Katus

Csengettek. Felkeltem a kanapéról és kényelmesen indultam az ajtó felé, miközben azért imádkoztam, nehogy megint valami vallási szekta hittérítőinek nyissak ajtót. Sajnos az utóbbi hónapokban rendszeresen osztályrészem volt bennük. Szerencsémre várt vendégem, Katus állt a küszöb túloldalán. Mint minden nyáron, mióta ismerem, szoknyát viselt, és nyalókázott. Volt ez a különös szokása, hogy a nyári időszakban le nem lehetett szoktatni a nyalókázásról, egyébként teljesen normális, 17 éves lány volt, korához képest kifogástalan testi adottságokkal. Közepesen nagy, ám kellőképpen formás melleit egy fehér, köldökig érő top takarta, mely nem ért le teljesen farmerszoknyája csípő részéig, így látni engedte a közeli szolárium szalonban edzett rézbarna bőrét. A legjobb barátom volt.

A szokásos két puszi és az üdvözlőszöveg után otthonosra véve a figurát besétált a nappaliba, és a kanapén hanyatt dobta magát. Követtem, s vártam, hogy szokásához híven elkezdjen panaszkodni valami teljesen lényegtelen dologról. Várakozásom nem tartott tovább néhány másodpercnél. Hangjában visszacsengett az összes valaha élt néger rabszolga szenvedése. Mesterien tudott… nyafogni.
- Annnnyira meleg van neeeem? Azt mondta Bírósy, (az egyik osztálytársa) hogy lehet akár 45°C is… tökre kiakasztó! -majd kellőképpen durcás arcot vágott, mintha a földi lét egyik fő problémájának nem létező megoldását keresné.
- Hát fázni nem fogunk, az biztos – vetettem oda némi iróniával a hangomban.
- Ja, tuti nem – vágta rá flegmán, s megvakarta nyakát. Topjának alját kicsit felpenderítette, s hagyta, hogy a légkondicionáló ventillátorai segítségével új életre keltse melegtől megszenvedett testét. Én eközben a hűtőszekrényben kutattam valami üdítő után, ám be kellett lássam, a bevásárlást ismét elfelejtettem, így választásom az asztalon álló szénsavval már nem rendelkező, szobahőmérsékletű kólára esett. A csapvízen kívül ez volt az egyetlen fogyasztásra alkalmas folyadék a konyhában megelőzve ezzel anyám teszt jellegű koktéljait..
-Jobb, mint a semmi. – gondoltam, s már töltöttem is két pohárba.

A helyzet kívülálló számára furcsának tűnhet, pedig semmi különös nincs ebben. Katussal már kisgyerekkorunk óta kifejezetten jó a kapcsolatunk. Ízlésünk mind zenei, mind művészetit téren elég hasonló, s szabadidőnk nagy részét is általában együtt töltjük, lévén, hogy 3 utcára lakunk egymástól. Teljesen megszokott volt, hogy így hétvégenként, illetve pénteken hívás nélkül beállít, és ilyenkor csak úgy… elvagyunk. Előkapunk egy új DVD-t, kártyázunk, vagy csak simán fekszünk egymás mellett, kezünkben valami nyugati tömegtermékkel, mely halmazállapotától függően vagy kóla, vagy 1-2 hamburger, s beszélgetünk a napról, az iskoláról, barátokról, atomfizikáról, a húrelméletről, s mindenről, ami éppen eszünkbe jut.

Ezért volt az, hogy míg Katus a légkondi fagyos fuvallatától az alfa állapot legmélyebb relaxációs szintjére zuhant én a konyhában foglalatoskodtam, s egy szó sem esett köztünk. Miután bevittem neki a frissítőnek nem nevezhető üdítőt, javasolta, hogy rakjuk be a legújabb szerzeményemet, függetlenül attól, hogy mi az. Mivel nekem sem volt jobb ötletem, előkaptam a Ford Ferlaine c. örökzöld filmet, melyet két napja sikerült beszereznem egyik közeli ismerősömtől. Ha jól emlékszem a koala maci meggyilkolásánál jöhetett a hívás a sráctól, akinek a DVD-t köszönhettem, s emlékeztetett a ma esti házibulira, mely a semmittevés igen koncentrációigényes jellege miatt teljesen kiment a fejemből. Megköszöntem az emlékeztetőt, és biztosítottam jelenlétünkről. Amint visszamentem a nappaliba közöltem Katussal a buli hírét, melyet ő is teljesen elfelejtett. Mindketten a vendégek listáján szerepeltünk, hiszen barátaim igen jól ismerték már a kereszttestvéremet, mivel sokszor vittem magammal a társaságba.

