LND - A luxuskollégium 3.

Matt nagyot nyögött, a hónap, ha nem az év legnagyobb önkielégítését élte át... A Sinen-John párosnál még senki nem izgatta fel jobban, a két fiú egymás mellett pihegett, míg Larson felkapta ruháit, és felszívódott. Matt is elálmosodott, rendbe tette magát, hogy átadja a műszakot az éjféltől, reggel hétig ügyelőnek, s csendben, komótosan haza hajtson.
Tusolás után óvatosan bebújt az ágyába, felesége mellé, a megszokott illatok az otthonosság érzetét erősítették benne, az asszony hajából is áradt a virágillat.
A nő érzékelte, hogy megérkezett párja, telt szája mosolyra húzódott, egyik kezét a férfi vállára helyezte, s szuszogott édesen tovább.
Matt a plafont bámulta, szeme hamar hozzászokott a sötéthez. A reluxa résein beszűrődött az elegáns, kertvárosi negyed utcáját megvilágító lámpa fény, ő pedig újra azt gondolta, mennyire szar és perverz ember. Ezen az éjjelen szinte semmit nem aludt, és hány ilyen alkalom akadt már amióta a kollégium igazgatóhelyettese lett!
Viszont először merült fel benne, hogy nem biztos, hogy így akar élni tovább, visszafojtva igazi vágyait, letagadva biszexualitását. Csak lenne hozzá bátorsága, hogy változtasson! Kötötték a konvekciók, szokás, a megfelelés és a felelősségtudat. Mert bizony, ezeken az irodai, apró kisiklásain kívül - ahol önmaga cinkosa volt, példás családapaként viselkedett, és érzett is.
Ugyanakkor tomboltak benne a hormonok, jobban kívánta a szexet, mint valaha, amint eszébe ötlött, mit is nézett nemrég, a merevedése újra nyomta a tiszta alsóját. A feleségével átlagosan kéthetente egyszer feküdt le, fáradtságra sem kellett hivatkoznia, legtöbbször sokat tartózkodott a kollégiumban, a munkájának élt. Ezt láthatta a külső szemlélő és bizonyára az asszony is...

- Egyelőre elmehetsz! És vidd a patkányaidat is, mielőtt elevenen fel falatom veled!
Sinen úgy tápászkodott fel, akár valami béka, arca lángolt, a hátsója sajgott, amíg csendesen feküdtek egymás mellett, el is feledkezett arról, hogyan került a szobába. Egészen romantikus húrok pendültek meg benne. Milyen ostoba is!
A valóság arcul csapta, John utálkozva nézett rá, a lepedő csak az alfelét takarta, ült az ágyban, dohányzott vagányan, mint a nagy filmekben. Széles vállára, erős mellkasára Sinen még vetetett egy utolsó pillantást, de a szemébe nem mert bele nézni a végzős fiúnak.
A szobájába kullogott, nem érette, hogyha jól esett neki a szex, a kollégium legmenőbb, és általa titkon imádott pasija lefektette, akkor miért szúr úgy a mellkasa, és minek akarnak folytonosan könnyei kibuggyanni…

Az események megszokottan alakultak az LND-ben, ment minden a maga útján, azzal a különbséggel, hogy Sinen lelke sokkal jobban sajgott a szokásosnál. A barátainak persze nem merte bevallani mivel büntette meg John, csak annyit mondott:meghiúsult a terve, mert a fiú szinte végig a szobájában tartózkodott.
- Akkor másként kell megbüntetnünk azt a nagyszájút! - Ágált Landon, Sinen egyetlen igazi barátja. A vörös, szeplős fiú erős, izmos, apjának a cukorgyára hozott mesés bevételeket, de ez Landont egyáltalán nem érdekelte. Szerette a szakadt divatot, a lezser ingeket, a hanyagságot, és proligyereknek feltüntetni magát. Sinen azonban nem ezért kedvelte, hanem mert a fiúnak nyílt és barátságos mosolya volt, és olyan jó szíve - tiszta jellemmel, amilyennel talán még sosem találkozott.
