottam. A nyöszörgés pedig nem maradt abba, miközben szeméremajkaimat izgatta. Kezeim a saját melleimre simultak, egyiken még mindig a melltartó kosarán keresztül, és gyengéden gyúrogattam Jenna nyelvének mozgása ütemére.
Lehunyta a szemét és halkan dorombolt, miközben rámarkolt a combjaimra. Nyögéseink egymásba olvadtak, a tempó pedig egyre csak növekedett. Hátam egyre jobban megfeszült, csípőm kiemelkedett, ő viszont gyengéd erőszakkal az ágyon tartott.
Amikor feljuttatott a csúcsra, velem együtt sikkantott fel. Még mindig hevesen ziháltam, és igyekeztem magamhoz térni, miközben mellém hengeredett. A saját ízemet éreztem az ajkain, amikor felém fordult, és a számba tolta a nyelvét.
- Mi a fene volt ez? Te is elélveztél?
- Aham. Elképzeltem, ahogy ugyanazt teszed velem, amit én veled. Teljesen beindított. - Ujjai hegyével végigsimított alhasamon, demonstrálva, hol kerítette hatalmába az érzés. - De most először történt ez meg velem. Nem volt ugyanaz, mintha tényleg te csináltad volna, de egyértelműen élveztem.
- Hihetetlen vagy – csókoltam vissza. Nyelvemmel végigsimítottam ajkait.
Jenne csak vigyorgott, majd mindketten a hátunkra hengeredtünk, hogy a plafont bámuljuk.
Néhány pillanat múlva, amíg a néma sötétséget bámultuk, már majdnem elaludtam. Aztán megéreztem, ahogy megfogja a kezem és ujjait az enyémek közé fonja. Felém fordult, és egyszerre fontuk egymás köré karjainkat.
- Szóval, Kat cica, lesz egy kisbabánk?

Folytatása következik!