A filmet kikapcsoltuk, s kimentünk az erkélyre elszívni egy szál cigit, közben megbeszéltük a részleteket. Egyikünknek sem volt kedve otthon maradni egy ilyen szép napon, és elég régen volt már hogy egy igazán jót buliztunk volna, így elhatároztuk, hogy elmegyünk. Katus tökéletesen volt felöltözve a partyra, csupán egy gyors zuhanyt igényelt, ami természetes, hisz igazán meleg volt azon a délutánon. Miközben a zuhany alatt tisztult, én tovább néztem Ford Ferlaine kalandjait, s nagyokat nevettem a már szállóigévé vált mondatokon. Kati körülbelül 35 percen keresztül tusolt, amin nem lepődtem meg, hisz általában ennyi időt tölt a zuhany alatt. Legalább is, ha nálunk fürdött, ami elég gyakori volt, sohasem jött ki fél óránál előbb.

Mikor végre befejezte egy jó nagy törölköző volt rajta, melyet mellei felett kötött meg, s egy kisebb törölközővel vizes haját szárítgatta.
- Na, csakhogy kitaláltál a fürdőszobából. Mehetek? – kérdeztem megjátszott unottsággal.
- Szerinted? – felelte egy kis mosoly kíséretében, s tovább szárította haját, miközben a kanapé felé vette az irányt. Leült, nézte a filmet, s továbbra is a haját törölgette.
A fürdőszobába lépve hatalmas gőzfelhő fogadott.
- Hány fokos vízzel fürdik ez? – hangzott számból a költői kérdés. A tükör teljesen bepárásodott. Kicsit visszavettem a hőfokból, és élveztem a langyos víz élénkítő hatását. A zuhanyfülke oldalához dőltem, szememet becsuktam, s a ma esti partira gondoltam, ahol minden bizonnyal Zsóka is ott lesz… nekem ennyi már elég volt ahhoz, hogy kellő késztetést érezzek a meghívás teljesítésére.

Hirtelen, minden kopogás vagy előjelzés nélkül bejött a fürdőbe Katus. Rám se hederített, csak megtörölte egy helyen a párás tükröt, hogy láthassa benne az arcát, s előkapta anyám egyik sminkkészletét. Nem igazán jöttem zavarba, ugyanis nem ez volt az első eset, hogy ilyen „testvéri jellegű” szituációba kerültünk. Értem ez alatt, hogy egyikünk sem volt igazándiból szégyenlős a másik előtt, de sohasem provokáltunk ki ilyen helyzeteket. Ha átöltözött, levette a melltartóját vagy ilyesmi, egyszerűen csak megfordult, nem küldött ki a szobából.

Különben is sokszor kikérte a véleményemet alakjával kapcsolatban, bár ezt valószínűleg csak azért tette, hogy dicsérjem… rosszat eddig nem tudtam mondani róla. Nem is zavartattam magam most sem, hiszen a fülke fala eléggé elhomályosított, így csak körvonalaim voltak kivehetők, de azok is elmosódva. Rajta még mindig a nagydarab törölköző volt, miközben serényen sminkelte magát. 10 perc után úgy vélte arca tökéletes, hát jött a fültisztítás, a fogmosás, a szemöldök kiszedés. 30-40 perce lehettem már bent a tusfülkében, mikor ingerülten rákérdeztem, hogy:
- Te ezt komolyan gondolod? Nem az esküvődre mész!
- Dani is ott lesz, jól akarok kinézni. Te tudtad hogy elvileg az a srác lefeküdt a Pszichológia-tanárnőjével? – mondta, miközben ritkította szemöldökét
- Persze, sok embertől hallottam… hogy kamu. – mondtam leplezetlen irigységgel
- Neeeeem kamu… szerintem igenis igaaaz. Elég jól néz ki ahhoz, hogy…
- Jól van Katus – vágtam közbe. Szeretnék kimenni… még ma, ha lehetséges! Majd kint folytatjuk