Sinen délelőttjeit kitöltötte az iskolapad és leginkább a számok világa, délutánjait kevés kivétellel a barátaival a kollégium falai között ütötte el. Lejárt az uszodába, annál is inkább, mert Landon a korcsoportjuk egyik legkiválóbb úszójának számított, a megyei versenyt is ő nyerte meg. Kísérgette szorgalmasan az úszás edzésekre, jól levezette vele a fölös energiáit.
Egyik alkalommal a megszokottnál sokkal később, éjjelbe hajlóan indultak úszni, de arra igazán nem számított Sinen, hogy Johnnékkal keverednek össze az öltözőben, akik épp túl voltak az edzésen, már felöltöztek egészen, csupán törölközőiket akasztották a szárítóra. Ők gyanútlanul lepakolták a sportfelszerelésüket, és nem vették észre a két barát cinkos összekacsintását.
Négyükön kívül senki nem tartózkodott a helyiségben, Sinen csak arra tudott következtetni, hogy vagy túl késő van, vagy a két végzősnek köszönhetik a dolgot. Vészterhes pillantást vetett az ajtó felé, aminek a kulcsát akkor tette zsebre vigyorogva Larson!
- Nahát, nahát - cövekelt le a két idősebb Sinenék előtt - a pisisek még fenn vannak! 
- Talán túl sokszor is. - nyomta meg a hangját John. - Nézd a kis vöröst, milyen szeplős, talán  csak nem arra számít, hogy majd a víz lemossa a cuki pöttyeit?
- Hagyj - csapott a keze felé Landon, mert John végigfuttatta hosszú ujjait az arcán.
- Mit akartok? - nyögte rekedten Sinen. - Ki vele, verjetek meg minket, aztán engedjetek. Dolgunk van - jelentette ki bátran.
Larson felhúzta a szemöldökét, Landon keresztbe fonta karjait kockás inge előtt. Fekete bakancsát bámulta, amibe betűrte fekete, lábra simuló farmerjének szárát.
- Egyik jobb bőr, mint a másik - nevetett Larson. - Nézzük, melyiknek fincsibb a húsa. Vetkőzzetek le! - szólt a fiúk felé.
A két arc kipirult, Sinené jobban lángolt, amikor Landon rá nézett.
- Nem akartalak bajba sodorni, az én hibám. Őt engedjétek el, semmi köze a patkányos dologhoz!- villantotta szemét kihívóan Johnra.
- Kussba legyél! - rivallt rá az. - Ki kérdezett? Akkor beszélj, ha engedélyezem! Azt mondta a barátom vetkőzzetek, ne mérgesítsetek fel várakoztatással!
Ekkor John Sinen mellé lépet közvetlenül, egyetlen rántással kettészakította elegáns ingét a gombok mentén, majd lenyúlt  a lábai közé. Közben szája a mellbimbókra tapadt, erősen és röviden megszívta az egyiket, majd ugyanezt tette a másikkal is. Kényelmes terpeszbe állt, mintha csak a neki járó dolgot kellene elfogadnia, akár bármelyik más szolgáltatást az LND-ben. Aztán váltogatva hajolt a kicsi és már fájdalmasan merev bimbókra, míg keze a kemény falloszt dörzsölgette le-fel, tenyere csúszott a combok között.
- Mondd el, mit akarsz? - suttogta  Sinen szaggatottan.
John nagyot nyelt. Nem igazán tudta miért szemétkedik a fiúval éppen akkor és pont ott, bár igazság szerint többször is meglesték már Larsonnal hogyan edz a másik kettő, és akkor fogalmazódott meg bennük, hogy egyszer még meglepik őket az öltözőben, amikor ki lesznek fáradva. És tessék, a véletlen az ölükbe pottyantotta a lehetőséget!
John felnevetett, Landont nézte, akit Larson az öltözőszekrénynek nyomott, majd karjait kifeszítve ráhajolt a szájára. Nem is gondolta, hogy barátja nyomulni fog a kis vörösre, de elégé felvillanyozta a látvány, míg Sinennek nagy, kövér könnycseppeket csalt a szemébe.