- Gyere – mondta, miközben még mindig a szemöldökével foglalatoskodott.
Semmi kedvem nem volt ehhez, így hát vártam. Mégsem akartam anyaszült meztelenül kikászálódni a fülkéből egy olyan helyiségben, ahol már két ember tömegnek számított. 10 perc után ismét rákérdeztem, hogy volna e szíves kiengedni.
- Már csak a rúzs, a hajsütés, a púder és a szájfény van hátra. Seperc alatt meglesz. – mondandója végén kuncogott egy kicsit, amit más körülmények közt édesnek tartottam volna, most viszont kínosnak éreztem.

Tudtam, hogy nincs más lehetőségem a kikászálódásra, muszáj lesz belevágnom, de a hely szűke és Katus jelenléte miatt gondosan megterveztem a lehető legrövidebb és legdiszkrétebb „menekülési” útvonalat. Az alatt az idő alatt, amit a zuhanyfülkében várakozással töltöttem félig meg is száradtam. Ennek örültem, hisz nem kell sok időt töltenem majd a törölközéssel, amit feltehetően a szobámban fogok majd elvégezni… még szép, hogy nem előtte.

Egy gyors mozdulattal széthúztam a fülke két ajtaját, melyek mágnessel kapcsolódtak egymáshoz. Kiléptem a csempére, s a kapkodás miatt, valamint attól hogy talpam még mindig nedves volt, ügyetlenül megcsúsztam. Egyik kezelem a törölköző felé, másikkal Katus felé kaptam, hisz mégsem akartam elesni. A végeredmény egy leszakított szárítórúd lett, de ez még nem is lett volna baj. Esés közben testem teljes felületével dőltem neki Katinak, minek következtében minden egyes ponton érintkeztünk. Áramütésszerű érzés volt, ahogy feneke puha félgömbjébe mélyedt, a helyzettől már félig merev farkam. Zavaromban magamra kaptam a törölközőt, s próbáltam takarni magamat, mikor megfordult, s azt mondta.
- Nem tudnál kicsit vigyázni? Majdnem felnyársaltam a szememet. – s visszafordult
Kicsit megkönnyebbültem, bár a tükörből egy halvány mosolyt láttam szája sarkában húzódni.
Mindenesetre örültem, hogy nem emlegette fel a dolgot, hiszen az nem lehet, hogy nem érzett meg ott alul, de szó nélkül hagyta. Egy-két elkapkodott törlő mozdulat után, folyamatosan ügyelve, hogy intim részem takarásban maradjon, megfordultam, s kimentem, egyenesen a szobámba.

Az általa felsorolt, számos szépítkező mozzanat után igen furcsának találtam, hogy 2 perc után bejött a szobámba. Szerencsére ekkor már kicsit lenyugodtam, és sikerült magamra húznom egy boxert. Rajta még mindig egy törölköző volt csupán.
- Hát te? – kérdeztem kicsit zavarban
- Hát én. – mondta teljes természetességgel. Te próbáltad már ezt a krémet? – s felemelte a kezében lévő testápolót, melyet anyám egy hete vett a sarki kozmetikai boltban.
- Én? Minek próbáltam volna? Nem kenem magam ilyenekkel. – közben már egy pár zoknit is felhúztam.
- Én viszont kipróbálnám. Azt írja hidratál, meg hogy puhává varázsolja a bőrömet.
- Ja, a Red Bull meg szárnyakat ad. – vágtam vissza.
- Kac Kac Kac. Bekensz? – kérdezte.
- Nagyon muszáj? Többet piperézkedsz, mint az egész családom együtt véve. – már a póló is rajtam volt.
- Lééégyszííí mááár. Ne kéresd magad. Na! – kezembe nyomta a krémet, s leült az ágyam szélére.