- Kis hülye, nem látod, hogy élvezi, Larson olyant ad a barátodnak, hogy akkorát még az életben nem kapott! Gyere - igazított a fiún - helyezkedjünk úgy, hogy ne maradjunk le a látványról. Készen állsz, hogy újra az enyém légy?
- A fenébe – nyögte Sinen - igen.
Remegő kézzel húzták le a cipzárt nadrágjaikon, John farmerét a térde alá tolta.
Sinen nyögve tapogatta körbe John hosszú falloszát, aki próbálta remegését visszatartani, amióta lefektette Sinent, nem akadt óra, hogy ne jusson eszébe. Az arc, ahogy nyögött alatta a fiú, a hosszú combjai, amik rá kulcsolódtak, és minden, ami Sinennel egyenlő. Igazság szerint John már kezdett megijedni a dologtól, még randira is elment Rubyval, a szőke bombázóval, csak hogy elterelje a fiúról a gondolatait. Kellett valami, ami elmossa az emlékét, de hiába pettingelt a nagy dudájú lánnyal, semmit sem halványított Sinen emlékén.
Közben Larsonban igazi vágy támadt, de a vörös fiú passzív maradt, ha akarta volna talán kiszakítja magát a kezei közül, de túlságosan ledöbbentette a dolog, csak hagyta, hogy nyelvével simogassa az övét. Larson nem is értette magát miért teszi, és miért tudja felgyújtani újabban a vágyát fiú is. Csínytevéseken kívül sosem érdekelte saját neme, de úgy tűnt John megfertőzte, be nem vallott biszexualitásával. Amikor azonban a másik ágyékát kezdte simogatni a nadrágon keresztül, Landon egyik keze szabaddá vált, így azonmód védekezni kezdett, ráadásul beleszalad utána a jobb egyenesébe. Álla fájdalmasan kezdett lüktetni, a bosszú vad hullámokat szült benne.
John is dühös lett, amiért kénytelen lett közbeavatkozni, és megszakítania az igen csak kellemes időtöltését. Semmi kedve nem volt véres játékokhoz.
- Miért nem tudtok megegyezni? Nem kell orvosi szoba, és csonttörés! - alig bírta tartani a két fiú között betöltött elválasztó fal szerepét, azok minduntalan egymásnak akartak menni, míg Sinen  szerencsétlenül ácsorgott. Nadrágja és alsója a bokájánál, kezeit tördelte tehetetlenségében.
Végül John elvette Larsontól a kulcsot, egymás után engedte a fiúkat ki, előbb Landont, hogy tudjon eltűnni, kikukucskált, amint már nem látta a folyosó végén, utána tuszkolta ki a barátját.
- Nyughass egy kis ideig - szólt utána - van még egy kis dolgom!
Sinen megremegett, ahogy kettesben maradtak, bár addigra majdnem egészen visszaöltözött. Az ingére elegáns, sötétkék kardigánját vette, John viszont rosszallóan megrázta a fejét.
- Csinos vagy, mint mindig, de kár volt ennyire felöltöznöd. Pojáca! - Újra hozzá simult a puha és szinte azonnal kinyíló száját keresve, majd benyúlt a nadrágjába, sajátját is lejjebb tolta, és megfogatta puha vesszőjét Sinennel.
A péniszek rohamosan gyorsan váltak újra keménnyé, Sinen szemét lehunyva adta át magát a kényeztetésnek, ahol nyoma sem volt semmiféle erőszaknak, csupán kölcsönösségnek.
Sóhajaik, apró nyögéseik betöltötték a teret, a helyiségben a falhoz csapódtak a láthatatlan elektromos hullámok, amit a két fiú gerjesztett. Addig csókolóztak és simogatták egymást, míg egymás szájába nyögve a csúcsra nem értek. Kezükből tehetetlenül csorgott a sperma, összebújva ácsorogtak egy kis ideig.
- Ez volt a legjobb kézimunka mostanában - lehelte John meggondolatlanul. - De még fizetned kell csicska! - eszmélt, hogy milyen szerepkörben is van.
- Legalább még három alkalommal kell törlesztened a múltkorii dologért!

Folyt. köv.