Sűrű ciccegések, és egyéb elégedetlenségre utaló hangok kíséretében tekertem el a tubus kupakját, s reméltem hogy gyorsan végzek majd a művelettel. Ritkán tekintettem rá úgy, mint nőre, és nem akartam, hogy ezt most másképp legyen. Tudtam, hogy nem szabadna, de jó érzés volt hozzáérni a fürdőben. A francba is, élveztem a dolgot. Nem akarom, hogy hülyeségek miatt megromoljon a kapcsolatunk. Leültem mögé. Kezembe nyomtam egy kis adag krémet, száraz kezemmel nagy nehezen visszatekertem a tubusra a kupakot, szétkentem tenyeremen a testápolót, és a vállaival kezdtem a kenegetést.
-Nem hideg? - kérdeztem, leginkább azért, hogy megtörjem a hallgatást, és figyelmem másra tereljem.
- Nem. – hangzott a rövid válasz, s ezzel be is fejeződött beszélgetésünk.

Nyakát, vállait, lapockáit tökéletesen leápoltam, s örültem, hogy akadály nélkül sikerült vennem ezt az embert próbáló feladatot, de ekkor lazított a törölköző kötésén, kicsit lejjebb engedte hátán, s megkért hogy folytassam, hiszen nem csak a vállait szeretné puhábbá, hidratáltabbá varázsolni. Ismét eleresztettem egy színpadias sóhajt, remélve, hogy szíve megesik rajtam és hagyja az egészet a fenébe. Nem így alakult. Nem tehettem mást, folytattam testének ápolását, s gondolataim elkalandoztak, enyhítve a helyzet feszültségét. A hétfői számvitel dolgozat járt a fejemben, s szidtam magam, amiért elfelejtettem Józsitól elkérni a pénteki anyagot. Sokszor fontosabbnak érzem, hogy kialudt legyek, mintsem hogy fáradtan bemenjek órára, ezért a pénteki számvitel kimaradt az életemből. Eközben észre sem vettem, hogy kezem egyre lentebb haladt gerince vonalán, s ő ezzel párhuzamosan engedi lejjebb törölközőjét.

Mikor visszazökkentem a valóságba kezeit már mellein tartotta, s a törölköző az ágyamon pihent. Hibátlanul bronz bőrét csodáltam, s arra gondoltam, tuti, hogy melltartó nélkül szolizik, hisz semmilyen erre utaló világosabb csík nem éktelenkedett lapockái alatt. Fenekének vágata láthatóvá vált, hisz az ágyon lévő törölköző már semmit sem takart hátulról. Éreztem, hogy neheze fogom áthidalni ezt a problémát, ugyanis férfiasságom egyre erősebben jelezte, igenis tetszik a látvány, még ha nem is szeretném, hogy így legyen. Formás, aerobikon edzett gömbjeit megközelítettem csak, de nem mertem lentebb haladni, s kezeimmel visszafelé haladtam gerince mentén. Eközben fokozatosan teltem meg vérrel, bárki levette volna, hogy állok, hiszen a póló és a boxer csak vizuálisan védett, az állapotomat nem rejtette el. Ahogy ismét lapockáihoz értem, kezeit megemelve jelezte, hogy oldalt is kenjem be testápolóval, miközben tenyerét még mellein tartotta. Furcsa bizsergés fogott el, ahogy hóna alá nyúltam, s önkéntelenül is simogatásba csapott át az unott kozmetikai feladat.

Gondolatban többször figyelmeztettem magam, nem szabad esélyt adnom neki a továbbhaladásra, valahogy végeznem kell. Miután leértem csípőjéig megpaskoltam a hátát, jelezvén, hogy részemről befejeztem a testápolást.
- Nos, eléggé hidratált vagy? – kérdeztem némi megkönnyebbültséggel
Válasz helyett egyik kezével a törölközőért nyúlt, s nem láttam pontosan, de valószínűleg ölét takarta el, majd ismét visszarakta mellére a kezét.
- Has. – jelentette ki ellentmondást nem tűrően, bár mintha a hangjában némi félénkséget éreztem volna.
- Minek? Úgyis póló lesz rajtad! – siránkoztam tovább. Ő nem felelt, csak mozdulatlanságával jelezte, hogy igényt tart a további kenegetésre. Egy nagy levegő után újabb adag krémet csurgattam a tenyerembe, kicsit közelebb húzódtam, hogy át tudjam fogni testét. Köldökénél kezdtem s onnan haladtam egyre felfelé, miközben azon gondolkodtam, meddig bírom még ezt ép ésszel. Mikor jön el az a pont, amikor kirohanok a WC-be, s önkénytelenül könnyítek magamon, mert ha ez így megy tovább, beleőrülök. Teljesen semleges dolgokra próbáltam koncentrálni.

Mivel ezen elhatározásom sikeressége erősen konvergált a nullához, állapotom nem enyhült, farkam ugyanolyan kitartóan meredt a plafon felé, mint annak előtte. Éreztem a bordáit, s ahogy a mell aljánál teste gömbölyödni kezd. Egy pillanatra összeértek kezeink, s én, mint ijedt kisfiú torpantam meg keblei előtt. Nem akartam folytatni. Nagyon féltem. A következő lépés szintén Katustól jött, aki egy pillanat múlva, kezeit feje fölött kulcsolta össze. Szívem a torkomban dobogott. Egyre inkább tűntek el ez erkölcsi határok, hisz úgy ült ott előttem, mint valami aktmodell. Mozdulatával kinyitotta előttem a következő ajtót, amin nagyon szerettem volna belépni, de nem mertem. Lassan összeszedtem a bátorságomat. Arra gondoltam, ha szégyenlőség nélkül, mondhatni természetesen teljesítem a kérését, a mozdulatok elvesztik a varázsukat. Nem, nem egy baromi jó nő melleit kenegetem, csak egy közeli barátomnak „segítek” – mondogattam… hasztalan.

Óvatosan megmozdítottam ujjaimat, nem akartam semmit sem elsietni… kiutat kerestem. Óvatosan, mellei körül folytattam a most már leplezetlen simogatást, s ő egyre mélyebbeket lélegzett. Puszta érintésétől elsültem volna, ez nem is kétség. Egy idő után már nem húzhattam tovább a dolgot. Kezeimet óvatosan rávezettem melleire, s finom, körkörös mozdulatokkal terítettem be ott is a testápolóval. Mellbimbóin meg-megakadtak ujjaim, melyek ekkor már keményen meredtek előre. A műveletet Katus egyre hangosabb sóhajokkal kísérte, s én feladtam minden reményemet a szabadulásra. Már ha akartam volna, se tudtam volna leállni. Teljesen megigézett a két, tenyérbe illő, feszes kebel, melyeket egyre nagyobb hévvel masszíroztam. Kezeit leengedte feje felől, ezzel magához zárta enyémeimet. Fejét óvatosan hátrahajtotta vállamra, s hagyta, hogy kényeztessem. Szemei csukva voltak, s nyomott egy puszit az arcomra.

- Ne hagyd abba. – súgta kérlelően, de nekem eszem ágában sem volt abbahagyni. Egyre többször keveredtem megkeményedett mellbimbói környékére, s leplezetlenül időztem ott percekig. Ahogy hátradőlt belátásom nyílt egész felsőtestére, s a törölközőn hagyott résen át csíkban meghagyott szőrzetét is megcsodálhattam. Pusztán fekete gyapjának látványa majdnem elég volt ahhoz, hogy kielégüljek. Próbáltam ésszerűen felfogni a helyzetet. Egy tökéletes alakkal megáldott, 17 éves lány dől neki csupasz hátával mellkasomnak, fejét vállamon pihenteti, miközben kezemmel feszes melleit masszírozom, s ölén legeltetem a szememet. Nem bírtam tovább. Óvatosan, félve az esetleges elutasítástól indultam meg lefelé jobb kezemmel, megállva minden egyes bordánál, minden egyes libabőrnél, elidőzve a köldöknél, s mikor már közel jártam óvatosan becsúsztattam kezem a törölköző által hagyott résen.

Fejét vállamnak feszítette, nyaka megfeszült, s lábait finoman szétterpesztette. Míg fent maradt kezemmel próbáltam mindkét mellét egyszerre izgatni, lent eleinte csak fanszőrzetét simogattam, majd miután lábait megfelelő szélességre tárta ujjaimmal lejjebb merészkedtem. Hozzám hasonlóan már ő is nedves volt, s csípője szolid mozgásával tudtomra adta, még többet szeretne. Többször végighúztam ujjaimat nyílásán, egyenletesen szétkenve bejáratánál nedveit, zökkenőmentessé téve az utat testébe. Egy határozott mozdulattal benne voltam. Gátlás nélkül felnyögött, majd ugyanígy tett mikor másodjára és harmadjára is beléhatoltam.

Megszűnt körülöttem minden, csak rá tudtam gondolni, s arra a gyönyörre, amit ő érez, arra a vágyra, amit én érzek iránta, a csodálatos testére, bőrére, mely több helyen simul az én bőrömhöz. Több volt ez, mint amennyit szabadott volna tennünk, több volt, de jelen pillanatban egyikünk sem bánta.
- Állsz? – kérdezte alig hallhatóan, továbbra is zárt szemekkel, sóhajait folytatva.
- Tessék? – eufórikus állapotomból kizökkentve nem értettem tisztán mit kérdezett.
- Állsz? – kérdezte ismét, ugyan úgy.
- Állok. – feleltem, nem fordítva hangsúly a változatos beszélgetésre. Nem is a beszéd volt a lényeg, hanem tetteink.
- Látni akarlak. – nyögte, miközben éppen beléhatoltam.
- Tessék? – ismételtettem meg vele a félig halott kérdést. Erre ő fülemhez hajolt, finom csókot nyomott cimpámra, és odasúgta ismét, miközben kezével arcomat cirógatta.
- Látni akarlak… lent?

Ez inkább csak felkészítés volt, mintsem válasz, mert nem várta meg, mit reagálok. Kezével kihúzta éppen hüvelyében levő ujjaimat helyükről, majd lenyalta róla nedveit. Melleit izgató kezemet utoljára erősen magához szorította, majd azt is levett. Lassan, de határozottan felém fordult, nem törődve azzal, hogy anyaszült meztelen. Én csak bámultam rá lebénulva az átélt eseményektől, se gondolkodni, se cselekedni nem voltam képes. Arca 5 cetire lehetett az enyémtől. Szemembe nézett végig, mikor megéreztem kezét a combomon felfelé siklani. Nagy levegő, szem lehuny… próbáltam magam átadni annak a gyönyörnek, amiben nemsokára részem lesz. Tudtam, hogy nem fogok sokáig kitartani, így próbáltam minden pillanatot maximálisan kiélvezni. Ő velem szemben térdelt az ágyon, mindkét melle formájukat tartva lógott karjai közt, tekintetét pedig egy pillanatig sem vette le az enyémről. Én már könyökömön támaszkodtam, és alig bírtam megtartani magamat, úgy elzsibbadtam ujjbegyeinek hátborzongatóan finom érintésétől. Ágaskodó falloszomra egy pillantást sem vetett, pedig szinte hallani lehetett, ahogy egyre erősebben lüktet benne a vér, ahogy akaratlanul próbál nagyobb és nagyobb lenni. Éreztem, hogy a pulzáló mozgástól folyamatosan bólogat, mintha csak Katus kezeit hívná.

Keze belém ütközött. Egy pillanatra megállt, s én még a lélegzetemet is visszafojtottam. Ahogy lassan rácsúszott tenyere farkam teljes mértére úgy zsibbadtam tovább, és tovább, míg nem teljesen elfeküdtem az ágyon, s megadtam magam. Bármi következzék ezután, én képtelen leszek ellenkezni.

Arcát már nem láthattam, csak a víztől még puha bőrének érintését, amit boxerem gombját gyakorlott mozdulattal kinyitja, s az anyagon lévő rést széthúzza. Éreztem, amint férfiasságom kiszabadul fogságából, éreztem rajta Katus leheletét, és szép lassan köré fonódó ujjait, melyektől hirtelen összerándultam, és habár mindig csendes vagyok az ágyban, most mégis elhagyta egy visszafojtott nyögés a számat. Tapasztalt, de lassú mozdulatokkal kezdte mozgatni szerszámomon a bőrt… valószínűleg érezte felfokozott állapotomat, és nem akarta elsietni a dolgot. Szenvedtem a gyönyörtől. Nem akartam semmi mást, csak elélvezni, ugyanakkor a végtelenségig érezni kezének bársonyát, amint merev farkamat fogja gondoskodón közre, ahogy játszik vele, ahogy kínoz. Majd belehaltam a gyönyörbe, de ó nem gyorsított a tempón, pusztán néha megjelenő vágycseppjeimet csókolta le forró ajkaival. Kapkodtam levegő után, erőtlenül nyögdécseltem, szinte szégyelltem, hogy ennyire gyenge vagyok. Egyre többször éreztem ajkait makkomon, s nem ritkán nyelvével segített, nehogy kiszáradjak.

A legnagyobb gyönyört kétségtelenül akkor éltem át, mikor fogásán szorított, bőrömet lehúzta egészen a tövemig, s teljesen a szájába vett. Olyan forróság öntött el a testemet, amit eddig sohasem éreztem. Fejének ritmikus mozgása, a szájával képzett vákuum, és pluszban erre kezének ütemes mozgása felejthetetlenné tették számomra azt az utolsó fél percet, ami kitörésem előtt kaptam tőle. Maradék erőmmel felemeltem a fejemet, hogy lássam, miként nyújt ilyen mennyei örömöt számomra. Ő csukott szemmel, teljes beleéléssel tüntette el szájában hímtagomat, majd csúsztatta ismét ki onnan, miközben egyik kezével a bőrt húzta el az útból, másikkal heréimet masszírozta.

Szólni akartam, de nem ment. Tudtam, hogy pillanatok választanak el a teljes gyönyörtől, de nem szóltam neki. Hatalmasat rándultam, belemarkoltam hajába, s ő teljesen elnyelte a farkamat. Orrát hasamhoz nyomta, s úgy várta, hogy torkába spricceljek. Életemben nem éreztem hasonlót. Eddigi élményeim a közelében sem voltak annak, amit most átéltem… talán csak amiatt, hogy ő, a legjobb barátnőm nyújotta nekem ezt a kéjt. Rángásaim folytatódtak, körülbelül 10 másodpercen keresztül tartott, míg teljesen kiürültem, s eztán ó gondosan letisztította szerszámomat. Finoman csókot nyomott még mindig érzékeny makkomra, közben reflexből húzogatta még a bőrömet, hiszen farkam továbbra is mereven állt. Rám nézett, és elmosolyodott. Kezében még mindig tagomat tartotta, de a húzásokon már lassított. Farkamat arcához simította, s azt mondta:
- Nem ártana még egyszer fürdenünk. Nem gondolod?

Hangjában eddig nem halott érettség, és nőiesség csengett vissza. Nem az a nyafogós kis csaj volt, aki belépett a küszöbön… hanem egy érett nő, aki tisztában van képességeivel, és aki tudja, miben részesített most engem. Fejemet visszadobtam az ágyra. Teljesen kimerültem, pedig nem is csináltam semmit. Borzasztóan fáradtnak éreztem magam. Amint látta, hogy nem vagyok teljesen fitt, mellém kúszott, és fejét a mellkasomra hajtotta. Lábát átrakta derekamon, s így továbbra is érezhette egyre inkább nyugvó férfiasságomat.
- Élveztem. – mondta ismét kislányosan, talán kicsit zavartan is attól, hogy egy szót sem tudok kinyögni. Én megsimogattam a fejét, s fejem oldalra fordításával nyomtam egy csókot a homlokára.
- Én nem kevésbé. – böktem ki halkan, s még egy puszival nyomatékosítottam állításomat.

Tudtam, ha most nem kelünk föl, nyomban elalszom, de nem szeretném, ha szüleim így találnának minket, így hát elfogadtam javaslatát.
- Gyere zuhizni. – mondtam, s óvatosan kibújtam alóla.